Milyen jól van időzítve:)
lehet megint elmúltnyócévezni meg maffiabaloldalozni egy picit, így választások előtt ;)
Milyen jól van időzítve:)
lehet megint elmúltnyócévezni meg maffiabaloldalozni egy picit, így választások előtt ;)
http://index.hu/belfold/2013/08/29/a_facebookon_szamol_vissza_zuschlag/
Jó, hogy a hétvégi eltávozás mellé nem kap még egy wellness utalványt.
V.I.P. cellában van?
Csak linkeltem...de nagyjából én is egyetértek az eredeti posztolóval...azért tettem be ide...
Kizárólag a nagykoalíció érdekében ... ;-)...
Szóval itt egy másik, amivel így nagyjából egyet lehet érteni....
"Nem is tudom, hol kezdjem... egy kis falu önkormányzatának pénzügyi ténykedését szeretném röviden bemutatni, amit rögtön egy kis kitérővel kezdenék: hogyan választanak falun polgármestert és képviselőtestületet? Nem, nem úgy, mint a nagyvárosban, ahol tök mindegy, hogy hívják a jelöltet, csak a megfelelő hívószó legyen a neve mellett, mint pl. Fidesz vagy Mszp, azon túl meg az is mindegy, ha eddigi életének egyik felét börtönben töltötte, másik felét meg kuplerájban. Falun azért nagyjából ismer mindenki mindenkit, bár ez sem a régi már, de ezt most hagyjuk, mindenesetre kijelenthető, hogy valamivel szorosabbak a kapcsolatok, mint a nagyvárosokban, ahol sokszor a szomszédját sem ismeri az ember. Szóval a falun a következőképpen néz ki a választási logika: először bejelöljük azt, aki rokonunk-barátunk. Utána jönnek a falubéli "közismert" személyek: a doktornéni, akik múltkor is meggyógyította a nagymamát, a fogorvos bácsi, aki biztos okos ember, a tanárnéni, aki olyan szépen szólt Pistikéhez, az óvónéni, valamint Julika, aki a boltban mindig jól megmondja a magáét. A polgármesterválasztást két dolog dönti el: 1. mennyire feltűnően lopott az előző polgármester; (ha annyira nem, akkor újraválasztják), 2. mennyi roma él a faluban; (ha sok, akkor a Jobbikos jelölt nyer). Mielőtt bárkiben megszólalna a "városi felsőbrendűség", hogy milyen hülyék ezek a falusiak, azoknak csak egy nevet tennék hozzá: Demszky. Na ugye!
Szóval összeáll a nagybecsű testület, mely mint a fenti ábra mutatja, jórészt állami alkalmazottakból áll, meg pár nagypofájú egyénből. Ha szerencséje van az önkormányzatnak, van egy jó jegyző, aki esetleg már látta, hogyan kell költségvetést csinálni, ha nincs, akkor jönnek csak igazán a problémák! Ugyebár a tanárokból-óvónőkből-orvosokból álló testület rögtön nekiáll sorolni a problémákat: kéne egy új festés az iskolának, új padok, fel kellene újítani az ebédlőt, a játszóteret, na meg a művelődési ház is romokban van, a könyvtár meg már húsz éve nem vett új könyvet, ezekre kellene pénz! Utána jön nagyhangú Julika, aki már a boltban is megmondta a magáét: miért nem aszfaltozzák le ezt meg azt az utcát, miért nincs közvilágítás a Kunkori utcában, ahol a gyerekek ugatnak, a kutyák félnek, hogy megharapják őket, meg miért vágják ki a fákat innen-onnan, illetve egyéb hatalmas problémák. A polgármester ilyenkor okosan hallgat, legfeljebb stikában felemelteti fizetését és létrehoz egy önkormányzati kht-t, ahová be tudja ültetni pár rokonát és haverját. Ja, és ne feledkezzünk meg a gyógyfürdőről (magyarul: wellness spa), mely a falusi turizmust hivatott fellendíteni, ezt akkor is meg kell csinálni, ha a falu alatt 22 km széles gránittömb rejtőzik.
