Re: nincs cím

Kedves Scipio!

Ahogy egy anyának és apának is a saját gyermeke(i) a legkedvesebb(ek), úgy nyilván egy rendszernek is a saját maga által kitermelt történésze(i) a legkedvesebb(ek) és a legelismertebb(ek). A HIVATALOS hazai történelemkutatást és történelem oktatást MÉG MA IS, 2010-ben, több évtized után is, a ketrecszerűen korlátolt kutatás és oktatás sajnálatos valósága jellemzi. Mert minek nevezhető az, amit ma magyar történelemnek tanítanak, amikor a magyar nép a saját igaz történelmét sem ismerheti meg hivatalos oktatási keretek között, miközben a környező országokban egész történelmeket gyártanak le, hivatalos keretek között, és azt oktatják is.

Ennek a fajta gondolkozásnak, amit idéztél is, a végterméke az, ami ma Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján zajlik.

Mert ha nem veszem figyelembe azt az elévülhetetlen, mondhatni örökös Isteni erkölcsi kötelezettséget, hogy egy nemzetnek az őt ért óriási gyalázatért, igazságtalanságért, becsületből, utolsó csepp leheletéig kell harcolnia, legalább figyelembe kellene venni azokat a tényeket, amelyek megfogalmazásra, és vállalásra kerültek ebben a békeszerződésnek nevezett diktátumban. Ugyanis kötelezettségek elő lettek írva a létrehozott műállamok részére is. Azt csak futólag említem meg, hogy ezek a műállamok már nem is léteznek. De ezekből a diktátumban vállalt kötelezettségekből, az égegyadta világon semmit sem teljesítettek. Annak ellenére sem, hogy a fő rendező elv ebben a trianoni káoszban és katyvaszban a népek önrendelkezési jogának a biztosítása volt. Ma nagyobb elnyomásban és agresszióban élnek a rabolt területeken élő magyar testvéreink, mint bármikor.

Megoldódott-e tehát trianon?

Nagyon nem. Élőbb probléma, és jobban kísért, mint bármikor.

Ahogy végig kísértett a múltban is, és kicsúcsosodott az átka a II. VH-ban, 1999-ben a jugo válságban, és kísért ma is mindenfelé. És mindaddig is kísérteni fog, amíg szembe nem néznek Európában e súlyos problémával.

Az idézett beregszászi beszéd egy megalkuvó ember álláspontja. Azt üzeni légy boldog, élj jól magyar, mindegy, hogy üldözik magyar testvéreidet a gúnyhatárokon túl, de te legyél boldog a rózsaszín delírium tramens állapotában, mint egy narkós. Az hogy a magyarok így élnek, Csonkahonon belül és kívül és erre a megalkuvásra vannak késztetve, ennek a pitiáner sokévtizedes balliberális felfogásnak köszönhető. Merjünk kicsik lenni! És akkor csodálkoznak, hogy a magyarok érzései úgy törnek fel mint egy ősi gigavulkán. Elég csak megnézni a zarándokvonatok fogadtatását.

Megkérdezlek: ha egy anyának-apának van 7 gyermeke, azok közül igazságtalanul, kohol vádak alapján, hatot elvisznek, lemondhat-e róluk e valaha is e szülői pár? Nem harcolnak-e értük az idő végezetéig és követelnek könyörtelenül igazságot?

Én még azokat a rendes szlovák, román, horvát, stb. embereket is sajnálom, akiket elveszítettünk e véres csonkolással, hiszen együtt voltunk lélekben gazdagok magyarok a szlovákokkal, románokkal, rácokkal, stb. Most minden szegények, lezüllöttek, talajt vesztettek vagyunk. Mindegyik népben súlyos törések vannak. Fetrengünk, vergődünk minden, a saját helyünkön, mint szárnyalőtt madarak.

Én nem látok itt józan gondolkodást.

Az idő az csak egy tényező.

Nem mindegy, hogy 10, 40, vagy 100 év?

A Te gondolkodásod szerint akkor a németek sem egyesülhettek volna 33 év széttagoltság után. Vagy sokévtizedes függetlenségi harc után a koszovói albánok a szerbektől.

Csak amiről fejben, a gondolataidban lemondasz, az nem fog soha megvalósulni.

A pozitív teremtő gondolatok mindig megvalósulnak.