Re: traffipax info
Ibiza Előzmény: #22003LEGENDA A NŐ TEREMTÉSÉRŐL
>
> Amit mondok, nem ma történt
> Sok millió év előtt,
> Elmesélem, hogy az Isten
> Valamikor réges-régen
> Hogyan teremtette a nőt.
>
> E legenda őse hindu
> S oly igaz, hogy aki hallja
> Nem lehet, hogy meg nem indul.
>
> Szóval az Úr legelőször
> Férfiembert alkotott
> Ezzel teltek hosszú évek
> Nappalok és alkonyok.
> Ami szép volt, ami jó volt
> Mindent ebbe fektete
> Ő maga is megcsodálta
> Mire készen lett vele:
> -domború mell, magas homlok
> és a többi....részletezni
> nem is nagyon akarok.
> Szeme, füle, lépe, mája
> lába is, hogy lépne rája.
> Hogy így vissza gondolok
> Csupa csupa jó dolog.
>
> No, de közben hiba történt
> Elfogyott a nyersanyag,
> Míg a férfi ily remek lett,
> A szegény nő megfeneklett,
> Rá már semmi sem maradt.
>
> Ám az Isten azért Isten,
> Véghetetlen bölcsessége
> Mindig jó dolgokra inti,
> Tudja, hogy ha segít magán
> Az Isten is megsegíti.
>
> Hogy ily nagy volt a probléma,
> Csak merészebb lett Ő attól,
> És nekiállt nőt csinálni
> - ahogy azt ma mondanátok -
> mindenféle műanyagból.
>
> Volt abban a nőben minden,
> Bizony nem lesz könnyű dolgom
> Véges végig felsorolnom:
>
> - Az ezüst Hold kereksége
> pálma sudár merevsége
> őszi felhő mélabúja
> mélyhegedű néma húrja.
> Őzikének kecsessége
> Majmok csacsi fecsegése
> Május üde tavaszsága
> Csörgőkígyó ravaszsága.
> Fák közt nyögő szél fuvalma
> Bősz oroszlán rémuralma
> Páva tolla, pulyka mérge
> Gyáva nyúlnak rettegése
> Kis verébnek puha pelyhe
> Illatozó rózsa kelyhe.
>
> Mérges fullánk kis darázsba
> Felparázsló tűz varázsa
> Csurgatott méz édes íze
> Szomjúság a tiszta vízre
> Nyári zápor rét keserve
> Tél dühétől szétrepesve.
> Bátor tigris vad haragja
> Kis pacsirta trilla hangja
> És a többi, és a többi
> Az is, ami ki lett hagyva.
>
> Nem volt már a férfi árva,
> Mert az Úr az új teremtményt
> Neki adta, illetőleg
> Rásózta az ő nyakára.
>
> Nem telt bele alig pár nap
> Hát az Úrhoz mén a férfi,
> S panaszkodik azt remélve,
> Hogy az Isten csak megérti.
>
> Uram!- így szól - kezed miért ver?
> Rettenetes egy teremtmény
> Akit adtál, az a némber!
> Szája be nem áll, ha fecseg
> Egyszer nyűgös, másszor beteg.
> Minden semmiségért zokog,
> És veszélyes, és szeszélyes,
> Hogyha egy kis öleléshez
> Néhanapján hozzáfogok.
> Máskor...hogy is mondjam...mohó!
> Izzik, mint a tüzes kohó.
>
> Kábít, bódít mint az óbor
> Csak az a baj, sose jókor...
> Elpusztulok vele élve, így könyörgök vedd őt vissza!
> Nincs szükségem feleségre!
>
> Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
> -látom nincs belőle hasznod,
> nem erőszak a disznótor
> visszaveszem én az asszonyt!
>
> Nem telt bele alig pár nap
> S hát megint csak jön a férfi
> S panaszkodik azt remélve,
> Hogy az Isten csak megérti:
> Uram! - így szól - én sem értem,
> De hiányzik az a némber,
> Ettől vagyok én most bajba
> Hiányzik a dalos ajka.
> Milyen kedves mikor fecseg,
> Megható, ha néha beteg,
> Hogyha szenved, hogyha zokog,
> S milyen hálás, milyen boldog,
> Hogyha egy kis öleléshez
> Néhanapján hozzáfogok.
> Mámorító mikor mohó
> Izzik mint a tüzes kohó.
> Kábít, bódít, mint az óbor,
> Sose rosszkor, mindig jókor.
> Nincs öröm, csak vele élve!
> Így könyörgök, add őt vissza,
> Szükségem van feleségre!
> Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
> - látom, látod már a hasznod,
> visszadom hát az asszonyt!
>
> Nem telt bele alig pár nap,
> S hát újra csak jön a férfi
> S panaszkodik azt remélve,
> Hogy az Isten csak megérti:
>
> Uram! - így szól - én sem értem,
> De csak némber az a némber.
> Sok bosszúság, kevés öröm,
> És a csóknál több a köröm.
> Köröm, karom, fecsej, szitok.
> Ha úgy látja jónak, kidob.
> Minden bajért engem okol
> Vele élnem tüzes pokol.
> Így könyörgök, legyen vége.
> Vedd őt vissza, sose lássam,
> Nincs szükségem feleségre!
>
> Ez már sok volt az Istennek,
> Nagyot ütött az asztalra-
> Volt időd, hogy kiismerjed.
> Nekem is van egy kis eszem,
> Többé vissza sose veszem.
> Oktalanságodon okulj
> Ahogyan tudsz, úgy boldogulj!
> Ezt a mérget hordanod kell,
> Akárhogyan éget is
> Vidd az asszonyt, mert különben
> Beszüntetlek téged is!
>
> Sok millió éve ennek,
> De semmi se változott
> Ma is így vagyunk a nővel
> Hol áldott, hol átkozott.
> Nyögünk, hogyha velünk van,
> És hogyha elhagy, akkor is,
> Ezt csináljuk amíg élünk,
> Így jöhet el az aggkor is.
>
> Amíg világ ez a világ
> Össze sose békülünk
> Tragédiánk egy mondatban:
> - se velük, se nélkülük