Diverzitási őrület kikapcsolásra került
KoffeinVakmajom jól összefoglalta: https://www.facebook.com/avakmajom/posts/111617555...
"Nincs több kvóta. Döntött a bíróság: a Nasdaq, mint szabályozott tőkepiac, az amerikai értékpapírfelügyelet nyomására nem írhat elő olyan szabályokat a nála listázott cégeknek, hogy az igazgatóságokban milyen arányokban legyenek nők vagy bármilyen kisebbségek, és hogy évente számoljanak be arról, kinek milyen az identitása vezetésekben (!). A döntés arról szól, hogy azok az identitásbeli kérdések, amelyek körülötti vita nagyon megmérgezte a közéletet nem csak az USÁ-ban, de minden nyugati társadalomban, kerüljenek ki a tőzsdén jegyzett vállalatok életéből.
A diverzitás, a különböző kisebbségek reprezentációja társadalom minél szélesebb köreiben persze önmagában jó, ahogy a hátrányos helyzetű csoportok felemelése is - páldául az induláskori esélyek egyenlőségének megteremtése értelmes és igen fontos állami feladat, előmozdítja a közjót, hogy aki mondjuk szegény környezetbe született, annak is legyen esélye felemelkedni és nagy adófizetővé válni. Ilyen célra is szedi az adót, sikeres vállalatoktól és magánszemélyektől.
De az állam vagy annak szervei kvázi tervutasításban ne írják elő a magánvállalatoknak az identitásbozótharcokban való elmerülést. Egy magáncég hadd döntsön, a részvényesek többségének akarata szerint, kit akar a vezetésben, csupán kvalitások alapján. Ha csupa férfi a vezetés, akkor csupa férfi, ha csupa nő, akkor csupa nő, ha nincs benne bármilyen kisebbség, akkor nincs, ha csak kisebbségből áll, akkor csak abból áll, ha 150 centi magas emberekből, akkor azokból, ha 200 centi magas emberekből, akkor azokból - a részvényesek joga eldönteni, kit tartanak legalkalmasabbnak a cég vezetésére, ki felel meg legjobban az érdekeik reprezentálására. Teljesen mindegy, milyen nemű vagy identitású az illető. Jól teljesített-e? Növelte-e a részvényesi értéket? Jól működik-e vezetése alatt a vállalat? Csak és kizárólag a kvalitás számítson, a teljesítmény, semmi más. Ahogy az is totál marginális kérdés, hogy a Trump adminisztráció leendő pénzügyminisztere történetesen meleg, nem azért van ott, hanem mert képességei alapján jónak ítéltetett a tárca vezetésére. A magánélet teljesen magánügy.
Valahogy úgy, ahogy egy kosár- vagy focicsapatban is a lehető legjobbak játszanak, a klub anyagi ereje szerint, teljesen mindegy a bőrszínük, bármilyen identitásuk, a tulajdonosok sikereket akarnak látni, a befektetésük megtérülését, és ehhez a legjobb kvalitású sportolókat kívánják szerződtetni. Ez a fő és egyetlen szempont. A szurkolók is egyet várnak el: eredményeket. És hogy az állam ne ugasson bele a csapat összeállitásába, mert az semmi jóhoz nem vezet."