és Én mire is írtam..
Kinek is írtam azt a 3006-ost? Érintettség nélkül nyilván tisztább a látás. :)
Tanulás. Otthon, egyedül, oktató anyag, tanár, igazi projektek nélkül nyilván nem fogod SAP felhasználóvá vagy Java programozóvá fejleszteni magad, ez nem járható út.
Amit tanulni tudsz, talán a nyelv, az angol és a német, ezek egyikére a jövőbeni munkahelyeiden szinte biztosan szükség lesz. Persze ami a legfontosabb, a szóbeli kommunikáció, és az egyedül nem fog menni, ahhoz valamilyen módon partnert kell találni, egy tanár vagy esetleg egy hasonló szinten lévő tanuló személyében. Nem könnyű, de sajnos más módon nem fog menni. Van, ahol pusztán a szóbeli nyelvtudás megléte miatt felvesznek az adott szakmához nem értő embert, akár menedzseri posztba is. Megdöbbentő, de ez van, nem tehetünk mást, csak azt, hogy alkalmazkodunk ezekhez a körülményekhez.
Kapcsolatok építése és kimozdulás, igen, ezt könnyű mondani és bizonyos élethelyzetekben nehéz megvalósítani. Ilyen helyzetben viszont kezdd el használni a facebook-ot, és keress rá az ismerőseidre, barátaidra, rokonaidra, volt osztálytársaidra és kollégáidra szakmai és üzleti kapcsolataidra és építs ki ott egy bázist. Ha ez megvan, ne habozz segítséget kérni másoktól, aki tud, az majd fog segíteni. És próbálj pozítívan állni a dologhoz, az elmúlt 1 évet felejtsd el, és gondold azt, hogy most kezded az álláskeresést, újult erővel, új hozzáállással, új ötletekkel. Figyeld a lehetőségeket és legyél nyitott a változásra. A helyzet, amiben vagy, csak magadnak köszönhető, és változtatni is csak te tudsz rajta. Ne add fel a keresést, érdeklődj folyamatosan és próbálj arra gondolni, hogy jövőre lesz munkád, képzeld el ezt, éld bele magad, és inkább ezek töltsék ki a gondolataidat, mint az, hogy már mindent kipróbáltam és úgysem lesz.
Ami viszont meglepő módon eredményesebb lehet, hogy az álláshirdetésekre történő jelentkezések mellett elkezdesz egy általánosabb, de egyben részletesebb önéletrajzzal és motívációs levéllel úgymond házalni, direktben megkeresni cégeket, függetlenül attól, hogy éppen van -e jelenleg álláshirdetésük vagy nincs. Legjobb, ha ki tudod deríteni a döntéshozó (az ügyvezető vagy a HR-es) elérhetőségét és konkrétan neki küldeni. Ha ráérsz, keresgélj a neten cégeket, írj nekik, ha az elérhetőségek között csak az van feltüntetve, akkor először csak a titkárságnak vagy a kapcsolattartónak és kérd meg, hogy továbbítsa a döntéshozónak az anyagodat. Szisztematikusan menj végig az összes szóba jöhető cégen és írd meg nekik, hogy miket dolgoztál eddig, miben vagy jó, miben voltál sikeres és milyen munkát szeretnél végezni, de légy nyitott bármi újra, amiben ők el tudnának téged képzelni. Hidd el, hogy az ilyen megkeresésekre sokkal hamarabb és sokkal többen fognak válaszolni, mint az interneten kint lévő álláshirdetésekre. Ehhez persze egy tényleg jól összeállított önéletrajz és egy részletes bemutatkozás és jövőbeni elképzelések szükségesek. Mindenféle negatívumot próbálj meg kizárni evvel kapcsolatban a gondolataidból. Pld. a HR-esekre úgy tekints, mint a legjobb barátaidra és segítőidre. Figyelj oda azokra a dolgokra, amikre ők figyelnek, próbálj az ő fejükkel gondolkozni, attól függetlenül, hogy bizonyos dolgokat hülyeségnek tartasz.
