nem tudom a számaid honnan vannak, de a nemzetközi tartalékok valóban fizikai pénzt jelentenek. jellemzően rövid állampapírok formájában, vagy euro-cashként.

viszont az 1.2 1.3 stb pontjaid nem az mnb-re vonatkoznak hanem magyarországra generálisan, azt mutatja - ha igazak - hogy mennyi portfoliótőke jött be az országba illetve FDI, stb a múltban. Ez a témánk szempontjából nem releváns. Nézd inkább azt a linket amit adtam, abban van az MNB mérlege, ott van mind az eszközoldal, mind a forrásoldal. leegyszerűsítve az eszközoldal az MNB által birtokolt "dolgok", eszközök, a forrásoldal pedig a "tartozásai".

Ha pl. frissen teremtett pénzből állampapírt venne, mint a FED, akkor ha mondjuk 1000 mrd Ft-ért venne állampapírt, tehát az eszközei közé bekerülne 1000 mrd Ft állampapír, és mivel ezt a kerbankoktól venné meg, ennyivel nőne nála a kerbankok kéthetes betétállománya. ha közvetlen az államtól venné, akkor viszont ennyivel nőne az állam MNB-nél tartott betétje.

Namost, mihelyst elkölti az állam ezt a pénzt, amit a frisseb nyomott MNB-QE-ből kapott, akkor ez odakerülne az emberekhez, akik végül vagy készpénz formájában tartanák, vagy beraknák a bankna, tehát végül ismét csak a kerbankok kéthetes betétje ugrana meg, vagy a készpénz mennyisége.

Ha jól végiggondolod, minden jegybanki akció szépen végigvezethető a mérlegen, kiderül minek mi a következménye. na ez az amit kevés politikus ért meg Magyarországon, valószínűleg Matolcsy mester sem :)

Ok, elkezdtem a Külföldi követelésekkel.

Ezt találtam:

1.1. Nemzetközi tartalékok 34 697 35 575 34 577

Ebből: arany 123 123 136

1.2. Közvetlen tőkebefektetések 41 875 42 944 40 388

1.3. Portfólióbefektetések 6 446 6 057 6 039

1.4. Pénzügyi derivatívák 3 486 4 335 4 260

1.5. Egyéb külföldi követelések

Tehát ez, ahogy írod a rövid állampapírok és készpénz. A készpénz a nemzetközi tartalékok és az arany. A rövid állampapír a többi.

Tehát ez egy meglévő deviza akármilyen formában, egy valóságos és nem egy kitalált és tartaléknak elnevezett valami.

Eddig jól haladok?

Valójában a kerbanki szektor betétje pedig nem a kerbanké, mert az fedezi a betétesek pénzét. Tehát a magyar bankokba forintjukat berakó betétesek berakják a pénzüket a saját kerbankjukba, mondjuk átlag 4% kamaton, ezt a kerbank berakja 5,25 vagy 5,75% vagy amennyi éppen van kamaton az MNB-hez. Tehát rendszerszinten nézve a magyar gazdaságban lévő betétek, tehát számlapénz, és készpénz fedezete az MNB-ben lévő devizamennyiség.

Ez azt jelenti, hogy ha elvonod a jegybank devizatartalékát, akkor a magyar betétesek fedezetét vonod el.

Száz szónak is egy a vége, az MNB-ben lévő euró a magyar forint fedezete

Számomra lefordítva: Az MNB eszközei között fizikailag megjelenik a devizakövetelés (megtestesült formája európai rövid állampapírok) illetve a készpénz.

Ennek forrása: készpénz, kerbanki szektor betétje és az állam betétje. Ebből ami a magyar államé, az állami betét. A kerbanki szektor betétje viszont nem az MNB-é és nem is az államé, hanem a kerbanki szektoré aki a saját illetve számlatulajdonosok nem befektetett devizabetétjét helyezi el valószínűleg az MNB-ben. Vagy rosszul gondolom?

Még rövidebben:

Az MNB a nála lévő deviza terhére forintot tud kibocsátani. ennyi a történet nem több nem kevesebb

Nem. Az MNB devizatartalékával szemben a kibocsátott forint áll és nem az államadósság.

Ha szántok kb 10 percet mondjuk hogy az életben egyszer megnézzétek az mnb mérlegét, megérthetitek magatoktól is:

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Statisztika/mnbhu_statkozlemeny/mnbhu_elozetes_statisztikai_merleg/mnbhu_stat_merleg_1211/cb_201211_hu.pdf

Az MNB egy bank, méghozzá állami tulajdonú bank. de éppúgy, mint ha pl. az OTP állami tulajdonú bank lenne, attól még az OTP eszközeit nem vonhatja el a magyar állam.

Mit láthattok?

Az MNB eszközei a devizatartalékok. Ez konkrétan európai rövid állampapírokat és készpénzt jelent.

Mi van a mérleg másik oldalán?

A kibocsátott forintok, amelyek alapvetően 3 módon jelennek meg: készpénz, amire nem kell kamatot fizetni, illetve a kerbanki szektor és az állam betétei, amire viszont kell. Ez utóbbi kettő is természetesen pénz, forint, amit az MNB teremtett az elmúlt évek devizabeáramlásai és konverziói segítségével.

A cikk egy teljes marhaság, ahogy az is, hogy elfelejtkezel arról, hogy az MNB tulajdonában álló pénzzel szemben ott van pontosan annyi devizában fennálló államadósság is.

A devizatartalék valódi euró. méghozzá elsősorban német állampapírokban testesül meg. Valódi pénz, nem mű. Nem "hitel". Az MNB tulajdonában valóban ott van 34 milliárd euró. És ez az euró a fedezete a Magyarországon kibocsátott forintoknak. A cikk amire hivatkoztok egy teljes marhaság

Én első nekifutásra úgy látom, hogy a devizatartalék sem túl magas szinten tartása, sem leépítése nem kedvező. Meg kell találni a borotvaélt, ami még épp a legoptimálisabb szint.

Így aztán azoknak a vitáknak sem látom sok értelmét, melyek a devizatartalékot mindenek felett védők és ellenzők között zajlik.

Végülis a 242-es hsz-ben is ez van. Mert nem egy mindenkitől független "sziget" vagyunk a világban.

Természetesen töröltem, nemsokára ezt a választ is törlöm :)

Azt még nem írtam le:) Csak a többszöri másolást akartam 1-re csökkenteni.

Légyszives, töröld ki a béna cikkmásolásomat.

Sajnálom, hogy eltűnt a szerkesztett változat, kíváncsi lettem volna rá, hogy számodra mi lett volna ebből a fontos.

Ajaj!

Többször idemásoltam, de, hogy hogyan?

Aztán megszerkesztettem, kitöröltem, mégis az eredeti van itt.

Elnézést a bénaságomért.

