"Nagy vád, ugye, és jogos is, hogy milliárdok mentek már el felzárkóztatásra, eredmény nélkül. Nem változtak semmit- mondják leggyakrabban- generációk óta ugyanúgy élnek, lopnak, szülnek, nem dolgoznak, nem tanulnak, stb. (A szinteket lehet olvasni a korábbi blogbeírás kommentjeiben.) Persze legegyszerűbb őket hibáztatni, a cigányokat, és a hozzájuk hasonló körülmények között élőket, hogy lám, minden hiába, velük nem lehet kezdeni semmit. Nem akarván kivenni a felelősséget az ő nyakukból sem, érdekes, ha a problémát a pályázatok, kiírások és lebonyolítások szemszögéből kezdjük vizsgálni."
"A felzárkóztatásra szolgáló oktatási pályázatoknál a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos gyerek helyzetű nincs igazán elkülönítve. Bár most ez jogszabályilag is átíródik (minden javaslat ellenére), mégis elég markáns különbség van a két csoport között az esélyek, a háttér szempontjából. Míg az elsőben a jövedelmi viszonyok, a másodikban a szülők képzettségének a hiánya is meghatározó. Ha van egy pályázat, amiben mondjuk 10 gyerek korrepetálható, a pedagógus azt fogja bevonni, akiről tudja, hogy ott lesz, igyekszik majd, akinél szülői megerősítésre is számíthat. A többi, aki helyzete miatt ebben is külön energia befektetést igényel, kimarad. Ők csak a magántanulói státuszban lesznek elviselhetők az iskolának.
Persze lehet, azt mondani, ki az a hülye, aki ugyanannyi pénzért a nehezebb munkát keresi. Ez érthető és elfogadható. De közben ez a réteg, aki a felzárkóztatás szempontjából senkinek sem kell, akinek a legnagyobb szüksége lenne a segítségre, akivel jóval több gond, munka van, ők sokan lettek. Nagyon sokan. És egyre több problémával. Már nem lehet nem figyelni rájuk.
De őket most sem akarja senki. Őket most is megúszni akarják az uniós pályázatokban. A megbeszéléseken, amikor a problémákról beszélek, amivel számolnunk kell velük kapcsolatban, sorra jutnak el a lebonyolítók oda, hogy akkor gondoljuk át újra, már nem is olyan fontos ez a mélyszegénység téma, „elég”, ha a hátrányos helyzetig megyünk le, az kiszámíthatóbb, ott nincs annyi munka, kevesebb a sikert befolyásoló tényező.
Persze nem azt akarom mondani, hogy nem kell minden rászorulónak a segítség, hogyne, ma már egyre több embernek kell, de lehet, azért nő a probléma ott, ahol a legnagyobb a baj, azért lesz kezelhetetlen településen, iskolában ez a réteg, mert igazából őket eddig sem érte el semmi program, fejlesztés, lehetőség. A probléma mélyére nem jutnak el ezek a támogatások, segítségek. Csak a felszínt kapirgálják, az intézményrendszerben megszokott célnak való adminisztratív megfelelés, és a könnyű, prognosztizálhatóan sikeres megvalósíthatóság lesz a szempont a lebonyolításban."
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2013/08/31/380-mindig-csak-a-felszinen/
Megint egy kis olvasnivaló. Ilyen az, amikor valaki kimondja a lényeget.