Re: nincs cím

Gazsiék teljesen tönkremennek, mindenüket eladják, már csak egy színes tévéjük maradt.

Jön a tél, ha nem szereznek pénzt, éheznek. A felesége megszólal:

- Té! Hát kirjil má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!

- Dé hát az zsidó, uccse fog ádni!

- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit. El is megy a Kohnhoz.

- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.

- Ok, Gazsi, semmi probléma, mi, kirekesztett kisebbségiek tartsunk össze - szól Kohn, és már nyújtja is a 100ezret.

Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik, majd már menne is ki az ajtón, amikor utána szól a Kohn:

- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200ezret kell megadnod?

Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de Kohn folytatja:

- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.

Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza. De Kohn folytatja:

- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itthagyod a felét, és a másik 100ezret majd tavasszal megadod, jó?

Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:

- Hú, vazze! Most se pízem, se tévém, és még 100 ronggyál lógok a Kohnnák...