Jobban jártok, ha az eredeti cikket olvassátok:

http://www.mfor.hu/cikkek/Kell_e_felnunk_az_MNB_uj_elnoketol_.html

Itt van a cikk második része:

Jegybanki egyszeregy cikkünk első részében bemutattuk a jegybank mérlegét, annak legfontosabb összetevőit, külön kiemelve a jegybank nemzetközi tartalékának szerepét és költségét. Cikkünk második részben az úgynevezett nemkonvencionális (unortodox) eszközöket mutatjuk be, különös tekintettel azokra, amelyeket az új jegybanki vezetés állítólag megléphet.

hirdetés

A jegybankok, mint a kétszintű bankrendszer központi szervei alapvetően a nominális kamatok szintjének a meghatározásával próbálják meg elsődleges céljukat - Magyarországon és az Európai Unióban az árstabilitást - elérni. A kamatokat felfele viszonylag korlátlanul tudják növelni, lefele viszont beleütközhetnek a nullába, amely alá nem igazán tudnak menni. Ekkor nyúlhatnak olyan lépésekhez, amelyek nem képezik részét a hagyományos jegybanki eszköztárnak. Ugyanakkor piaci anomáliák, zavarok esetén a normális működéshez történő visszatérés érdekében olyan jegybankok is szoktak nemkonvencionális lépéseket tenni, amelyek alapkamata közel sem nulla.

Mire készül a Pénzügyi Jogok Biztosa? - Mfor Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Konferencia (Február 21.)

Ezeknek az unortodox eszköznek alapvetően 3 típusa van, az első csoportba a likviditásnyújtó lépések, a másodikba a közvetlen hitelpiaci beavatkozások, a harmadikba pedig az állampapír-vásárlások tartoznak. Likviditásbővítő lépéseket akkor tesznek a jegybankok, ha a bankok számára kulcsfontosságú pénzügyi piacok nem megfelelően működnek (nincs kereslet, vagy kínálat, a hozamok elszállnak, stb). A hitelpiacba közvetlenül akkor avatkozik be a bankok bankja, ha a magánszektor hitelkondíciót szeretné javítani a felárak megugrása, vagy a hitelpiac ellehetetlenülése miatt. Végül az állampapírok vásárlásának rendszerint az a célja, hogy a pénzkínálat növelésével próbálják elkerülni az árak tartós csökkenésének, vagyis a deflációnak a kialakulását. Persze itt is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor az állampapírpiac diszfunkcionálisan működik és ez esetben is belépnek a központi bankok.

A Magyar Nemzeti Bank a válság óta eltelt időszakban egyébként mindegyik lépéssel élt.

Legyen szó akármelyik nemkonvencionális lépésről, a jegybank mérlege minden lépést követően megváltozik, vagy a mérlegfőösszegének nagysága, vagy a forrás és/vagy eszközöloldal szerkezete. Ha például a jegybank úgy dönt, hogy állampapírt vásárol a másodpiacon (aukción közvetlenül törvényi szabályozás miatt nem vehet), akkor azt két forrásból teheti meg. Vagy a meglévő eszközeiből elad és a befolyó pénzből vásárol, vagy fedezetlenül "pénzt nyomtat" és azzal fizeti ki az állampapírt eladó kereskedelmi bankokat. Előbbi esetben a mérlegfőösszeg nem változik, utóbbiban viszont igen.

(Két leegyszerűsített példa a mérleg változására)

Jól látható, hogy a második esetben a kereskedelmi bankok számára megnő a rendelkezésre álló pénzügyi keret, amely ha nem kerül ki a reálgazdaságba, akkor nincs baj, ha viszont kikerül a felesleges pénzmennyiség, akkor akár komoly problémákat is okozhat. Nagyon leegyszerűsítve ugyanis a gazdaság dinamikája, az árak szintje meghatározza, hogy az üzleti tevékenység folytatásához mennyi pénzre van szükség. Ha ennél több áll rendelkezésre, akkor tartalékvaluta esetén ez rendszerint kicsapódik vagyonként, tartalékként, nem tartalékvaluta estén viszont – minden egyéb tényező változatlansága mellett – az árak növekedéséhez vezethet. Az MNB egyik tanulmánya szerint az 1980-as években latin-amerikai országok (Argentína, Bolívia, Brazília, Nicaragua és Peru) finanszírozták költségvetési hiányukat jegybanki állampapír-vásárlásokkal, ami végeredményben tartósan magas vagy hiperinflációt eredményezett.

Mik lehetnek a magyar nemkonvencionális lépések?

Fogyasztóvédelem és követeléskezelés

• Mire készül a Pénzügyi Jogok Biztosa?

• A Kúria döntéseinek háttere és hatása a fogyasztói kölcsönszerződésekre

• Követeléskezelés a gyakorlatban az új előírásoknak megfelelően

• Áthidaló megoldások – mi működik és mi nem?

• Panaszkezelés a gyakorlatban az új előírásoknak megfelelően

Mfor.hu olvasóknak kedvezménnyel!

Nagyon sokat nem kell gondolkodni rajta, hiszen pár hete Pleschinger Gyula, az NGM államtitkára a következő lehetőségeket vázolta fel: vállalati kötvények és állampapírok vásárlása, valamint hiteltenderek indítása a kereskedelmi bankoknak.

Ezek közül nagy volumenű vállalati kötvény, illetve állampapír vásárlásra vélhetően nem lehet számítani. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Orbán Viktor vezette kormányok többnyire feszes költségvetési gazdaságpolitikát folytattak. Első kabinetje alatt érte el az ország először a 3 százalékos költségvetési hiányt, míg tavaly nagy valószínűség szerint e küszöbérték alatt teljesítettünk. (Márciusban közli majd a KSH a végleges számokat.) Így annak valószínűsége, hogy a költségvetési hiányt jelentős volumenű jegybanki állampapír-vásárlásokkal finanszírozna a kormány (még ha átvitt módon, másodpiaci vételeken keresztül is) nem tűnik magasnak. Már csak azért sem, mert a forint idei mozgása alapján a piac árgus szemekkel figyeli a várható jegybanki lépéseket és az árfolyamon keresztül könnyen "büntethet".

A nem monetáris vállalatok kötvényeinek jelentős összegben történő vásárlása azért nem igazán kivitelezhető, mert szinte alig vannak magyar vállalati kötvények. Pedig a makrogazdasági szereplők közül a magyar vállalatok eladósodottsága nemzetközi összehasonlításban nem tekinthető magasnak (ellenben az államéval), így azok hitelezésének beindítása alapvetően kedvező folyamatot jelentene.

