Re: nincs cím

Jaj, csak ezt ne :))

Kötelezően el kellett olvasni ezt a könyvet, a folytatását, majd a szakma publikált reakcióit, aztán vagy 6 órán keresztül csak ezt csócsáltuk, végén már a könyökömön jött ki az egész :)

A konklúzió az volt, hogy bár hülyeség az egész, mégis jó hogy megszületett a könyv, mert rávilágított milyen ingatag lábakon áll a kora középkor kutatás, mennyi ellentmondás, megoldatlan kérdés van...

Tanulságos az előadó szövege is - csak az első 5 percig jutottam - azt mondja, hogy az "okmányok" fele hamis. Ezek nem okmányok, hanem oklevelek, mégpedig döntően adománylevelek, amelyekkel a tulajdonjogot akarták alátámasztani, tehát nem látnokok hamisítottak 200-ban tudván mi lesz 500-ban, hanem 500-ban készített valaki 200-as keltezésű adománylevelet, miszerint az ősei kapták ezt a földet, az egyház ezt a birtokot stb.

És még így is értékesek ezek a hamisítványok, hiszen, ha pl. leírják 500-ban, hogy X.uralkodó, uralkodásának x. évében adományozta az ősének a a birtokot x. győztes csatában való hősiességéért, akkor máris tudjuk, hogy ki uralkodott és mikortól 200-ban, mikor és hol volt egy győztes csata...

Arról meg elfeledkezik az előadó, amikor azt mondja, hogy mivel az "okmányok"-oklevelek, fele hamis ezért az ismert adatok fele is hamis, hogy mint a fenti példából látszik, ez nem következik egyenesen ebből, és elsősorban nem ezek, hanem a krónikák, útleírások stb. képezik az eseménytörténetírás forrásait, amikből hamisat nem igen találni...