Re: Gondolatok ...

Tavaly május eleje volt, több hét után az első szép nap. Úgy tünt, mindenki Budán kirándul és szemből többszáz kerékpáros jött (verseny volt), a 2 motoros irányítón aztán besokalltam. Ennél többre vágytam.

Másnap nekivágtunk a Kevélynyeregen át a Nagykevélynek, 534 m, nem tünt különösen nagy kihívásnak, legfeljebb az út hossza miatt. Virágosnyeregre felmentünk a busztól a legrövidebb úton és elütöttük a kéket.

Az út eleje ismerős volt, a zöld mellett haladt lényegében, amelyen már jártunk. A Csúcshegyi turistaházat romjaiban láttam viszont. Szépen haladtunk, hamarosan elértük a Téglagyárat. Ott egy kóborkutyától a kisfiam megijedt. Következett a vasúti átjáró, majd a pálya mellett kellett unalmas síkterepen gyalogolni hosszasan. Csíkhegyre a szeméttelep oldalában vezetett az ösvény, kellemetlen volt, de hirtelen felértünk. Kövesbércen kapaszkodó jött, fiam előrerohant, a 274m-es tetőről szép kilátás nyílt le arra, ahonnan jöttünk.

Benne voltunk a délutánban mikor a Pilisborosjenői Tanösvényen találkoztunk két kutyát sétáltató idős hölggyel. azt mondták a faluból 1 óra alatt fel lehet menni Nagykevélyre, még belefér. Aztán beértünk a faluba és ott volt előttünk a hegy. A Lovardánál levő tábla szerint úgy emlékszem még 1 óra volt Kevélynyereg, volt vagy 4:45.

Fel volt adva a lecke, a rövidebb úton menjünk fel, a tervszerintin, vagy célozzuk meg a bp-i buszt.

Jött egy pár lefelé a nyeregről, nem tüntek gyakorlott túristáknak, nekik 1 óra volt az út, de a gyerek miatt azt mondták fel szerintük másfél. Az indok hülyeség volt, de a gyerek elfogadta és hazajöttünk.