Re: nincs cím

HITEL Széchenyi idejében: A birtok/vállalkozás fejlesztésére szolgáló eszköz, amelynek felhasználása sorás olyan mértékben növekszik meg a birtok/vállalkozás profitábilitása, hogy abból kényelmesen kigazdálkodható a hitel hozama.

10-20 éve már inkább a kölcsönzés megy, hogy éljed fel a jelenben a jövődet, azaz inkább legyen kevesebbed az életed végére, de korábban élhessél jól, mint a régebbi időkben. Ez már arról szólt, hogy a takarékoskodás helyett az előzetes felélést preferálta, amely virtuális fogyasztást és gazdaságot épített ki, hiszen ez duális kölcsönzés volt, ugyanis a jövő felélését mindkét rész (vevő-eladó, építtető-építő, fogyasztó-termelő) kölcsönből növekedett, vagyis nem a megtermelt javak voltak az elosztás alapjai, hanem egy virtuálisan kiszámolt jövőbeli hozamtermelési képesség, amely diszkontálva került kifizetésre a múltban. Ez mindaddig, amig a piramis aljára be lehetett tolni az új hitelfelvevőket, addig működött. Azzal, hogy kelet-közép Európát kirabolták, azzal húsz évre el tudták tolni a problémát, de nagyon megszvták azzal, amikor Kínát akarták eladósítani, mert a fagyi visszanyalt - és ahelyett, hogy eladósodott volna Kína, ahelyett szépen eltette a nyereséget és felfejlesztette saját magát.

Namármost, ma már szó sincs hitelekről, csak azokról a kölcsönökről, amelyeket képtelenség visszafizetni, egyszerűen azért, hiszen a jelenben nincs rá pénz, a belátható jövőben pedig nem is lehet, hiszen valójában magát a jövőt éltük fel a múltban. Ezért elkerülhetetlen a recesszió és a növekedésre alapozott fogyasztói társadalom bukása.