Először is, remélem, hogy 2014-ben el fogsz tudni helyezkedni, ehhez pár ötlet, hátha megtetszik valamelyik: 2 alap könyv a témában, Julie Gray - A tökéletes önéletrajz és Igor Popovic - A tökéletes állásinterjú, az Akadémiai kidó könyvei, 2012-ben jelentek meg, szerintem 5 ezer forintból megvan a kettő, de, ha költeni nem szeretnél rá, akkor pdf-ben is elérhető torrent oldalon. Ezek által elég jól képbe lehet kerülni önéletrajz, motívációs levél és állásinterjú ügyében. Az álláshirdetésekkel kapcsolatban csak annyi a dolgod, hogy a reményt soha fel nem adva szépen jelentkezel minden féle melóra, amiben egy kicsit is el tudod képzelni magad, az önéletrajzod és a kísérő leveled az adott hirdetéshez történő igazításával, mindenféle érzelem, várakozás és hasonlók nélkül, mondhatni gépiesen.
lehet, hogy csak természetes védekező mechanizmus....egy páran kóstolgattak itt a fórumon, pedig amit írok őszintén gondolom....elég nagy xarban vagyok, és a számomra vállalható dolgokat már mind kipróbáltam....kicsit égett a pofám, amikor a munkaügyi központba bejelentkeztem, mert nem gondoltam, hogy életemben én ott ügyfélként meg fogok fordulni...aztán akár hányszor kötelező megjelenésem volt, mindig kellemetlen volt, mikor a hangosbeszélőn dr. xy-t hívták a 3-as asztalhoz....nem tehetek róla, hogy ez a nevem, a személyimben is benne ven a dr., le sem tudom tagadni....mondjuk nem hemzsegtek az ilyen megszólításúak ott....gondoltam az ügyintéző is gondolta, hogy jó nagy balphasz lehet, hogy itt kötött ki....
Hogyan sikerült azt a következtetést levonnod, hogy bármi gond lenne a válaszoddal?
Megtaláltam, elolvastam. remek írás. Popper nagyon tud. Remélem látnok is,és végül hatalmasat bukik ez a ****.
én akár büntetőügyben is tudnék mesélni, de idézek inkább (Popper Péter)
"Valaki egyszer figyelmeztetett: - Vigyázz! Ezek bűnözők! Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált."
akkor tényleg. elnézésedet kérem. megviselt ez a mai nap, különösen ahogy az otp-vel elbántak....hétfőn inkább fhb-t kellett volna vennem otp helyett...
Te félreértettél... nem Téged akartalak fikázni! Sőt!
munkaügyi képzés ingyen van a páciensnek legalábbis amin én annak idején voltam nekem ingyen volt. 100% támogatás volt rá. Annyit is ért.
Fel lehet fogni ajándék lónak ne nézd a fogát alapon. :) Volt ez a kis system error, hogy akikre a képzést rábízták be akarták magukat biztosítani fél évre előre , hogy még el sem kezdted a képzést de már ők zsebben érezték a full támogatást. Ettől tekintsünk el.
Magát a képzést sokkal kevésbé éreztem hatékonynak mintha elmentem volna egyedül egy tanárhoz és fele ennyi órában csak velem foglalkozik.
Nekem ez volt az egyetlen munkaügyi képzéses élményem. Így sikerült, ennyi elég is volt erre az életre ezekből.
Vannak pozitív példák is szerencsére ha neked bevált.
én spec angol gimnáziumba jártam, egyetemen is ezt tanultam, mert német közéfokúmmár hamarabb megvolt....aztán rövid ideig newcastle-ban ösztöndíjas is voltam...olvasás még jól megy, írás és beszéd már kevésbé
Nekem nincs érzékem a nyelvtanuláshoz, csak akaratom. S semmi hatékonyabbat nem tudok elképzelni, mint amikor semmi mással nem foglalkozik az ember, csak a nyelvvel. Kemény meló volt így is eljutni középfokig, majd kiköltözve Londonba ezt tovább fejleszteni magasabb szintre (ez k. sokba is került), de máshogy nem beszélnék rendesen angolul. Most meg, 40 évesen, meg már sztem nem is menne..
ez se lenne kutya:
én is ismerek egy innen indult politikust, aki nős is volt, de egy alkalommal egy helyi mentőkocsinak kellett őt egy bécsi homoklubból hazamentenie, mert az ánuszkája szétszakadt a nagyfütykösű kinti partner működésétől...az orvos mesélte, aki aznap éjjel ügyeletben volt...nem kicsit lepődött meg, amikor betolták a hordágyat...