Ugyanakkor a pénzügyi közvetítőrendszer folyamatosan szigorítja a vállalati hitelfeltételeket (legutóbb 2012 harmadik negyedévében), így egy szűk vállalati eliten kívül a cégek, még ha szeretnének, akkor sem kapnak hitelt. Itt van tehát egy – a gazdasági növekedés szempontjából igen fontos – piac, amely nem működik megfelelően. Nem véletlen, hogy a Pleschinger által említett harmadik lehetséges nemkonvencionális lépés, vagyis a hiteltenderek indítása a kereskedelmi bankok részére is a banki hitelezés felfutását segítené elő. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ezek a tenderek általánosan elérhetőek lesznek majd valamennyi kereskedelmi bank számára. A már fentebb említett MNB-tanulmány (címe: Nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazásának nemzetközi tapasztalatai és hazai lehetőségei) többek között elemzi a 2001 és 2006 között, tehát még a válság előtt folytatott japán programot, mely során a kereskedelmi bankoktól hosszú lejáratú értékpapírokat vett a Bank of Japan (BoJ), amitől - leegyszerűsítve - azt várta, hogy a bankok a többletforrásukat a vállalati hitelezés felfutására használják. Ez azonban nem történt meg, mivel a bankok a rossz tőkeszerkezetük miatt nem növelték vállalati kihelyezéseiket, sőt, folyamatosan építették le rossz hitelportfóliójukat.

Magyar Nemzeti Bank

A BofA a leendő MNB-elnök kockázataival számolgatott

Alaptalanok a Pataival kapcsolatos pletykák

Bundesbank: veszélyben a jegybanki függetlenség világszerte

Lehet más a monetáris politika?

A kormány elgondolkozhatott Matolcsy jegybankelnökségén

További cikkek »Ráadásul az MNB-kéthetes kötvényeiben közel 4000 milliárdnyi kereskedelmi banki pénz "csücsül", ami azt mutatja, hogy nem a bankrendszer hitelnyújtási képessége az alapvető probléma. Ha lesznek hiteltenderek, akkor azt valószínűleg olyan formában fogja a jegybank kiírni, hogy azzal "baráti" bankok, például az ősszel állami kézbe került Takarékbank élhessen.

A banki hiteltenderek kiírásának másik végső célcsoportja a devizahitelesek lehetnek. Az elképzelés szerint - melyet Barcza György, a Századvég elemzője vázolt fel január közepén - a bankok a jegybanki valutatartalék terhére olcsó devizaforrást kapnának, melyet továbbadva segítenék a lakossági és vállalati hiteltörlesztéseket. Bár a mozgástér itt sem magas (lásd lentebb), Zsiday Viktor szerint a lépés - ha nincs jól kidolgozva, megfelelő feltételekhez kötve - akkor a szándékokkal ellentétes hatást válthat ki. Ha a bankok ugyanis az olcsó devizaforrásokat nem a lakosság számára adják tovább, hanem a drágább anyabanki forrásokat váltják ki belőle, és a felszabadult devizát hazautalják, akkor az forintgyengüléssel járhat. Vagyis a törlesztők rosszabbul járnának.

A vállalati devizahitelesek ilyen formában történő megsegítése mellett szólhat az az érv, hogy az Orbán-kormány a lakossággal és az önkormányzatokkal szemben a vállalati devizahitelesek érdekében - ígérete ellenére - még nem tett lépéseket.

És miből finanszíroznánk?

Az eszközök áttekintése után már csak egy fontos kérdés maradt, miből finanszírozná ezeket a lépéseket az MNB? Arra, már csak a piacok eddigi jelzései (a közel 300-as euróig gyengülő forint) alapján kevés esély van, hogy az új jegybanki vezetés "fedezetlen" pénzteremtéssel (a fenti ábra jobb oldala, a mérlegfőösszeg megemelése) teremtené elő a szükséges forrásokat. Így kizárásos alapon a megoldás az eszközoldal átalakítása lehet, azon belül is a nemzetközi tartalékok csökkentésével párhuzamosan a pénzintézeti (banki) hitelállomány növelése. A nemzetközi tartalékok nagyarányú leépítése viszont több okból sem valószínű. Ahogy arra az első részben rámutattunk, a nemzetközi tőkepiaci szereplők által használt Guidotti−Greenspan szabály alapján nem nagy a mozgástér (lásd: Hiperinfláció, zuhanó forint, hatalmas idei MNB-veszteség), amit Heim Péter tavaly ősszel 1-2 milliárd euróra tett. A nemzetközi tartalékok esetleges nagyarányú visszaesése miatt aggódókat a fentieken túl talán jobban meg tudja nyugtatni az tény, hogy maga Orbán Viktor miniszterelnök ajánlotta mindenki számára olvasásra Surányi György 2010-es Téves diagnózis, téves terápiai cikkét, melyben a volt jegybankelnök a 2008-as magyar válság elsődleges okának az alacsony jegybanki devizatartalékot jelölte meg.

Jegybanki egyszeregy cikkünk első részében bemutattuk a jegybank mérlegét, annak legfontosabb összetevőit, külön kiemelve a jegybank nemzetközi tartalékának szerepét és költségét. Cikkünk második részben az úgynevezett nemkonvencionális (unortodox) eszközöket mutatjuk be, különös tekintettel azokra, amelyeket az új jegybanki vezetés állítólag megléphet.

hirdetés

A jegybankok, mint a kétszintű bankrendszer központi szervei alapvetően a nominális kamatok szintjének a meghatározásával próbálják meg elsődleges céljukat - Magyarországon és az Európai Unióban az árstabilitást - elérni. A kamatokat felfele viszonylag korlátlanul tudják növelni, lefele viszont beleütközhetnek a nullába, amely alá nem igazán tudnak menni. Ekkor nyúlhatnak olyan lépésekhez, amelyek nem képezik részét a hagyományos jegybanki eszköztárnak. Ugyanakkor piaci anomáliák, zavarok esetén a normális működéshez történő visszatérés érdekében olyan jegybankok is szoktak nemkonvencionális lépéseket tenni, amelyek alapkamata közel sem nulla.

Mire készül a Pénzügyi Jogok Biztosa? - Mfor Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Konferencia (Február 21.)

Ezeknek az unortodox eszköznek alapvetően 3 típusa van, az első csoportba a likviditásnyújtó lépések, a másodikba a közvetlen hitelpiaci beavatkozások, a harmadikba pedig az állampapír-vásárlások tartoznak. Likviditásbővítő lépéseket akkor tesznek a jegybankok, ha a bankok számára kulcsfontosságú pénzügyi piacok nem megfelelően működnek (nincs kereslet, vagy kínálat, a hozamok elszállnak, stb). A hitelpiacba közvetlenül akkor avatkozik be a bankok bankja, ha a magánszektor hitelkondíciót szeretné javítani a felárak megugrása, vagy a hitelpiac ellehetetlenülése miatt. Végül az állampapírok vásárlásának rendszerint az a célja, hogy a pénzkínálat növelésével próbálják elkerülni az árak tartós csökkenésének, vagyis a deflációnak a kialakulását. Persze itt is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor az állampapírpiac diszfunkcionálisan működik és ez esetben is belépnek a központi bankok.

A Magyar Nemzeti Bank a válság óta eltelt időszakban egyébként mindegyik lépéssel élt.

