A kormány újabb rezsicsökkentésre készül, cél a -30% - hiába, a kampányidőszak minden logikát felülír. De vajon kinek a szavazatára hajt? Valószínűleg a szegényekére, azokéra, akik egyébként ritkán kerülnek a kedvező intézkedések célkeresztjébe. Választás előtt azonban megnő a szerepük, hiszen egy csóró, egyébként kutyába sem vett választópolgár voksa pont ugyanannyit nyom a latba, mint az oly szívesen támogatott Fidesz-közeli vállalkozóé, vagy egy-egy újdonsült trafikosé. És azért valljuk be, a gazdagoknak nem oszt, nem szoroz, ha a villany vagy a gáz 10-20%-kal többe kerül, ettől még nem lesz két fokkal hidegebbre állítva az úszómedence, ahogy a plazmatévé képátlója sem fog csökkenni a nappaliban és a légkondi sem fog nyáron kevesebbet működni.
A kormány abból indul ki, aki szegény, annál bizony minden egyes forint nyereség hálaima elrebegését eredményezi, aztán berohan a szavazófülkébe és beikszeli a hozzá oly jóságos pártot meg annak jelöltjét. Mindezt nagyvállalatok által finanszírozva, nem pedig költségvetési pénzből, tehát dupla haszon. És hogy az indíttatás még erősebb, az ellenzék által legyőzhetetlen és eltántoríthatatlan legyen, a kormány nem áll meg 10%-nál:
"A nemzeti fejlesztési miniszter szerint a további tíz százalékos rezsicsökkentés már biztosra vehető, de szerinte akár harminc százalékos lakossági árcsökkentést is el lehet érni a gáz és az áram tekintetében. Németh Lászlóné ennek fedezetét az energiaszolgáltatók eredménytartalékainak felhasználásában, valamint az oroszokkal való gázártárgyalások kezdeményezésében látja.
Tehát mi is a fedezete a szavazatvásárlásnak? Egyrészről újra barátok az oroszok, majd nekünk biztos sokkal olcsóbban adják a gázt, mint bárki másnak a világpiacon. Mert megérdemeljük, és ha nem teszik meg nekünk ezt a szívességet, majd bedurculunk és veszünk gázt máshonnan. Vagy ha ez mégsem megy, másképp is elérhetünk a tárgyalások során kedvezőbb árat, bár mivel semmit sem adnak ingyen, valamit nyújtanunk is kell cserébe - mire a választók észbe kapnak, akár stratégiai iparágak is átkerülhetnek orosz kézbe. És ugye a nyugat meg az unió az borzasztó, ahogy a mindenféle multik is, de az oroszok, hát ők tuti nem fogják kizsákmányolni a magyarokat, a beruházás után nem kell haszon, ők maguk a földre szállt non-profit-megtestesülés.
A másik forrás az energiaszolgáltatók vagyona - és Némethné el is magyarázza, miért pont a nagyvállalatok eredménytartalékára vetett szemet:
„Nemrégiben megnéztem az egyik energiaszolgáltató éves beszámolóját, amelyben azt láttam, hogy miközben veszteséget könyveltek el tavaly, az előző évekhez hasonlóan most is több milliárd forintos osztalékot vittek ki az országból. A magyarázat szerint ennek a forrását az eredménytartalékból fedezték. Ha ők úgy gondolnák, hogy hosszú távon szeretnének ezen a piacon maradni, és támogatnák a kormány törekvéseit, akkor mondjuk két évet kihagyhatnának az osztalékfizetésben” (index.hu)
Hát igen, egy cég felhalmozott eredménytartaléka arra való, hogy az állam rátegye a kezét ilyen vagy olyan módon. Mert ugyebár ezt az összeget régebben már kifizethette volna a cég osztalékként a részvényeseknek, ha akarta volna (és most már bánhatja is, hogy nem akarta), de valamilyen szempontot figyelembe véve a tulajdonosok és a menedzsment nem így döntött. Például félretették szűkösebb időre, vagy beruházásra szerették volna fordítani, ám ez utóbbi a rezsicsökkentést és a mindenáron különadókat figyelembe véve már mindennek tűnik, csak logikus lépésnek nem. Mert miért is ruházna be egy cég olyan gazdasági környezetben, ahol az állam célja, hogy ő veszteséges legyen, esetleg nullszaldós? Hogy a tulajdonosok még a banki kamatnak megfelelő összeget se kapják meg évente befektetésük után osztalékként gyanánt? És ha nem kapnak, vajon mennyi idő kell hozzá, hogy megpróbálják kivonni a pénzüket a cégből és más, jövedelmezőbb befektetés után nézzenek?