Elkészül a költségvetés, erre is kell pénz, arra is kell pénz, ezt majd megoldjuk EU forrásból, arra meg pályázunk, önerő nuku, de majdcsak lesz valahogy - persze ki is jön, hogy a százmilliós főösszegű büdzséből hiányzik laza 60.123.234 Ft. Okos önkormányzat ilyenkor nem a kiadásokból farag le, hanem betervez egy rendkívüli bevételt: jövőre eladják az önkormányzat tulajdonában álló Világvégi utca 245. szám alatt álló dűledező fabódét 60.123.234 Ft-ért! Kész, megvan a kötlségvetés, mehetünk inni!
Aztán persze jött a kiábrándulás: a fabódét senki sem akarta hatvanmilláért megvenni - ki érti ezt -, az állam elzárta a pénzcsapokat, mert spórol, az EU meg nem hajlandó kifizetni a támogatást, mert nyilvános pályáztatás helyett a polgármester nagybátyja építette meg a játszóteret háromszor annyiért, mint amennyiért Barroso még szenélyesen is vállalta volna. Persze lett egy szép hiány, az önkormányzat ezt bankkölcsönnel próbálta lefedezni, majd amikor már úgy sem ment, akkor jött a sírás, hogy önhiki, tahiki, mahiki, meg állambácsi, adjá' pénzt, mert megdöglünk! Nem hiába csinálták, az állambácsi nem is olyan rég adott, mikor átvállalta az önkormányzatok adósságait...
Van ennek így értelme?"
http://nivo.blog.hu/2013/08/27/durva_kirohanas_az_onkormanyzatok_ellen
Netmaster figyelmébe. :)
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/323258_mindenben_az_szdsz_nek_volt_igaza
Én is nagyon remélem, mert már a hócipőm tele van a mindig utolsó nemmegszorítással, miközben a másik oldalon szórják a lóvét.
400 milliárd a tartalék a rendszerben... én reménykedem, hogy ez elegendő lesz...
Egy kis "komcsi" fröcsögés:) :
http://fsp.nolblog.hu/archives/2013/08/29/Szaz_stadiont_ezeret/
No, azért ne vonjunk le ilyen következtetéseket a történtekből! :-)
Undorító,hogy egy ilyen cég egyáltalán működhetett nálunk.
Érdekes nagykoalíció van kibontakozóban... ;)
Felesleges.
Nem baj, majd nemsokára (mivel az alacsonyabb infla és a "jobban teljesítés" miatt nem jönnek a várt számok) VM kijön egy újabb "nemmegszorító" csomaggal, hogy betömje az újabb lyukat.
Csatlakoznék Turkoglu kollégához, kivételesen én is egyetértek a véleményeddel(na persze nem 100%-ban, mert a végén még megszédülsz itt a dicséretektől :-)
Úgy látom ezzel az írásoddal teljesen egyet kell értsek... :-)
Én is azt gondolom ha valaki elvállal a társadalmi feladatok palettáján valamit akkor azt teljesítse..akár vállalkozó akár állami szerv..és engem sem érdekel miért nem tudja megcsinálni..ha elvállalta teljesítsen. Ez sztem qrva egyszerű..elvállalok valamit és az nem nyereséges vagy nem tudom jól teljesíteni akkor abbahagyom.
Nyílván sokan frusztrálnak mindenki másképp oldja meg ezeket a feladatokat de hát az emberek sokfélék...aki ügyfelekkel foglalkozik ezt tudnia kell..kezelni is.
Nekem is sok hivatalban bankban helyre kell lenni a dolgokat mert ha engedném akkor az ügyintéző elhajtana olyan papírokat követelne amire nincs szükség..
