A jó pap is holtig tanul!

Sziasztok!

Azért nyitottam ezt a topkikot, mert úgy gondolom, hogy a tőzsdei kereskedés során, sokan sokféle esetet megéltünk, átéltünk, végigszenvedtünk, megtapasztaltunk. Ezen esetek olykor azt gondolom sok tanulságot is, magukban hordoznak.

Legyen az első az én történetem, melyben sok rossz döntést hoztam és egy szép kis bukót sikerült összehoznom.

2008 októberében kezdtem kereskedni és év végére 24% pluszom volt a tőkémre vetítve. Gondoltam megy ez, mint az ágyba szarás.

Január elején kezdett el esni az OTP, ütemesen. Emlékszem a PF fórumon hányan és hányan beültek 2900-nál mert hogy tovább nem eshet, aztán 2700-nál mert hogy innen sem eshet, kizárt. Büszke voltam magamra, hogy nem nyúltam bele 2450-n sem, ha jól emlékszem, pedig az egy erős támasznak ítéltetett, s jött az a bizonyos 2154-es ár, február 17.-én délután, kapkodva bele vettem. Itt már én hittem el, hogy nem eshet tovább, azt gondoltam ez kizárt!!

Másnap 1800 környékén zártunk.

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez velem történik, néztem, mint egy birka, ahogy beesik.

1., Nem raktam Stopot! Miért,.. mert csak, ….mert velem az nem történhet meg, hogy csak úgy be esik. Nem a lóf@szt nem, mint a kő úgy beesett.

Másnap 19.-én feljött az ár 1944-re, …ááá jó lesz ez, nem lesz gond, nem adom el, visszajön ez, …aztán a napot, pillanatok alatt megint valahol 1800 körül zártuk. Nem baj majd holnap jó lesz, feljön az, fel kell jöjjön, hiszen ma is megpróbálta.

2., Ha már nem raktam stopot, akkor 1940 környékén dobni kellett volna, a sors még itt adott egy lehetőséget. Nem éltem vele.

3., Az egész folyamat alatt pedig nem éltem sem a normál short, sem a srv short lehetőségével. Miért…… mert nem értettem hozzá, ez lehetőség lett volna, melynek a segítségével növelhettem volna az srv számot. De lusta voltam és nem tanultam meg az ebben rejlő lehetőséget. Kaptam is a büntetést.

Február 20.-án pénteken megint egy méretes réssel lefele nyitottunk és ugyan napközben volt egy kis emelkedés de ide zártunk újra. Na gondoltam, itt lesz alja, hát nem ott volt, nagyon nem. Gondoltam itt már olyan méretes a bukó, hogy nem adom el, majd visszajön, kiülöm nem kenyérre kell a pénz.

4., Elemzők ekkor már réges régen 1500-as árról beszéltek, sőt Egon ekkor már 700-as árat vizionált. Nem figyeltem rájuk és nem hittem nekik! Hiba volt.

Február 23.-án aztán még tovább estünk, 24.-én meg elkezdtünk oldalazni. Egon 700-as ára elkezdett egyre többször bevillanni.

Aztán jött február 25.-e , amikor elszakadt a cérna és 1534-en pánikszerűen eldobtam a papírt!

Innen már nem részletezem, 12xx valameddig beesett a papír!

További tanulságok:

5., Mivel a kereskedésre szánt tőkém 1/3-ával követtem el a fentieket (így egyelőre a bukóm, a nyereségem felét emésztette csak fel), ezért hiba volt eladni, ezen a szinten a papírt. Rá kellett volna ülnöm és elhinni azt, hogy az OTP erős cég, az eredményei, a válság ellenére is önmagukért beszélnek, van potenciál a papírban.

6., Soha semmikor nem voltam öntelt, még is elhittem azt, hogy én csak nyerhetek a tőzsdén, s ez talán a legnagyobb hiba.

7., A másik tanulság, hogy számomra, hogy a technikai tudást, azt folyamatosan fejleszteni kell, mese nincs. Minél nagyobb az ez irányú tudásod, annál nagyobb az esélye annak, hogy elkerüld a hibás döntéseket. Igaz minél jobban elmélyülök benne, annál inkább rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok.

Azóta is van egy hozadéka a fentieknek.A bukótól be pánikoltam és olyan passzív lettem, amit magamról elképzelni sem tudtam. Úgy hogy az óta végig moziztam az emelkedést, mert közben meg folyamatosan nem hittem már a tényeknek sem.

Mivel már így is hosszúra sikeredett a bevezető, nem folytatom tovább. Gondolom, másnak is vannak tanulságot érdemlő történetei, amiből tanulhatunk mindannyian.

Természetesen a fentiekhez is várom a véleményeteket, kritikákat!