Re: (örök)zöldek

A következőkben a globális felmelegedésről következik egy kis elmélkedés, persze megint egy más oldalról mint ami a csapból is folyik manapság. És persze mások a következtetések is. A másik oldal itt nem kerül megemlítésre hiszen ahhoz elég akármelyik mediara kapcsolni és már tolják is matériat ezerrel. Maga az egész beirasom a klimacsúcs apropóján született, ahol már az üvegházhatás és széndioxid kibocsátás korlátozására a vérszemet kapott "tudósok" 100-200 milliárd dollárokat követelnek. Emlékeztetek h közben a fuziós cucc 5-10 millárdból vegetál 10 év alatt. Lássuk hát megéri-e a 100 milliárd dollárokat a széndioxid kibocsátás csökkentése a megint csak nem trendi (de alaposan kidolgozott tudományos) elmélet szerint:

.

"A klíma nagy mértékű változékonysága természetes jelenség. Az ókorban olyan meleg volt, hogy narancs termett a Balaton körül, majd a középkorban egy erőteljesebb lehűlés következett, napjainkban pedig ismét melegszik a felszín. Ennek azonban nem az emberiség az okozója. Dr. Zágoni Miklós szerint már csak azért sem lehet a széndioxid a fő bűnös, mert szó sincs arról, hogy az csakis az emberi tevékenység eredményeképp kerülne a légkörbe. A természet hatalmas széndioxid tartalékokkal rendelkezik, s például az óceánok párolgása során sokkalta több kerül a levegőbe, mint amennyi a fosszilis tüzelők elégetésével világszerte.

Valóban át kell értékelni az eddigi tudásunkat, s mindez egy magyar fizikusnak, dr. Miskolczi Ferencnek köszönhető. A NASA-nál, az amerikai űrkutatási hivatalnál dolgozott vezető kutatóként, s rendelkezésére állt az összes mérési információ. Miskolczi eredményei szerint – és ezt igazolták a műholdas adatok is – az üvegházhatás az elmúlt hatvan évben nem emelkedett. A rendszernek ugyanis energetikai korlátai vannak, a vízkörzési ciklus kis változása semlegesíti a többlet-széndioxid hatását.

A felmelegedés átmeneti jelenség; külön kell vennünk a klímaváltozást és az üvegházhatást. A klímát sok minden befolyásolja, többek között a napsugárzás, a Föld pályája, és az óceán-légkör hőcsere. Az a többlet azonban, amivel a légköri üvegház-gázok megemelik a hőmérsékletet, nem növekedhet. A Föld felszíne az elmúlt évszázadban háromnegyed fokot melegedett, de ez nem a széndioxid kibocsátástól függ.

Dr. Miskolczi Ferenc elmélete a bolygók sugárzási egyensúlyával foglalkozik. Energetikai szempontból naprendszerünkben a bolygók felszíni hőmérsékletét két fontosabb tényező befolyásolhatja. A Nap sugárzásából elnyelt energia (Fo) es a bolygó belsejében keletkező (többnyire magreakciók során felszabaduló) és a bolygófelszínre kerülő geotermikus energia (Po). Ez utóbbiról tudjuk, hogy a Földön és a Marson elhanyagolhatóan kicsiny, a Vénusz esetében a jelenlegi ismereteink birtokában ezt még nem mondhatjuk el. Egy bolygó felszínének és légkörének a hőmérséklete ezen energiák összegének és a bolygólégkör összetételének alakulásától függ. A stabil klíma létezésének feltétele nyilván az Fo+Po=OLR egyszerű energiaegyenleggel fejezhető ki, ahol az OLR a bolygó és legköre együttes infravörös kisugárzását jelenti (Outgoing Longwave Radiation).

egyenlet valóban egyszerűnek tűnhet, de vegyük észre, hogy egy bolygó evolúciója során minden egyes tag jelentősen változhat. Fo magába foglalja a Nap evolúcióját, a Föld keringését és tengelyforgását leíró csillagászati paraméterek változását, a Föld felszín-légkör rendszer rövidhullámú reflexiós tulajdonságainak változását. A Po a bolygó belsejében lejátszódó energiatermelő folyamatok időbeli változásától függ. Az OLR a bolygófelszín infravörös emissziós tulajdonságaitól és a bolygólégkör infravörös elnyelési tulajdonságaitól (üvegház gáz koncentrációjától) függ.

Ahhoz, hogy ebben az ügyben valamit lehessen mondani, kell ismerni a légkörben felfelé és lefelé haladó infravörös sugárzási áramokat. Ha nem akarsz mások számítási eredményeire hagyatkozni, akkor kell írnod egy olyan programot, ami képes ezt pontosan kiszámolni. E program (HARTCODE) a trieszti International Center for Theoretical Physics két éves grantja támogatásával 1989-re készült el.

második nagyobb lépésre akkor került sor, amikor a HARTCODE-ot rászabadítottuk egy globális rádiószondás archívumra (TIGR). Akkoriban az UMD-n (Maryland Egyetem) dolgoztam, és az volt a feladat, hogy a globális hőmérsékleti és vízgőz profilok szondázását optimalizáljuk a GOES-8 es ADEOS-II műholdakon lévő többcsatornás infravörös leképező berendezesekre.