Most divat ezekben a hivatalos és dölyfösködő helyeken packáznak az ügyféllel..nekik nem számít a te időd energiád..kér papírt amikor beviszed kér másikat..húzza az időt utána kér frissebbet mert már lejárt...Na ezeket szoktam megelőzni agyakban a dolgot helyretenni..ügyintézőt identitása vagy személyisége alapján pedagógiai célzattal megdolgozni.
Ha intézek valamit elkezdem a mondókámat és már látom feje lengi a nemeket..már eldöntötte nem lehet...akkor már tudom kell menni ezzel az emberrel egy kőrt..már mondja is "nem lehet..vagy csak pénteken jöjjön vissza akkor... Bizony ekkor nyomok egy tüskét.."Én is látom nem magához kellene jönnöm mert látom meghaladja a képességeinket..gondolom új dolgozó..van esetleg egy képzettebb kollégája..esetleg egy telefonos segítség?"..
"A minap azt hallgattam végig, hogyan gyalázza szét egy kedves vásárló a pultban álló idős alkalmazottat. Az áruházunkban dolgozó nyugdíj előtt álló néni bűne hatalmas volt: szombat délután egyedül állt a pultban, és képtelen volt villámgyorsan kiszolgálni a pult előtt váró mintegy tíz emberkét. Miért nem növesztett hat kezet, ki tudja? Mindenesetre megpróbálta legjobb tudása szerint ellátni meglehetősen sokrétű feladatát (kiszolgálás, kasszázás, grillkaják készítése, krumplisütés, takarítás, stb.) de egy középkorú úrnak ez nem tetszett, és addig gyalázta, míg a pultos néni el nem sírta magát; majd a kedves vásárló (stílusa alapján fogalmazhatnánk úgy, hogy büdös görény, de ilyet természetesen nem mondunk vásárlóra) ügyeletes vezetőt hívott (ez lettem volna én; nem vagyok a néni közvetlen felettese, de mint ügyletes, ilyenkor ezzel is foglalkoznom kell), majd nagy hangon követelte, hogy azonnal rúgjuk ki a nénit. Persze az urat nem érdekelte, hogy a néni nem véletlenül van egyedül, teccik tudni, költségcsökkentés, meg hazánkban egy embernek több ember munkáját is el kell látnia, mert itt ez a divat (gondolom, kedves olvasóink többsége is tapasztalja ezt), a vásárló kívülről jobban látja: kirúgni azonnal, és ez megold mindent! A vásárló szava pedig szent: nem érdekli, hogy a multi ott spórol, ahol tud, oldjuk meg! Így utólag is üzenem neki, hogyha egyszer ő kerül olyan helyzetbe, mint a néni - tudjátok, az élet nem kiszámítható, egyszer fent, egyszer lent -, én sokkal megértőbb leszek vele szemben, és nem kezdem el gyalázni. (Nem kell aggódni, a néni még mindig ott dolgozik, semmi retorzió nem érte.)
A fenti kis példa jól mutatja, hogy kívülállóként mennyire másként lát az ember mindent, és sokszor milyen rosszul látja a dolgokat. Megoldott-e volna bármit is, ha a nénit kirúgjuk? Nem. Egy ember olyan körülmények között képtelen azt a sok feladatot ellátni. Az is jellemző dolog, hogy a vásárló a kiszolgálót gyalázta, és nem az jutott eszébe, hogy ekkora forgalomnál miért csak egy ember áll a pultban? Miért nem vesz fel a multi még egyet, jelentkező biztos lenne rá! És jönnek a sztereotípiák: Magyarországon rajtam kívül senki nem dolgozik, mindenki csak beszélget, meg pihen munka közben, és már sorolhatnám is a nagy vitákat kiváltó szakmákat: tanár, postás, irodai ügyintéző, önkormányzati alkalmazott, stb, stb, miközben rálátunk munkakörére? Nem! Mi csak egy nagyon kicsi részét látjuk a munkájának (napi mondjuk nyolc órából pár percet), abból is általában csak a nyilvánosság számára látható részt, a háttérmunkáról meg az alkalmazott egyéb kötelességeiről halvány lila gőzünk sincs. De megírjuk a Homárra, hogy a postai dolgozó mekkora szemét, mert sorsjegyeket árulgat. Persze, hogy árulgat, ha nem tenné, repülne! És ez csak az egyik oldal.
