"
A tízparancsolaton túl ? Az egészségpolitika új ciklusa
A nemzet háziorvosai
Köztudott, hogy sok múlik az alapellátáson ? kit képes helyben meggyógyítani az orvos és kit utal tovább, segíti-e egészségünk karbantartását, meg tudja-e szervezni a huzamos kezelést igénylők kontrollvizsgálatait, ápolását. Az új miniszter/államtitkár mégis rendre az egyetemi klinikák, országos intézetek, regionális centrumkórházak bűvöletében kezdi meg a tevékenységét. Ritkán nyüzsögnek falusi háziorvosok a miniszter előszobájában; inkább a nagy hatalmú országos szaktekintélyek sürgetik saját intézményük számára előnyök biztosítását. Így aztán nem csoda, hogy az alapellátás háttérbe szorul, amire a legjobb példa a 2015-ben az Országgyűlés által végre elfogadott új szemléletű törvény, melyet 2021-ben követett az első érdemi lépés a háziorvosok együttműködését szolgáló praxisközösségek létrehozásáról. Öt és fél év alibifoci, miközben lassan a 10 százalékot verdesi a betöltetlen körzetek aránya.
Időnként felmerül az utóbbi évtized egészségpolitikájának csodafegyvereként az államosítás a többnyire vállalkozás formájában működő praxisok vonatkozásában is. Igaz, hogy a háziorvos-társadalom számára sokszor inkább nyűg az önálló működés, a közszférában kialakított parancsuralmi rendszerbe mégis nehezen lehetne beterelni ezt az önállósághoz szokott szakembergárdát. Az egészségügynek ez az a szegmense, ahol igazán nagyot lehetne javítani az egész rendszer működési hatékonyságán: a praxisok együttműködését segítő, például nem orvos szakemberek közös foglalkoztatását megkönnyítő, az információs technológia (így a telemedicina) eszköztárát fejlesztő programok ezt szolgálhatják, ugyanakkor a háziorvosok totális téeszesítése csak újabb kontraproduktív elemmel terhelné meg a mozgásképtelen, fejnehéz állami rendszert.
Úgy gondolom, itt jó esély van arra, hogy győz a józan ész: a háziorvosok önállósága megmarad, és erős ösztönzők, központi pályázatok segíthetik majd az alapellátás megújítását.
A beteg mint zavaró körülmény
A hálapénznek nevezett védelmi pénz elfogadásának (és adásának) bűncselekménnyé nyilvánítása és az ezért cserébe kapott jelentős béremelés óta az orvostársadalom egy része úgy érzi, hogy a jatt hajhászása (vagy a jattot hajhászó főnök kívánságainak kényszerű kiszolgálása) helyett végre átfogóbban foglalkozhat a betegek problémáival, olyan eddig idő hiányában elhanyagolt szempontokat is érvényesítve,mint a megfelelő tájékoztatás, türelmes válaszadás a kérdésekre. Másokat viszont a teljesítményhez nem kötött jólét a rendelésen perzsamacskaként való terpeszkedésre, az intézményvezetés által alig befolyásolható semmittevő üzemmódra állított át. Az alapellátás elégtelen működése miatt eleve a szakellátásba özönlő betegek létszámát a világjárvány is gyökeresen érintette: hol lényegében leálltak a rendelések, a halasztható műtétek, a COVID-hullámok közötti fellélegzések idején pedig rázúdultak a sokszor közben állapotromlást elszenvedett várakozók a rendszerre. A kormányzat többször is igyekezett a feltorlódott betegek ellátását meggyorsítani akár címkézetten az ellátó személyzetre fordítandó többletpénzzel, mégis úgy tűnik, hogy a történelmi pozitív cselekedet, az orvosok tisztességes béremelése történelmi hibával, a hálapénz helyett legális és valós teljesítményösztönző bevezetésének elmulasztásával társult, és ezt, ha egyre nehezebb is lesz, valahogy pótolni kell.
Cipőt a cipőboltból!
A mesterséges megtermékenyítés, mint megtudtuk, kizárólag akkor jó, ha állami. Mit lehet még államosítani? Biztos vagyok benne, hogy vannak még ötletek ? igény, úgy tűnik, volna rá, és az egészségügyi magánszereplők folyamatosan próbálnak belelátni a döntéshozók fejébe, amikor saját különböző időtávú terveiket szövögetik. Egyesek átmeneti fázisként képzelik el az államosítást, feltételezve, hogy azt már előre kitervelten a haveroknak történő privatizáció követi. Én inkább azt gondolom, hogy vannak olyan politikai gondolkodók, akik a totális állami irányításban/üzemeltetésben látják a dolgok jó működésének zálogát ? nehéz velük vitatkozni, mert ez inkább hitbeli kérdés, mint bizonyítékokon alapuló következtetés. Ugyanígy nem értek egyet azokkal, akik szerint direkt rohasztják az állami rendszer: azért, hogy a baráti magánintézményeknek hajtsa a hasznot az így ölükbe hulló kereslet. Én nem látok ebben ilyen összeesküvést, tudatosságot: egyszerűen eddig nem volt prioritás az állami rendszer gatyába rázása, amiből történetesen profitáltak a magánszereplők.
Egyszerre van jelen tehát a szélsőséges államosítás-központosítás és az állami rendszer lezüllése. Ha a szektor cafatain való évek óta tartó marakodásnak véget vetve határozott, egységes tárcavezetés alakul ki, akkor talán nagyobb remény lesz arra, hogy a más ágazatokban az állami szférában is látott fejlődés (például a kormányablakok ügyfélbarát működési módja) az egészségügyben is megjelenjen. Közben a magán-oldalon az általános növekedés mellett koncentrálódás, néhány nagy szereplő felemelkedése látható, azonban ez eddig nem járt tényleges alternatív ellátórendszer körvonalainak kialakulásával, azaz a minőségi ugrás még hátravan. A nagyon alacsony szintről indult, de ütemesen izmosodó magán-egészségbiztosítási piacban is megvan erre a lehetőség; mindez alapvetően függ az állami rendszer fejlődésének jellemzőitől, határainak meghúzásától.
Ugródeszka
A járvány legelején példás gyorsasággal bevezetett új telemedicina-szabályozás, melynek köszönhetően távkonzultáció nyomán akár diagnózist is lehet felállítani, sőt gyógyszert rendelni, beutalni is, egy csapásra tíz évvel repítette előre egészségügyünk lehetőségeit. (Más kérdés, hogy azóta két év telt el, és az orvosok, az intézmények számára még mindig nem ad az állami tudásközpont semmilyen hathatós jogi-szakmai segítséget arra nézve, hogy mikor, milyen feltételek mellett, hogyan végezzék ezeket az online tevékenységeket, és hogyan küszöböljék ki a kockázatokat.) Az EESZT, az egységes egészségügyi adatbázis a COVID-oltások megszervezésében óriási segítség volt, és néhány évvel ezelőtti akadozó bevezetése, körülményes fejlesztése ellenére nemzetközi összevetésben is kifejezetten előremutató vívmány. Más informatikai projektek is beindultak: ezek nyomán jó esetben néhány év alatt az egészségügyben megtörténhet a digitális átállás, a sokunk által már 10-15 éve sürgetett ügyfélbarát, átlátható működés mobilapplikációról történő időpont-foglalással, otthon mért egészségügyi adataink központi kiértékelésével."
