Re: Nem csitul a kettős állampolgársági vita

Amennyire tudom a nemzetiségi oktatás problémái az egyik kulcskérdésként szerepeltek a nemzetiségek sérelmei közt. Nyilván ha csak az általad említett négy év magyarnyelv-tanulásról van szó, az senkit nem zavart volna ennyire.

Az első forrásom a töriblogon a következő bejegyzés volt: "A magyar állam nemzetiségpolitikája 1867 után". Itt a 17. §. van külön kiemelve, ennek bizonyos részei egészen hasonlók a szlovák jelképtörvény rendelkezéseihez, valamint az első mondat hangsúlyozza, hogy a diákokban erősíteni kell a "nemzethez való tartozás tudatát," minden egyébre, így nemzetiségre való tekintet nélkül.

Utóbbira magyarázatot ad egy másik tanulmány, "Apponyi Albert válaszai a nemzetiségi kérdésre" Kardos József tollából, Apponyi ugyanis a nemzetiséget egyfajta egyéni tulajdonságnak képzelte az egységes nemzeten belül - már ha jól értelmezem. Érdemes figyelni arra a kis trükkre, hogy miközben kötelezően megemelik a tanítók bérét, és ahogy említetted, még ki is pótolják amennyiben az iskola nem képes kifizetni, ezzel egyben kontrollt szereznek a tanterv és a segédanyagok meghatározása felett, nyilván az előző bekezdésben említett célok érdekében. Nem adják ingyen a pénzt, nem ám.

Aztán ott vannak a vegyes iskolákra vonatkozó rendelkezések, hogy a magyarok 50%-os aránya felett az iskola magyar, a tanítási nyelv magyar (igaz, a más anyanyelvű diákok részére gondoskodhattak anyanyelvű oktatásról). Ez például pont a szlovákoknál jelenthetett gondot, ahol, mivel nem volt külön vallás, a "speciális" egyházi iskolák hiánya miatt elvétve volt szlovák tannyelvű iskola. De a tanulmányból kitűnik, hogy a román tannyelvű iskolák száma is csökkent a törvény elfogadása után.

A pontosabb megértéshez jobban kellene ismerni a történelem idevágó részleteit, mivel erre nincs kapacitásom, maradnak a hozzáértőbbek által írt cikkek, tanulmányok. Guglival amúgy cím alapján mindkét forrásomat meglelheted.