Legyen szó akármelyik nemkonvencionális lépésről, a jegybank mérlege minden lépést követően megváltozik, vagy a mérlegfőösszegének nagysága, vagy a forrás és/vagy eszközöloldal szerkezete. Ha például a jegybank úgy dönt, hogy állampapírt vásárol a másodpiacon (aukción közvetlenül törvényi szabályozás miatt nem vehet), akkor azt két forrásból teheti meg. Vagy a meglévő eszközeiből elad és a befolyó pénzből vásárol, vagy fedezetlenül "pénzt nyomtat" és azzal fizeti ki az állampapírt eladó kereskedelmi bankokat. Előbbi esetben a mérlegfőösszeg nem változik, utóbbiban viszont igen.

(Két leegyszerűsített példa a mérleg változására)

Jól látható, hogy a második esetben a kereskedelmi bankok számára megnő a rendelkezésre álló pénzügyi keret, amely ha nem kerül ki a reálgazdaságba, akkor nincs baj, ha viszont kikerül a felesleges pénzmennyiség, akkor akár komoly problémákat is okozhat. Nagyon leegyszerűsítve ugyanis a gazdaság dinamikája, az árak szintje meghatározza, hogy az üzleti tevékenység folytatásához mennyi pénzre van szükség. Ha ennél több áll rendelkezésre, akkor tartalékvaluta esetén ez rendszerint kicsapódik vagyonként, tartalékként, nem tartalékvaluta estén viszont – minden egyéb tényező változatlansága mellett – az árak növekedéséhez vezethet. Az MNB egyik tanulmánya szerint az 1980-as években latin-amerikai országok (Argentína, Bolívia, Brazília, Nicaragua és Peru) finanszírozták költségvetési hiányukat jegybanki állampapír-vásárlásokkal, ami végeredményben tartósan magas vagy hiperinflációt eredményezett.

Mik lehetnek a magyar nemkonvencionális lépések?

Fogyasztóvédelem és követeléskezelés

• Mire készül a Pénzügyi Jogok Biztosa?

• A Kúria döntéseinek háttere és hatása a fogyasztói kölcsönszerződésekre

• Követeléskezelés a gyakorlatban az új előírásoknak megfelelően

• Áthidaló megoldások – mi működik és mi nem?

• Panaszkezelés a gyakorlatban az új előírásoknak megfelelően

Mfor.hu olvasóknak kedvezménnyel!

Nagyon sokat nem kell gondolkodni rajta, hiszen pár hete Pleschinger Gyula, az NGM államtitkára a következő lehetőségeket vázolta fel: vállalati kötvények és állampapírok vásárlása, valamint hiteltenderek indítása a kereskedelmi bankoknak.

Ezek közül nagy volumenű vállalati kötvény, illetve állampapír vásárlásra vélhetően nem lehet számítani. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Orbán Viktor vezette kormányok többnyire feszes költségvetési gazdaságpolitikát folytattak. Első kabinetje alatt érte el az ország először a 3 százalékos költségvetési hiányt, míg tavaly nagy valószínűség szerint e küszöbérték alatt teljesítettünk. (Márciusban közli majd a KSH a végleges számokat.) Így annak valószínűsége, hogy a költségvetési hiányt jelentős volumenű jegybanki állampapír-vásárlásokkal finanszírozna a kormány (még ha átvitt módon, másodpiaci vételeken keresztül is) nem tűnik magasnak. Már csak azért sem, mert a forint idei mozgása alapján a piac árgus szemekkel figyeli a várható jegybanki lépéseket és az árfolyamon keresztül könnyen "büntethet".

A nem monetáris vállalatok kötvényeinek jelentős összegben történő vásárlása azért nem igazán kivitelezhető, mert szinte alig vannak magyar vállalati kötvények. Pedig a makrogazdasági szereplők közül a magyar vállalatok eladósodottsága nemzetközi összehasonlításban nem tekinthető magasnak (ellenben az államéval), így azok hitelezésének beindítása alapvetően kedvező folyamatot jelentene.

Ugyanakkor a pénzügyi közvetítőrendszer folyamatosan szigorítja a vállalati hitelfeltételeket (legutóbb 2012 harmadik negyedévében), így egy szűk vállalati eliten kívül a cégek, még ha szeretnének, akkor sem kapnak hitelt. Itt van tehát egy – a gazdasági növekedés szempontjából igen fontos – piac, amely nem működik megfelelően. Nem véletlen, hogy a Pleschinger által említett harmadik lehetséges nemkonvencionális lépés, vagyis a hiteltenderek indítása a kereskedelmi bankok részére is a banki hitelezés felfutását segítené elő. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ezek a tenderek általánosan elérhetőek lesznek majd valamennyi kereskedelmi bank számára. A már fentebb említett MNB-tanulmány (címe: Nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazásának nemzetközi tapasztalatai és hazai lehetőségei) többek között elemzi a 2001 és 2006 között, tehát még a válság előtt folytatott japán programot, mely során a kereskedelmi bankoktól hosszú lejáratú értékpapírokat vett a Bank of Japan (BoJ), amitől - leegyszerűsítve - azt várta, hogy a bankok a többletforrásukat a vállalati hitelezés felfutására használják. Ez azonban nem történt meg, mivel a bankok a rossz tőkeszerkezetük miatt nem növelték vállalati kihelyezéseiket, sőt, folyamatosan építették le rossz hitelportfóliójukat.

Magyar Nemzeti Bank

A BofA a leendő MNB-elnök kockázataival számolgatott

Alaptalanok a Pataival kapcsolatos pletykák

Bundesbank: veszélyben a jegybanki függetlenség világszerte

Lehet más a monetáris politika?

A kormány elgondolkozhatott Matolcsy jegybankelnökségén

További cikkek »Ráadásul az MNB-kéthetes kötvényeiben közel 4000 milliárdnyi kereskedelmi banki pénz "csücsül", ami azt mutatja, hogy nem a bankrendszer hitelnyújtási képessége az alapvető probléma. Ha lesznek hiteltenderek, akkor azt valószínűleg olyan formában fogja a jegybank kiírni, hogy azzal "baráti" bankok, például az ősszel állami kézbe került Takarékbank élhessen.

A banki hiteltenderek kiírásának másik végső célcsoportja a devizahitelesek lehetnek. Az elképzelés szerint - melyet Barcza György, a Századvég elemzője vázolt fel január közepén - a bankok a jegybanki valutatartalék terhére olcsó devizaforrást kapnának, melyet továbbadva segítenék a lakossági és vállalati hiteltörlesztéseket. Bár a mozgástér itt sem magas (lásd lentebb), Zsiday Viktor szerint a lépés - ha nincs jól kidolgozva, megfelelő feltételekhez kötve - akkor a szándékokkal ellentétes hatást válthat ki. Ha a bankok ugyanis az olcsó devizaforrásokat nem a lakosság számára adják tovább, hanem a drágább anyabanki forrásokat váltják ki belőle, és a felszabadult devizát hazautalják, akkor az forintgyengüléssel járhat. Vagyis a törlesztők rosszabbul járnának.

