Re: nincs cím

Ezzel tökéletesen egyetértek.

A középiskolát úgy végeztem, hogy nem volt kabátom télen, pulóverben jártam Csepelről Mátyásföldre a legnagyobb hidegben is. Egyszerűen nem futotta rá. Az osztálytársaim vettek nekem szendvicset a büfében, mert nem volt 18 forintom. Ösztöndíjat amit kaptam eltettem - 320 forint volt - hogy majd egyszer vehessek magamnak egy kabátot. Semmit nem kaptam az államtól, nem számíthattam senkire.

Ma már más a helyzet, szerencsére elmúltak ezek az évek és már tudom támogatni a családomat is. Mert úgy alakítottam az életem, hogy megtehessem. Más is alakíthatta volna úgy, nagyon sok mindenről le kellett mondanom, az egész pénzhez való hozzáállásomat meg kellett változtatnom, mert kuporgatásban nőttem fel, sokáig azt hittem csak ilyen van.

Rendes, bejelentett állásom van és ha valaki rákérdez mennyit keresek, inkább nem mondom el, mert ez úgy néz ki ciki. Vagy ettől rossz ember leszek, mert több, mint az átlag.

Senki nem fizette ki a nyelvvizsgáimat, a tanfolyamaimat, senki nem csinálta meg helyettem a diplomát munka mellett, az állam egyszer nem adott - és nem is kértem - adományt.

Ettől függetlenül tizenéves autóm van és még soha nem volt saját lakásom.

Ezt kell sajnálni....?