http://mandiner.hu/cikk/20140302_kardos_gabor_a_nyugat_elarulja_ukrajnat
Kezdjük egy vitathatatlan ténnyel: az Ukrajna területi integritását garantáló Budapesti memorandumot jelenleg nem csak Oroszország szegi meg, hanem a két másik aláíró, az USA és Nagy-Britannia is, mégpedig azzal, hogy nem tesznek semmit, hogy e megállapodásnak érvényt szerezzenek! Sőt: az USA azzal, hogy nyilatkozatban elítélte a krími orosz hadműveleteket, -a diplomácia nyelvén- gyakorlatilag láttamozta, elfogadta, mint kész tényt. Az összes „mélységes aggodalomról” és ehhez hasonló nyüszögésekről szóló NATO és EU nyilatkozat alapjában ugyanezt jelenti a diplomácia nyelvén: hivatalból tiltakoznunk kell ugyan a látszat kedvéért, de tudjuk, hogy a ti érdekszférátokról van szó és nem avatkozunk be komolyabban.
Még a háborús héjaként ismert Mc Cainnek is csak annyira futotta, hogy kizárja a NATO beavatkozás lehetőségét (külön pikantériája e kijelentésnek, hogy ezzel azt is sugallta, hogy erről egyedül ő, illetve ők döntenének, akár a többi tagország érdemi megkérdezése nélkül, ó demokrácia!)
Az oroszok nem most kaptak a Nyugattól szabad kezet, hanem már Szíriában, amikor nem került sor katonai beavatkozásra és lényegében fenntarthatták hídfő pozícióikat a Közel-Keleten. Azóta tudják: szabad a gazda. Az EU impotenciájának ékes példája, hogy mintha kizárólag a lengyeleket és a balti államokat érdekelné igazán a téma.
Nézzünk már szembe kicsit a tényekkel: az USA-nak mennyivel több jogalapja van katonai bázist fenntartani pl. Guantanamo-n mint az oroszoknak a Krímben? Sokkal kevesebb jogalapjuk van rá. Továbbá, az utóbbi évtizedek amerikai, illetve NATO intervencióira (Korea, Vietnam, Irak, Afganisztán, Szerbia), hányszor szolgáltatott bármilyen jogalapot saját lakosságuk, illetve nemzetiségük védelme? Sehányszor. Azok mind globális birodalmi gyarmatháborúk voltak és ezekkel kapcsolatban alig hallottuk az önrendelkezésre, netán emberi jogokra hivatkozó jogvédők hangját.
Akár tetszik, akár nem, egy orosz többségű terület orosz lakosságának megvédése nehezen elvitatható jogalap. Ebben rögtön nagybirodalmi pánorosz politikát látni, miközben az ez ügyben ágáló kommentátorok nem ítélték el a Nyugat esetében az ennél sokkal kirívóbban nagyhatalmi érdekeket szolgáló háborúkat – ez tényleg elég gyomorforgató vakság és részrehajlás
Az, hogy milyen nyilvánvaló katonai nehézségeket jelentene és mennyire kevés sikerrel kecsegtetne bármilyen fegyveres beavatkozás a NATO vagy az ENSZ részéről -túl azon, hogy nyilvánvalóan világháborút jelentene- arról inkább nyilatkozzanak katonai szakértők. Magáért beszél viszont a tény, hogy az oroszok léptek katonailag és az USA még a lehetőségét is kizárta hasonló lépésnek – ami elég egyértelmű kifejezése annak, hogy katonailag a Nyugat nem látja komoly esélyét egy ilyen háború megnyerésének.
Az emögött kirajzolódó politikai impotenciának hosszú története van. A Nyugat a Szudéta-vidék német annektálása, az osztrák Anschluss, később Lengyelország német-orosz lerohanása kapcsán is hasonlóan „mély aggodalmát fejezte ki” vagyis lényegében várta, hogy hátha elmúlik a vész. Csak akkor léptek hadba, mikor már katonailag is kénytelenek voltak rá.
Ugyanezt a gerinctelenséget közelebbről is megtapasztalhattuk 56 kapcsán, mikor sose jött semmilyen Szabad Európa által sugallt nyugati segítség, viszont Jalta alapján szabad kezet adtak az oroszoknak Magyarországon. Most is ez történik Ukrajnában. Van azonban pár érdekes új fejlemény.
*
A Nyugat most gazdasági szankciókkal fenyegetőzik, ami egyelőre kimerült néhány ukrán oligarcha abajgatásában. Érdekes, hogy fel sem merül: például elengedhetnénk Ukrajna adósságait... Ez vajon miért nem jut eszükbe? Mert a szabadság e feltétlen híveit már csak a pénzben kifejezhető értékek motiválják. A maguk nemében a nyugati rezsimek is vegytisztán pénzvezérelt plutokráciák, nemcsak az ukrán vagy az orosz. Ráadásul az orosz petro-és maffiadollárok mélyen beépültek a globális pénzügyi rendszerbe és talán még egy súlyosabb pénzügyi válságot is okozhatna Nyugaton egy túlzottan kemény fellépés ezen a téren.
Végül, de nem utolsósorban, egy komolyabb gazdasági bojkott az oroszokkal szemben (ami szintén hadicselekménynek minősül!) még azzal a következménnyel is járhat, hogy Kína, vagy akár más növekvő nagyhatalmi ambíciókat mutató országok is, elérkezettnek látnák az időt egy globális gazdasági hatalomátvételre... és nem a Nyugat oldalára állnának egy ilyen konfliktusban. Ez esetben egy puskalövés nélkül lényegesen erősebb pozíciókhoz jutnának, mint korábban. Miért ne lépnék meg, ha a történelem megadja rá a lehetőséget?
Miközben a majdani ukrán népfelkelés (ha tényleg önszerveződő volt) szép példáját adta, hogyan lehetne kiállni a Nyugat által elvben legfontosabb értékeknek tartott szabadság és önrendelkezés mellett, a globális reakciók viszont egyértelműen mutatják, hogy ebben a Nyugat már kicsit se hisz. Etikailag és szellemileg is képtelen egy olyan fellépésnek akár töredékére is, amire példát mutattak a Majdanon az ukránok. Azért nem lép tehát közbe a Nyugat, ahogy 56-ban sem, mert már szellemileg képtelen erre. Végső soron ez áll impotenciájuk hátterében. Ostoba és korrupt technokraták, bankár-csinovnyikok vezetik a nagy nyugati „demokráciákat” is.
"