A vállalati devizahitelesek ilyen formában történő megsegítése mellett szólhat az az érv, hogy az Orbán-kormány a lakossággal és az önkormányzatokkal szemben a vállalati devizahitelesek érdekében - ígérete ellenére - még nem tett lépéseket.

És miből finanszíroznánk?

Az eszközök áttekintése után már csak egy fontos kérdés maradt, miből finanszírozná ezeket a lépéseket az MNB? Arra, már csak a piacok eddigi jelzései (a közel 300-as euróig gyengülő forint) alapján kevés esély van, hogy az új jegybanki vezetés "fedezetlen" pénzteremtéssel (a fenti ábra jobb oldala, a mérlegfőösszeg megemelése) teremtené elő a szükséges forrásokat. Így kizárásos alapon a megoldás az eszközoldal átalakítása lehet, azon belül is a nemzetközi tartalékok csökkentésével párhuzamosan a pénzintézeti (banki) hitelállomány növelése. A nemzetközi tartalékok nagyarányú leépítése viszont több okból sem valószínű. Ahogy arra az első részben rámutattunk, a nemzetközi tőkepiaci szereplők által használt Guidotti−Greenspan szabály alapján nem nagy a mozgástér (lásd: Hiperinfláció, zuhanó forint, hatalmas idei MNB-veszteség), amit Heim Péter tavaly ősszel 1-2 milliárd euróra tett. A nemzetközi tartalékok esetleges nagyarányú visszaesése miatt aggódókat a fentieken túl talán jobban meg tudja nyugtatni az tény, hogy maga Orbán Viktor miniszterelnök ajánlotta mindenki számára olvasásra Surányi György 2010-es Téves diagnózis, téves terápiai cikkét, melyben a volt jegybankelnök a 2008-as magyar válság elsődleges okának az alacsony jegybanki devizatartalékot jelölte meg.

Jegybanki egyszeregy cikkünk első részében bemutattuk a jegybank mérlegét, annak legfontosabb összetevőit, külön kiemelve a jegybank nemzetközi tartalékának szerepét és költségét. Cikkünk második részben az úgynevezett nemkonvencionális (unortodox) eszközöket mutatjuk be, különös tekintettel azokra, amelyeket az új jegybanki vezetés állítólag megléphet.

hirdetés

A jegybankok, mint a kétszintű bankrendszer központi szervei alapvetően a nominális kamatok szintjének a meghatározásával próbálják meg elsődleges céljukat - Magyarországon és az Európai Unióban az árstabilitást - elérni. A kamatokat felfele viszonylag korlátlanul tudják növelni, lefele viszont beleütközhetnek a nullába, amely alá nem igazán tudnak menni. Ekkor nyúlhatnak olyan lépésekhez, amelyek nem képezik részét a hagyományos jegybanki eszköztárnak. Ugyanakkor piaci anomáliák, zavarok esetén a normális működéshez történő visszatérés érdekében olyan jegybankok is szoktak nemkonvencionális lépéseket tenni, amelyek alapkamata közel sem nulla.

Mire készül a Pénzügyi Jogok Biztosa? - Mfor Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Konferencia (Február 21.)

Ezeknek az unortodox eszköznek alapvetően 3 típusa van, az első csoportba a likviditásnyújtó lépések, a másodikba a közvetlen hitelpiaci beavatkozások, a harmadikba pedig az állampapír-vásárlások tartoznak. Likviditásbővítő lépéseket akkor tesznek a jegybankok, ha a bankok számára kulcsfontosságú pénzügyi piacok nem megfelelően működnek (nincs kereslet, vagy kínálat, a hozamok elszállnak, stb). A hitelpiacba közvetlenül akkor avatkozik be a bankok bankja, ha a magánszektor hitelkondíciót szeretné javítani a felárak megugrása, vagy a hitelpiac ellehetetlenülése miatt. Végül az állampapírok vásárlásának rendszerint az a célja, hogy a pénzkínálat növelésével próbálják elkerülni az árak tartós csökkenésének, vagyis a deflációnak a kialakulását. Persze itt is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor az állampapírpiac diszfunkcionálisan működik és ez esetben is belépnek a központi bankok.

A Magyar Nemzeti Bank a válság óta eltelt időszakban egyébként mindegyik lépéssel élt.

Legyen szó akármelyik nemkonvencionális lépésről, a jegybank mérlege minden lépést követően megváltozik, vagy a mérlegfőösszegének nagysága, vagy a forrás és/vagy eszközöloldal szerkezete. Ha például a jegybank úgy dönt, hogy állampapírt vásárol a másodpiacon (aukción közvetlenül törvényi szabályozás miatt nem vehet), akkor azt két forrásból teheti meg. Vagy a meglévő eszközeiből elad és a befolyó pénzből vásárol, vagy fedezetlenül "pénzt nyomtat" és azzal fizeti ki az állampapírt eladó kereskedelmi bankokat. Előbbi esetben a mérlegfőösszeg nem változik, utóbbiban viszont igen.

(Két leegyszerűsített példa a mérleg változására)

Jól látható, hogy a második esetben a kereskedelmi bankok számára megnő a rendelkezésre álló pénzügyi keret, amely ha nem kerül ki a reálgazdaságba, akkor nincs baj, ha viszont kikerül a felesleges pénzmennyiség, akkor akár komoly problémákat is okozhat. Nagyon leegyszerűsítve ugyanis a gazdaság dinamikája, az árak szintje meghatározza, hogy az üzleti tevékenység folytatásához mennyi pénzre van szükség. Ha ennél több áll rendelkezésre, akkor tartalékvaluta esetén ez rendszerint kicsapódik vagyonként, tartalékként, nem tartalékvaluta estén viszont – minden egyéb tényező változatlansága mellett – az árak növekedéséhez vezethet. Az MNB egyik tanulmánya szerint az 1980-as években latin-amerikai országok (Argentína, Bolívia, Brazília, Nicaragua és Peru) finanszírozták költségvetési hiányukat jegybanki állampapír-vásárlásokkal, ami végeredményben tartósan magas vagy hiperinflációt eredményezett.

Mik lehetnek a magyar nemkonvencionális lépések?

Fogyasztóvédelem és követeléskezelés

• Mire készül a Pénzügyi Jogok Biztosa?

• A Kúria döntéseinek háttere és hatása a fogyasztói kölcsönszerződésekre

• Követeléskezelés a gyakorlatban az új előírásoknak megfelelően

• Áthidaló megoldások – mi működik és mi nem?

• Panaszkezelés a gyakorlatban az új előírásoknak megfelelően

Mfor.hu olvasóknak kedvezménnyel!

Nagyon sokat nem kell gondolkodni rajta, hiszen pár hete Pleschinger Gyula, az NGM államtitkára a következő lehetőségeket vázolta fel: vállalati kötvények és állampapírok vásárlása, valamint hiteltenderek indítása a kereskedelmi bankoknak.