Lévén, hogy a HARTCODE a légkörben abszorbeált és emittált fluxusokat külön is tudta számolni, ekkor derült fény három igen érdekes új összefüggésre, amelyek a légkör szerkezetétől és üvegházgáz koncentrációjától függetlenül fennáltak:

1., valódi légkörökben az elnyelt felszíni sugárzás és a felszín felé történő visszasugárzás megegyezik, Su=Ed/A, ahol Su a felszín sugárzás, Ed a légköri visszasugárzás, A az abszorpciós állandó.

2., a légkör által a világűr felé kibocsátott sugárzás (Eu) a felszín által kibocsátott sugárzás fele: Su=2Eu,

3., a világűr felé kibocsátott összsugárzás (OLR) a felszínsugárzás kétharmada: Su=(2/3)OLR.

E három alapvetően új összefüggést három jól ismert fizikai törvényszerűségnek tulajdonítottuk: Ezek a Kirchhoff törveny, a Virial elmélet és a Sugárzási Energia (illetve impulzus) megmaradása.

Meg kell jegyeznünk, hogy amíg a kiindulási rádiószondás adatok valódi mérések, a felhasználásukkal számított infravörös fluxus komponensek (pl. a légkörben abszorbeált és a légkörön átengedett felszínsugárzás ) nem mérhető közvetlenül. Ennek elméleti és technikai okai vannak. Jelenleg a legjobb műholdas infravörös interferométer sem képes olyan spektrális felbontást produkálni, ami lehetőve tenné az OLR szétválasztását a földfelszíntől illetve a légkörtől származó komponensekre. Elméletileg pedig egy ideális ‘monokromatikus’ mérésbol sem lehet az átbocsátott illetve abszorbeált spektrális fluxusokat meghatározni – különösen nem egy szférikus refraktív geometriával rendelkező légkörben.

Pontosan itt van a HARTCODE jelentősége. Ez az első olyan program, ami ezt pontosan számolni tudja, és ez az oka, hogy az említett három összefüggés eddig rejtve maradt a kutatók előtt. A neten folyó vitát követve úgy tűnik, hogy mások, vagy akár a NASA sem jutott még olyan számítási eredményekhez, amivel igazolhatnák vagy megcáfolhatnák a fenti három összefüggést.

A fenti összefüggések felismerése nyomban kétségessé tette az üvegházhatás általánosan elfogadott mechanizmusának helyességét, valamint az elméletileg megjósolt felszíni hőmérsékleti diszkontinuitás létezését.

Első összefüggésünk a légköri Kirchhoff törveny: Su=Ed / A egyik közvetlen következménye az, hogy a légkör nem melegítheti a felszínt, hiszen amit a légkör lefelé sugároz, az csak a felszíntől származhat.

Harmadik összefüggésünk: Su=(3/2)OLR=(3/2)Fo például független a légkör üvegházgáz tartalmától, így önmagában cáfolja a széndioxid légköri növekedésének szerepét a felszínhőmérséklet alakulásában. (Su az un. Stefan-Boltzman törvény szerint függ a ts felszínhőmérséklettől: Su=sigma ts^4, ahol sigma egy univerzális állandó.)

A felszíni hőmérsékleti diszkontinuitásról pedig meg kell jegyezni, hogy soha senki sem mérte, és létezése ellentmondana az entrópia maximum elvnek.

Üvegházhatásról csak akkor lehet kvantitatíven beszélni, ha a légkör üvegházgáz tartalma és a felszíni hőmérséklet közötti elméleti összefüggés ismert. A fenti három összefüggés ehhez nem elégséges, habár formailag a légkör optikai vastagsága (tau) a Kirchhoff törvényből egyszerűen számítható. A minket érdeklő összefüggésnek szükségszerűen kell tartalmaznia a Föld légkör rendszer által abszorbeált napsugárzást (Fo), vagy az ezzel egyenlő hosszúhullámú kisugárzást (OLR).

Ezután fogtam hozzá tudatosan a régi elméletek tanulmányozásához és az eddig elfogadott Eddington-Milne féle egyenletek 'darabokra szedéséhez'.

Miután eljutottam Milne 1922-es cikkéhez, nyilvánvalóvá vált a matematikai inkonzisztencia forrása, ami a differenciálegyenletek megoldásához szükseges határfeltételek helytelen megválasztásában nyilvánult meg. A csillaglégköröknél használatos végtelen optikai vastagságú légkör-modell bolygólégköröknél ugyanis nem alkalmazható. Nagyjából 2003-ra megszületett az új egyenlet a helyes határfeltételekkel:

Su=OLR(1+tau+exp(-tau))/2=OLR/f.

Új üvegház elméletünk lényege az, hogy állandó Fo-t feltételezve (Fo=OLR), a Földfelszín átlaghőmérsékletének alakulása az alábbi négy egyenlet együttes érvényesülésének az eredménye:

Su=Ed/A hőmérsékleti egyensúly (Kirchhoff)

Su=2Eu hidrosztatikai egyensúly (Virial)

Su=(3/2)OLR energia (impulzus) megmaradás

S=OLR/f sugárzási egyensúly

"