Re: nincs cím

személy szerint a demográfiai, szociális, erkölcsi és etikai viszonyokat nézve én azt mondanám, hogy annak örüljünk ami most van, mert nemhogy 2020-ban, de nekünk már soha nem lesz jobb!

Csak ezt nehéz az embernek elfogadnia.

A történelem során a mostani magyarnál erősebb és nagyobb népek is tűntek már el a történelem süllyesztőjében...

A magyar ember fogy, aki van az is menekül külföldre, aki még itthon van, az is tervezi a kivándorlást. Itt van rohadt sok nyugdíjas, kisebbségi, meg a magyarok értékrendszere sem munkaközpontú... Ha ma menne végig az országon a 2. világháború akkor 50 évig sem takarítanánk el a romokat, midenki ülne a romjain és várná, hogy majd valaki rendet rak helyette. Hol van már az a generáció, aki társadalmi munkában hétvégéit arra áldozta, hogy betonozzon, lapátoljon, hidat építsen, vagy éppen iskolát kórházat?

Ma mindenki csak lopni henyélni buborékot hámozni akar, marketinges, sales-es állást, vagy bankárit, menedzserit, vagy más fingfestést... amivel nem hozunk létre értéket, csak egymásnak passzoljuk a lóvét innen oda, onnan ide...

Nem érték a gyerek. Ha nincs gyerek, akkor nincs fejlődés, nincs fogyasztás, nincs gazdaság...Mert ezeket bizony nem a nyugdíjasok pörgetik fel. Ők már a nyugdíjukból eléldegélnek aztán annyi, se új lakás, se új autó, se semmi azt a szintet amit elértek próbálják őrizni...

Akkor még nem beszéltem a kisebbségekről és azok közösségromboló hatásáról. Mármint a többségi közösség rombolásáról, legyen szó akár a cigány erőszakról a többségen, vagy a holokamuzás miatti folyamatos kárpótlási csalásokról...

Nem lesz ennél már jobb, annak kell örülni, hogy ami még van az van... Azt kell kiélvezni.

Egyéni szinten persze még lehet máshogy, de összességében nemzeti szinten közeledik a vég...

de lehet, hogy ezt inkább a Magyarország topikba kellett volna írni.