Ezek közül nagy volumenű vállalati kötvény, illetve állampapír vásárlásra vélhetően nem lehet számítani. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Orbán Viktor vezette kormányok többnyire feszes költségvetési gazdaságpolitikát folytattak. Első kabinetje alatt érte el az ország először a 3 százalékos költségvetési hiányt, míg tavaly nagy valószínűség szerint e küszöbérték alatt teljesítettünk. (Márciusban közli majd a KSH a végleges számokat.) Így annak valószínűsége, hogy a költségvetési hiányt jelentős volumenű jegybanki állampapír-vásárlásokkal finanszírozna a kormány (még ha átvitt módon, másodpiaci vételeken keresztül is) nem tűnik magasnak. Már csak azért sem, mert a forint idei mozgása alapján a piac árgus szemekkel figyeli a várható jegybanki lépéseket és az árfolyamon keresztül könnyen "büntethet".

A nem monetáris vállalatok kötvényeinek jelentős összegben történő vásárlása azért nem igazán kivitelezhető, mert szinte alig vannak magyar vállalati kötvények. Pedig a makrogazdasági szereplők közül a magyar vállalatok eladósodottsága nemzetközi összehasonlításban nem tekinthető magasnak (ellenben az államéval), így azok hitelezésének beindítása alapvetően kedvező folyamatot jelentene.

Ugyanakkor a pénzügyi közvetítőrendszer folyamatosan szigorítja a vállalati hitelfeltételeket (legutóbb 2012 harmadik negyedévében), így egy szűk vállalati eliten kívül a cégek, még ha szeretnének, akkor sem kapnak hitelt. Itt van tehát egy – a gazdasági növekedés szempontjából igen fontos – piac, amely nem működik megfelelően. Nem véletlen, hogy a Pleschinger által említett harmadik lehetséges nemkonvencionális lépés, vagyis a hiteltenderek indítása a kereskedelmi bankok részére is a banki hitelezés felfutását segítené elő. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ezek a tenderek általánosan elérhetőek lesznek majd valamennyi kereskedelmi bank számára. A már fentebb említett MNB-tanulmány (címe: Nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazásának nemzetközi tapasztalatai és hazai lehetőségei) többek között elemzi a 2001 és 2006 között, tehát még a válság előtt folytatott japán programot, mely során a kereskedelmi bankoktól hosszú lejáratú értékpapírokat vett a Bank of Japan (BoJ), amitől - leegyszerűsítve - azt várta, hogy a bankok a többletforrásukat a vállalati hitelezés felfutására használják. Ez azonban nem történt meg, mivel a bankok a rossz tőkeszerkezetük miatt nem növelték vállalati kihelyezéseiket, sőt, folyamatosan építették le rossz hitelportfóliójukat.

Magyar Nemzeti Bank

A BofA a leendő MNB-elnök kockázataival számolgatott

Alaptalanok a Pataival kapcsolatos pletykák

Bundesbank: veszélyben a jegybanki függetlenség világszerte

Lehet más a monetáris politika?

A kormány elgondolkozhatott Matolcsy jegybankelnökségén

További cikkek »Ráadásul az MNB-kéthetes kötvényeiben közel 4000 milliárdnyi kereskedelmi banki pénz "csücsül", ami azt mutatja, hogy nem a bankrendszer hitelnyújtási képessége az alapvető probléma. Ha lesznek hiteltenderek, akkor azt valószínűleg olyan formában fogja a jegybank kiírni, hogy azzal "baráti" bankok, például az ősszel állami kézbe került Takarékbank élhessen.

A banki hiteltenderek kiírásának másik végső célcsoportja a devizahitelesek lehetnek. Az elképzelés szerint - melyet Barcza György, a Századvég elemzője vázolt fel január közepén - a bankok a jegybanki valutatartalék terhére olcsó devizaforrást kapnának, melyet továbbadva segítenék a lakossági és vállalati hiteltörlesztéseket. Bár a mozgástér itt sem magas (lásd lentebb), Zsiday Viktor szerint a lépés - ha nincs jól kidolgozva, megfelelő feltételekhez kötve - akkor a szándékokkal ellentétes hatást válthat ki. Ha a bankok ugyanis az olcsó devizaforrásokat nem a lakosság számára adják tovább, hanem a drágább anyabanki forrásokat váltják ki belőle, és a felszabadult devizát hazautalják, akkor az forintgyengüléssel járhat. Vagyis a törlesztők rosszabbul járnának.

A vállalati devizahitelesek ilyen formában történő megsegítése mellett szólhat az az érv, hogy az Orbán-kormány a lakossággal és az önkormányzatokkal szemben a vállalati devizahitelesek érdekében - ígérete ellenére - még nem tett lépéseket.

És miből finanszíroznánk?

Az eszközök áttekintése után már csak egy fontos kérdés maradt, miből finanszírozná ezeket a lépéseket az MNB? Arra, már csak a piacok eddigi jelzései (a közel 300-as euróig gyengülő forint) alapján kevés esély van, hogy az új jegybanki vezetés "fedezetlen" pénzteremtéssel (a fenti ábra jobb oldala, a mérlegfőösszeg megemelése) teremtené elő a szükséges forrásokat. Így kizárásos alapon a megoldás az eszközoldal átalakítása lehet, azon belül is a nemzetközi tartalékok csökkentésével párhuzamosan a pénzintézeti (banki) hitelállomány növelése. A nemzetközi tartalékok nagyarányú leépítése viszont több okból sem valószínű. Ahogy arra az első részben rámutattunk, a nemzetközi tőkepiaci szereplők által használt Guidotti−Greenspan szabály alapján nem nagy a mozgástér (lásd: Hiperinfláció, zuhanó forint, hatalmas idei MNB-veszteség), amit Heim Péter tavaly ősszel 1-2 milliárd euróra tett. A nemzetközi tartalékok esetleges nagyarányú visszaesése miatt aggódókat a fentieken túl talán jobban meg tudja nyugtatni az tény, hogy maga Orbán Viktor miniszterelnök ajánlotta mindenki számára olvasásra Surányi György 2010-es Téves diagnózis, téves terápiai cikkét, melyben a volt jegybankelnök a 2008-as magyar válság elsődleges okának az alacsony jegybanki devizatartalékot jelölte meg.

http://www.mfor.hu/cikkek/Kell_e_felnunk_az_MNB_uj_elnoketol_.html

Az egyszerűség kedvéért, amikor forintban vannak a hitelek, kamatok, akkor a teljes monetáris politika a jegybank kezében van. Ebben az esetben (blőden foglamazva, lényegre térve) tulajdonképpen NEM KELL tartalékot képezni forintban, hiszen a jegybank korlátlanul állíthat elő forintot.

Amikor azonban a liberálkommunista magyargyűlölet idegen devizában adósítja el INKÁBB az országot, akkor az azzal jár, hogy DEVIZÁBAN KELL tartalékot képezni teljesen feleslegesen azért, hogy garantálni lehessen X időre a kifizetést, magyarán szólva többszörös adósságot kell létrehozni a forint adóssághoz képest, így bár az uzsoraszolgálat kamatra csökken, de összességében nő.

