Re: nincs cím

Értem én is, amit Te mondasz Csokigyáros testvérem.

És bizony mondom neked, hogy én nem haragszom rád vagy ilyesmi.

És ennek prezentálására, koccintás ürügyén, fel is szívok menten véled egy páleszt, a jobbik fajtából, ha majd valamikor találkozunk.

De ettől függetlenül, hogy jó cimborák maradunk, még meg kell kérdeznem ( merthogy ugyi banyaiz testvérünk is holmi közgazdasági dolgokra hivatkozik állandóan ): vajh' mikor fújjuk a lufit tovább? Ha meghagyjuk a jelenlegi három ( négy ) pilléres rendszert, vagy megcsináljuk az állami egyéni számlás rendszert. Ha a szikár közgazdasági tényeket vesszük alapul, hogy lineárisan nő a mostani kassza hiánya, akkor a helyzet tarthatatlan tovább. Tehát ha ezt hagyjuk tovább, akkor fújjuk a lufit tovább.

Volt egy jól működő nyugellátási rendszerünk a háború előtt, amit a bolsevikok a háború után szétvertek. Akkor óriási hiba volt ezt megszüntetni. De ha meg is szüntették akkor a Horthy-féle nyugellátási rendszert, a komenista éra évtizedei alatt, amikor tele voltunk nagyon jól tejelő állami vállalatokkal, és magában a vállalatokban óriási fedezetérték volt, ezt a magánnyugdíjpénztári rendszert stabilan és problémamentesen folyamatosan visszaállíthatták volna, mert a rendszer átalakításához rendelkezésre állt volna a megfelelő folyamatos anyagi fedezet. Ehelyett elkezdték fújni a generációs felosztó-kirovó nyugdíjlufit, mint egy pilótajátékot, és ugye tudjuk, hogy a pilótajátékok sajátossága, hogy aki a végén van a rendszernek az megy általában hosszúcicire. A Kádár-rendszer kivetűlete ez a mai rendszer, és egyben súlyos hibája-hiányossága, hogy a Horthy-féle nyugellátási rendszert nem állította vissza az államban lévő óriási anyagi források, vagyonfedezet és a teljes foglalkoztatottság ellenére sem. Azt már meg sem említem, hogy a Kádár rendszerben a mai születési arányoknál fényévekkel több, az általuk bevezetett rendszert eltartó gyerek született.

Hornék megtették ezt, újból bevezették részlegesen a rendszert, akkor amikor már sem állami vagyonfedezet, sem állami források nem álltak rendelkezésre a rendszer átalakítására és fenntartására, csupán hatalmas adósságok voltak mindenfelé a rendszerben. Tehát nem ugyanaz a gyerek fekvése, mintha annak idején Kádárék csinálták volna meg, a fentébb említett erőforrásokra támaszkodva.

Arról nem is beszélve, hogy a teljes foglalkoztatottságból folyamatosan alakult át a rendszer egy teljes létbizonytalansági rendszerbe, mivel folyamatosan romlottak a fiatalok itthoni családalapítási lehetőségei, így egyre kevesebb gyermek született itthon, sőt a helyzet odáig fajult mára, hogy az elmúlt években ( 6-8 évben ) az aktív keresőképes lakosság nagy hányada el is hagyta az országot családostól, tehát alapjaiban rengették meg ezt a vegyes rendszert.

Akkor kérdezlek: mi legyen?

Ha az mnyp-t megtartjuk, nektek lesz nyugdíjatok ( valamennyi, mert az állami részetek az össze fog omlani ). Mi lesz azokkal, akik az mnyp-n kívül vannak? Mert az állami rendszer az bedől. Az államit csak úgy lehet megmenteni, ha hitelt vesz fel az állam. Ma a GDP 80-85%-ig vagyunk eladósodva. Mire vegyünk még fel hitelt?

Szóval mi legyen Csokigyáros testvérem?