Re: nincs cím

Egy jó kis cikk, arról, hogy hogyan is működik a szólásszabadság baloldali liberális értelmezése.

http://mandiner.blog.hu/2012/02/29/a_szolasszabadsag_baloldali_korlatai#more4184952

"Érdekes adatokkal szolgál a közösségi oldalak és az új média szólásszabadságával kapcsolatban a John Milton Project for Religious Free Speech 2011 szeptemberben megjelent kutatása, ami az ezen platformokon folyó cenzúrát mutatja be. Csak pár példa: a vizsgált cégek (Apple, Facebook, Google, MySpace, Twitter, Comcast, AT&T, Verizon) közül csak a Twitter nem cenzúrázza a keresztény tartalmakat. Keresztény tartalom alatt itt többnyire az „offenzív” kijelentéseket kell érteni. Hogyan lehet offenzív a keresztény tartalom? Hát úgy, hogy elítéli a homoszexualitást vagy épp az abortuszt."

És ugyanígy ütközik bele az egész nyugati baloldal a vallásszabadság és a szólásszabadság állítólag olyannyira védett eszméjébe. Ha Istenről, vallásokról, nemzetről, királyról, jobboldalról, hagyományokról van szó, akkor természetesen tisztelni kell a szólásszabadságot, bármilyen éles is legyen a kritika. A cenzúrázó monarchiák, majd diktatúrák ellen a baloldal azzal a kívánalommal lépett fel, hogy lehessen mindent kritika tárgyává tenni; folytassunk párbeszédet mindenről nyugodtan, nyilvánosan és racionálisan; és akkor is tiszteljük mások véleményét, ha nem értünk vele egyet. Akkor is kiállok a szólásod szabadságáért, ha baromira nem értek egyet veled, á la Voltaire. "

"A baloldal felszabadítási akciói eleinte cenzúraellenességet igényeltek, a szólásszabadság melletti korlátlan kiállást a hatalom ellenében. Nyeregben, hatalmon (vagy egyszerűen kulturális dominancia esetén) azonban a baloldal hallani sem akar korlátlan szólásszabadságról. Szép sorjában megjelentek a szólásszabadság határait a baloldal számára kijelölő témák, valamint az eleinte a hangnemre vonatkozó politikai korrektség és a gyűlöletbeszéd tiltása (a gyűlöletbeszéd igazi orwelli kifejezés, mindig az 1984 jut róla eszembe), mindez az emberi méltóság védelmében.

A baloldal ellentmondásba került korábbi önmagával. Sőt, aktuális önmagával is. Bárki megpróbálna összehozni egy istenkáromlási törvényt (nem a pakisztáni, hanem az ír fajtából) a nyugati világban, „kiiratkozna a demokratikus közbeszédből”. A keresztények, a többségi nemzetek tűrni kötelesek a gyalázkodást – a szólásszabadság jegyében. A baloldal által megvédeni óhajtott etnikai, életmód- és világnézeti csoportokról azonban csak tisztelettel, újabban pedig csak támogatólag szabad szólni, különben nem vagyunk demokratikusak. De ha obszcén műveket állít ki egy alkotó? A felháborodók nem elég nyitottak, hanem nyilván korlátolt, humortalan keresztények, akik nehezen viselik a kritikát."

"Az utóbbi időben érdekes eltolódás figyelhető meg a homofóbia, gyűlöletbeszéd és társai balos értelmezésében, mint azt a poszt elejének példái is mutatják: már nem csak a tiszteletteljes beszédet várják el, hanem azt is, hogy ne kritizálj. Nem csak akkor vagy homofób, ha utálod és gyűlölöd a melegeket, hanem akkor is, ha rossz véleménnyel vagy a homoszexuális életmódról. Magyarán: pofa be! Így működik a sokszor megénekelt toleranciadiktatúra. Csak egyetlen egy opciód van, hogy ne bizonyulj intoleráns, kirekesztő, ósdi, pszichológiai defektusokkal, kisebbségi komplexussal rendelkező, a változástól való félelemmel küzdő, tudatlan és pökhendi, elnyomó nyárspolgárnak: az egyetértés, a baloldali emberi jogi szabadságharchoz való csatlakozás. "