Amennyiben azonban megszűnik az a probléma, hogy devizában van az adósság, akkor természetesen a kötelező devizatartalék is megszűnik, mert nincs értelme, hiszen nincs szükség rá.

Természetesen ez két szélsőség, de a lényeg az, hogy amikor nekünk kellett az IMF+EU készenléti keret és nem annak a lehívása, akkor az azért kellett, hogy garantálni tudjuk a devizás kifizetéseket, hogy az ország devizában fizetőképes. EZ a devizatartalék valójában, és ezért van az, hogy amennyivel csökken az éven belüli devizatörlesztés, annyival csökkenhet a devizatartalék mérete. Vagyis ha hosszú távra lehet konvertálni a devizaadósságot magasabb kamat mellett, az is jobb, mint a rövid táv, mert a hosszú távra nem szükséges éves visszafizetési tartalékot képezni.

A P€MÁK zsenialitása éppen abban van, hogy évekre eltolja a fizetést és ezzel is csökkenthetővé teszi a devizatartalékok szintjét.

ebből ez a lényeg:

"Vagyis messze nem a saját pénzét, hanem másokét helyezi ki az MNB különböző devizaeszközökbe, aminek decemberi átlagos értéke 9964,3 milliárd forint, vagyis hozzávetőlegesen 34 milliárd euró volt. Ez az az összeg, amit havonta szokott a jegybank közölni és az "ország devizatartaléka" néven fut a köznyelvben."

vagyis a tartalék csak egy beidegződött elnevezés, de valójában hitel, ami után az mnb kamatot fizet.

jó is lenne ha ez valós tartalék lenne azaz a befőttes üvegekben a sok euró.

de nem az !

az igazi tartalék az a fizetési mérleg pozitívuma.

mert ez minél plusszosabb (több az export mint az import) annál inkább azt jelenti hogy a különbözet a miénk, a mi profitunk és hogy ez még azt is jelenti (pár elemző már leírta halványan) h mi magyarok finanszírozzuk a külföldöt :o) közgazdászok majd elmagyarázzák szakmaiabban.

és az is fontos amit at írt.

mert ha államadósságot ebből az ún tertalékból fizetek vissza azzal valójában a tartalék címkével futó hiteltől is megszabadulok (nem kell utána kamatot fizetni).

s ha csökkentettem az államadósságot, akkor pontosan ennyivel kevesebb tartalékot (valóst vagy hitelből mint most) kell képezzek, mert csökkent a kockázatosságom.

olyan ez mint a bankoknál a céltartalék képzés esete.

képzelj el egy mérleget.

az egyik serpenyőben ott az államadósság zacskókban, a másikban a tartalék (ami most főleg hitel, és nem valós tartalék) szintén zacskókban.

az egész egyensúlyban van (grenspani szabály).

ha az államadósságból leveszek pár zacskóval, akkor levehetek a tartalékból is, sőt le is kell !!! h az egyensúly fennmaradjon.

különben úgy járok mint svájc h felduzzad a devizatratalék (mondjuk ott valós és nem hitelből van) és megborul az egyensúly és vakarhatom a fejem mint jegybank és mint ország is.

az nálunk külön jó, hogy mivel a tartalék valójában másoktól felvett kölcsön (betétek amit az mnb-ben fialatatnak és imf 2008-as hitel) ezért amikor ebből leveszünk arányosan az államadósság zacskóival akkor újabb plusz tehertől (kamatfizetés) szabadulunk meg.

Ez a cikk első része. Kerestem, de nem találtam még a másodikat. Ha megtalálom, idemásolom, aztán esetleg leírom a véleményem. Addig is emésztem:)

No igen, erről már volt szó és pont erre írtuk azt, hogy a cikk alapvető hibája hogy felélésnek tartja a jegybanki tartalékok csökkenését, abban az esetben is, ha abból adósságot törlesztünk. Magyarán szólva, az a baj a cikkel, hogy nem mondja el érthetően azt, amit ÉN szoktam vala mondani:

A jelenlegi jegybanki tartalék NEM TEHERMENTES, MERT ADÓSSÁGBÓL VAN.

És bár a cikkben szó szerint benne van, hogy a jegybank hívta le az imf hitelkeretét, vagyis SEMMIFÉLE adósságkönnyítésről nem volt szó korábban sem, illetve ez valójában plusz kifizetést jelentett és nem hasznot(!) az államadósság finanszírozásában, mégsem érti meg, nem írja le világosan hogy ezt nem muszáj megújítani és amennyiben visszafizetjük a hitelt, akkor megszűnik az adósság.

Magyarán szólva, ha az úgynevezett tartalékból adósságot törlesztünk, akkor LEGALÁBB annyival csökkenhet a Guidotti−Greenspan szabály alapján az úgynevezett tartalék, mint amennyivel az adósság csökken, tehát ha visszafizetünk 20 milliárdot, akkor 20 milliárddal csökkenthető a tartalék. És pontosan ezért.

A vicc és azok kedvéért, akik ezt nem akarják érteni (nem neked írom), azoknak leírom, hogy ha az MNB vehet magyar államkötvényeket, akkor könyvelésileg úgy fog kinézni a helyzet, mint a fednél: Az MNB kibocsájt forintkötvényt, kicseréli magával és a kormány az MNB-nek fog tartozni és kamatot fizetni. És azt is le lehet viszonylag gyorsan zongorázni utána, hogy ez a virtuális valóság is kikerüljön a könyvekből.

Hiperinfláció, zuhanó forint, káosz, "lenyúlásra váró" 33 milliárd euró ez egyik oldalon, hatalmas jegybanki veszteség, a jegybankárok által a néptől elvett, feleslegesen nagyra duzzasztott, robusztus veszteségeket okozó nemzetközi tartalékok a másik oldalon. Megy a jegybank lehetséges jövőbeli politikájával kapcsolatban a szájkarate mindkét politikai oldal részéről, de miről is van szó egyáltalán? Jegybanki egyszeregy két részben.

Ahhoz, hogy a mostani verbális párbajokat gazdaságilag meg tudjuk érteni, látnunk kell, hogyan épül fel, miből áll a jegybank mérlege. Ennek nagyságát és/vagy szerkezetét változtathatja meg az új jegybanki vezetés, ha új monetáris politikát szeretne megvalósítani. Az alábbi ábrán a héten megjelent MNB decemberi, átlagos, előzetes mérlegének egyszerűsített verzióját mutatjuk be:

http://www.mfor.hu/cikkek/Hiperinflacio__zuhano_forint__hatalmas_idei_MNB_veszteseg_.html

Az MNB mérlege, meg a szöveg is ebben a cikkben van

A mérlegből egyértelműen látszik, hogy téves az a vélekedés, miszerint a nemzeti bank nemzetközi tartalékai a magyar államé lennének, hiszen bár a nemzeti bank tulajdonosa az állam, a jegybank forrás oldalának mindössze 0,05 százaléka a saját tőke, míg közel 75 százaléka kereskedelmi banki illetve kormányzati betétek, és hitelek. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a saját tőke nem havi átlagot mutat, hanem évvégi értéket.)