Amennyiben az eredménytartalékra (azaz egy cég felhalmozott, ki nem vett eredményére) spekulálás az energiaszolgáltatók esetében beválik, az bizony igen káros folyamatot indíthat el, ami nem biztos, hogy megáll a gaz multiknál. Csak ugyebár a multiknak sokkal nagyobb érdekérvényesítési képességük van Brüsszelben, ha majd kártérítésért és a magyar gyakorlat megszüntettetése érdekében lobbiznak, mint Gipsz Jakab kisvállalkozónak. Ha pedig az Unió kirója saját büntetését, bizony kormány javaslata alapján az országgyűlés adó formájában kivetheti azt ránk, az alaptörvényben felhatalmazták erre magukat.
A miniszter logikáját követve, ha már most is veszteséges a cég, akkor az állam célja, hogy még veszteségesebb legyen? És mi lesz a gondolatmenetben említett két év elteltével? Hirtelen visszaáll majd a rezsi a piaci szintre (a fogyasztók meg majd hozzászoknak), utána már újra nyereségesek lesznek a cégek és lesz kedvük beruházni is? Vagy két év kivéreztetés után az állam felajánlja, nyomott áron átveszi az egészet, úgy-ahogy van, aztán kinevezi saját embereit a vezető pozíciókba, lehet osztogatni állást meg megbízási szerződéseket? Esetleg további két év múlva az állam bejelenti, húú, mégis csak veszteséges, nem éri meg ez az egész, magyar oligarcháknak adjuk el? És ha már megkapták, majd törvényileg két és félszeresére emeljük a hasznukat, hogy biztos megérje nekik? A fogyasztóknak pedig mennyivel jobb érzés lesz majd magyar energiaszolgáltató cégnek megfizetni az addigra 50-60%-kal megemelt áram- és gázdíjat, nem?
Igen ám, de van azért egy másik vetülete is az ügynek, mert azon kívül, hogy a szegények szavazatának megvásárlását elintézettnek veszi a kormány, az energiacégek meg csináljanak azt, amit akarnak, még legalább egy szektor rosszul jár az intézkedéssel, ez pedig az amúgy is agonizáló építőipar.
Vegyünk például egy olyan családot, amely egy igazi szocreál gázfűtéses házban él, elavult ablakokkal, vékony falakkal. Azt tudják, hogy egy számukra nagyberuházás (ablakcsere, padlás- és homlokzat szigetelés) jelentős energiamegtakarítást eredményezne, eddig fontolgatták is, hogy bele kellene vágni, vállalkozót keresni, anyagokat kiválasztani, stb. A rezsicsökkenés azonban mire készteti őket? Vajon mi a logikus lépés, ha 30%-kal csökken a gázszámla, az építőanyag ára viszont egyre csak nő, ahogy a beruházás munkadíja is? Ha elővesznek egy kockás papírt meg ceruzát és nekiállnak számolni, bizony ki fog derülni, hogy bár a hőszigetelés egyre többe kerül, az energiaszámlában megspórolható összeg viszont egyre kevesebb, és minden egyes rezsicsökkentési lépéssel nagyobbra nyílik az olló. Ezek után extrémen környezettudatosnak kell lennie annak a családnak, amelyik úgy dönt, nem érdekes a megtérülés, legyen minél vastagabb a hőszigetelés, minél több rétegű az új nyílászáró, mert mégsem kellene felélni a saját bolygónkat.
Ha pedig sok családi meg társasház dönt úgy, minek ruházzanak be az intenzív rezsicsökkenés alatt, úgy még kevesebb megbízást kapnak az építési vállalkozók és még kevesebb megrendelést az építőanyag-kereskedők. És akkor még nem is beszéltünk olyanokról, mint napelemek, napkollektorok, passzív házak, stb., mint zöldítő beruházások elmaradása.
A kormány drasztikus rezsicsökkentése tehát egyben erőteljes lépés a környezettudatosság, az energiatakarékosság felszámolására. Mert nemcsak nem hőszigetelnünk, de miért is cseréljük le az elavult, energiazabáló, de funkciójában még mindig tökéletesen működő háztartási gépeinket, ha az új, energiatakarékosabb verzió ára a villanyszámlánkban soha nem fog megtérülni? És miért váltsuk ki LED izzókkal a spotokat, ha a rezsicsökkentés fényében ez sem tűnik racionális döntésnek?
A rezsicsökkenés eredménye tehát nemcsak az ebből adódó áfa-bevétel csökkenés, hanem újabb munkahelyek megszűnése is várható, és nemcsak az energiaszolgáltatóknál, hanem például az építőipar területén.
Már csak az a kérdés, meddig fog csökkenni a rezsi? Csak addig, amíg a kampány tart? És mi lesz utána? És vajon mikor tudjuk meg, valójában mennyibe is kerül az adófizetőknek a mindenáron rezsicsökkentés, mikor érkezik meg a számla immáron a kamatokkal növelt összegről?
http://index.hu/gazdasag/2013/05/18/nemeth_laszlone_30_szazalekos_is_lehet_a_rezsicsokkentes/