Na és ott van persze a főnök vagy a vezetőség, ami hazánkban teljesen máshogy működik, mint külföldön. Míg a "nagy nyugaton" a legtöbb helyen már felismerték azt, hogy érdemesebb az alkalmazottat kollégának tekinteni, és humánusan viselkedni vele (nem szabad feleslegesen stresszelni, képezni kell, stb.), addig Magyarországon mintha leragadtunk volna a feudalizmusban: a főnök az úr, a parancsoló, az alkalmazott meg a rabszolga, aki szolgai módon végrehajtja főnöke utasításait. Ez a tekintélyelvű főnöki szerep pedig maga után hozza azt, hogy nem azt tartják jó vezetőnek, akinek eredményei vannak, hanem azt, aki a lehető legparasztabb módon bánik a beosztottjaival. Míg külföldön megtanulták azt, hogy az alkalmazottakat képezni és motiválni kell, mert így hatékonyabb munkára képesek, addig itt a "korbács típusú" főnökség a nyerő - az a jó, aki jól meghajtja az embereit. Míg külföldön kérdőre vonják azt, akinél nagy a fluktuáció, és azt mondják, hogy ő nem jól végzi a munkáját, ha ilyen tempóban mennek el az emberei, addig hazánkban az ilyen vezető nagy karrier előtt áll, hiszen azt jelzi, hogy az illető "ki tudja használni" hatalmát. Ismerünk ilyen cégeket? Ajjaj de mennyit... És az a szomorú, hogy Magyarországon mindenki ebben a környezetben szocializálódik, és fel sem merül senkiben, hogy ez így nem jó. Az eredmény: túlhajszolt alkalmazottak (és vezetők is, hiszen mindenkinek van egy főnöke!), az emberek katasztrofális egészségi állapota, és a mindent elborító munkahelyi stressz, melyet katalizálnak a megélhetési problémák (alacsony fizetés, de magas rezsi, esetleges devizahitel, számlák, stb.). Hadd tegyem fel a kérdést: ezt a stresszt a külföldi tulajdonos generálja? Nem, hanem a magyar főnök. Lehet, hogy a külföldi tulaj is gyarmatként tekint a magyar telephelyre, de minderre még rátesz a magyar vezetés is, olyan szinten, amiért a külföldi tulajt külföldön már rég megbüntették volna! (És egy halk kérdés: kik élnek jobban? A stresszmentesebb nyugatiak vagy a stresszes magyarok?)
És akkor jönni kellene a konklúziónak és a válasznak a poszt elején feltett kérdésre, de inkább nem válaszolnék. Amúgy is minden helyzet más; van, aki Magyarországon dolgozik jó helyen, van, aki külföldön szív ezerrel, de egy fontos dolgot kiemelnék: a hazai körülményeket mi, magyarok tesszük olyanná, amilyen. Igen, te és én, meg a többiek: mi vagyunk a felelőssek azért, hogy Magyarország ilyen hely, nemcsak politikai-gazdasági értelemben, hanem az emberi kapcsolatok terén is. Elgondolkoztató, hogy a nénit tesszük felelőssé azért, hogy nem tudja több ember munkáját egyedül ellátni; hogy nem szólalunk fel a felesleges munkahelyi stressz ellen, és hogy sokkal inkább utcára vonulunk valami jelképes politikai szövegért, semmint hogy saját életünket jobbá tegyük. Pedig nem kellene sok, csak egy kis megértés, egy kis kedvesség és egy kis beleélés. De ez minden szinten."
http://nivo.blog.hu/2013/07/16/miert_utalunk_magyarorszagon_dolgozni