Vagyis messze nem a saját pénzét, hanem másokét helyezi ki az MNB különböző devizaeszközökbe, aminek decemberi átlagos értéke 9964,3 milliárd forint, vagyis hozzávetőlegesen 34 milliárd euró volt. Ez az az összeg, amit havonta szokott a jegybank közölni és az "ország devizatartaléka" néven fut a köznyelvben.

Hatalmas jegybanki veszteségre készülhetünk

Azt már láttuk tehát, hogy a jegybanki tartalékok döntő része idegen forrásból (betétek és hitelek) van finanszírozva, de az még nem tudjuk, hogy mennyi ennek az ideális szintje. Sajnos, erre egyértelmű, egzakt szabály nincs, (van néhány hüvelykujjmutató, amit a későbbiekben be fogunk mutatni) de nagyjából két dolgot lehet elmondani. Ha alacsony a jegybanki tartalékok szintje, akkor a tapasztalatok alapján sokkal nagyobb valószínűséggel éri az országot spekulációs támadás, ha viszont magas, akkor annak jelentős "ára" van. Ennek költségei – ismerve politikusaink igen nagyfokú hajlamát a demagógiára – az elkövetkező években biztosan a közbeszéd részét fogják képezni, hiszen az MNB előrejelzése szerint az idei évtől kezdve hozzávetőleg 200 milliárd forint feletti (a GDP 0,7 százaléknyi) mínuszt fog évente összehozni a jegybank a nagyon gyenge kamateredmények miatt. Hiszen az MNB a jegybanki alapkamatot (jelenleg 5,75 százalék) fizeti a banki betétek, illetve a kéthetes kötvények után, míg a nemzetközi tartalékokon, amelyeket nagy biztonságú, de éppen ezért a nullához konvergáló kamatozású eszközökben tart, alig keres valamit.

De nem csak a forintforrások esetén veszít az MNB, hanem a nemzetközieken is. Például, az MNB-nek juttatott kedvező kamatozású IMF-pénzekért is magasabb kamatot kell fizetnie a jegybanknak, mint amit az abból vásárolt nemzetközi tartalékokon (amerikai, német állampapír) elér. A különbség, vagyis a veszteség pont az országkockázati felárat mutatja meg.

Hogy a 2008-tól jórészt hitelből felfuttatott jegybanki tartalékok miért csak 2013-tól okoznak majd hatalmas veszteségeket az MNB-nél (amelyet a költségvetésen keresztül mindannyian megfizetünk), annak alapvetően három oka van. Egyrészt a korábbi években a jegybank jelentős eredménytartalékot halmozott fel, amit ennyi idő alatt "sikerült leépíteni". Másrészt a 2011-es végtörlesztés során a jegybank euróforrásokat biztosított a kereskedelmi bankok részére, amelyeket magasabb áron adott el, mint ami a bekerülési értékük volt. A nyereség mintegy 100 milliárd forintot tett ki. Harmadrészt a jegybank eszközei között vannak olyanok, amelyek az elmúlt időszakban magasabb hozamokat biztosítottak, de a közelgő lejáratuknál veszteséget fognak "generálni".

Mennyi legyen a tartalék?

Azt látjuk, hogy a magasabb tartalékszint jelentős költségeket okoz a jegybanknál, ami a következő évben a költségvetést is megterheli, de mi a megfelelő szint? A tartalékolás célja ugyanis a tankönyvek szerint a tőkeáramlás hirtelen megfordulásaként definiált válság elkerülésére, illetve kezelésére használható biztosításként fogható fel. A tartalék tartásának haszna a válságban a tartalék hiányában elszenvedett kibocsátás-visszaesés mértékével mérhető. Na és ez mennyi, tehetnénk fel? De sajnos, ez is egy olyan terület, amelyet a közgazdaságtan előre nem nagyon tud pontosan definiálni, inkább csak utólag megmagyarázni a történéseket. Az biztos, hogy az ázsiai válság óta megfigyelhető, hogy a jegybankok egyre magasabb tartalékokat halmoznak fel, mivel utólagosan elemezve a közgazdászok arra jutottak, hogy azok az országok ellen, akik a régiós társaiknál magasabb tartalékkal rendelkeztek alacsonyabb valószínűséggel indult spekulációs támadás. Ez pedig óvatossági szempontok miatt egy "tartalékolási versenyt" indított el a jegybankok között, amit a szomszédoktól való lemaradás félelme fűt.

(MNB, Antal Judit−Gereben Áron tanulmány)

A nemzetközi piaci szereplők egyébként alapvetően 5 mutatót figyelnek, illetve azoknak a kombinációját, amikor eldöntik, hogy egy ország tartalékai elégségesek-e. A legelső ilyen mutató az importszabály volt, amely azt "írja elő", hogy a devizatartalékoknak 3 havi importszámlát kell fedeznie. Ezt a kritériumot hazánk játszva teljesíti, hiszen 33,8 milliárd eurós tartalékunk 75 százalékkal több, mint a legutolsó negyedéves 18,1 milliárd eurós behozatalunk volt. E mutató szerint, tehát jelentős tartalékunk van, kár, hogy a tőkepiacok liberalizálódásával elvesztette jelentőségét és a legkevésbé használják.

Az 1997/98-as ázsiai válság tapasztalata birtokában egyre nagyobb hangsúlyt kapott a hátralévő futamidő szerinti éven belül lejáró külső adósság. No ez az a mutató (Guidotti−Greenspan-szabály), amin 2008-ban elhasaltunk. Hiába magyarázta az OTP a válság kirobbanásának évében, hogy elegendő a 17 milliárdos tartalékunk az éven belül lejáró 24-25 milliárd euróra, mivel az anyabankok nem fogják hagyni bedőlni és biztosan refinanszírozni fogják a magyar leányukat (ami meg is történt mind a mai napig, bár egyre alacsonyabb mértékben), a piac kikényszerítette a tartalékok szignifikáns emelését, és az MNB is elismerte később, hogy alacsony volt a tartalékszint.

Ráadásul a jegybank legutolsó inflációs jelentésében Magyarország 12 hónapon belül lejáró devizadósságát 34 milliárd euró értékre teszi, vagyis a Guidotti−Greenspan szabály szerint a mostani 33,8 milliárdos tartalékunk pont elegendő. Nem hiába mondta ősz elején Heim Péter, hogyha a tartalékokból az adósságot törlesztjük, akkor maximum 32-33 milliárd euróra mehet le a jegybank a tartalékok szintjével. Tehát nagyjából oda, ahol most állunk.

gyönyörű egy demokratikus minta topik lett :)