Re: nincs cím

Így van, a lényeg a benchmark verése... de az sem egyszerű azért.

Egy alapnál rengeteg kötöttség van ill. mások a szempontok:

Teljesítmény:

1. Amennyit betolnak/visszaváltanak azt kb. el kell költeni/adni.

2. Adott a benchmark általi kockázati szint, amitől eltérni nagyon nem lehet. ez eléggé behatárolja a játszóteret. Mit vehetsz és mit nem. Mennyire kell diverzifikálni.

3. Vannak trv limitek is.

4. A három előző együtt, ill. a relatíve nagy vagyon miatt meg van kötve a kéz a legtöbb esetben. Egy alap felét nem lehet cashbe váltani, amíg szar a piac. Nem lehet a feléért Zwack-ot venni, mer' az jól megy. Nem lehet kiszórni sem és másra váltani, ha nem megy jól. Stb, stb...

Költségek: Vannak. Alapot az vesz, aki nem tud vagy nem akar vele foglalkozni. Nem vesz 57-féle papírt, hogy diverzifikáljon, nem menedzsel portfoliót, nem akar figyelni, adni-venni, stb...

Vagy éppen akar, csak nem tud ázsiai részvényt venni olcsón. Vagy azt még tud, de 5 piacról olcsón már nem.

Kezelik helyette a portfoliót, ezt fizetik meg. Hogy hogyan? A fentiek alapján látszik, hogy nyilván nem úgy, ahogy egy profi egy kis magántőkét kezelgetne. Nincs rá lehetőség.

+ Nyilván van benne némi sumákság is néha itt-ott.

Szóval teljesítmény szempontból szerintem sem a legjobbak, de hát ez elérhető, ha az ember nem magának akar/tud ügyeskedni. Főleg hosszabb távra és szigorúan "békeidőben" lehet jó. Eső piacon normál long alapokkal halál. Kiülni is elég nehéz, mivel ott az ész nélküli visszaváltások miatt realizálni is kell a veszteséget. Az alapon belül muszáj kiszórni az eszközöket.