A minap olvastam egy Konrad Lorenz könyvet, pont idevág az egyik részlet, avagy hogyan működik a tudomány:
"már az életfolyamatoknak a legalacsonyabb szintjén is fellelhető az ismeretszerzésnek ez a leegyszerűsített folyamata, lépten-nyomon megtalálható az érzékelés fiziológiájában - és feltételezés, és az azt követő igazolás formáában ismert a tudatos emberi gondolkodásban. Amit az ember először mint feltételezést kigondolt, a kipróbálás során sokszor tévesnek bizonyul, ha azonban a megfelelő számú próbát kiállja, akkor már nem feltételezés, hanem tudás. A tudomány ezeket a folyamatokat hipotézisképzésnek és verifikálásnak nevezi.
A gyakorlatban a felismerésnek ez a két lépése nem válik el ilyen élesen egymástól, és a második eredménye egyáltalán nem olyan világos, mint az tanítóm, Oscar Heinroth idézett mondása alapján tűnik. A hipotézis az ismeretépítés tulajdonképpeni állványzata, amiről az építő már a legelején tudja, hogy a munka előrehaladtával le fogja bontani. Egy előzetes feltételezésnek csak akkor van értelme, ha van gyakorlati lehetőségünk arra, hogy külön erre a célra keresett tényekkel szembeállítsuk. Az olyan hipotézis, amit nem lehet "megcáfolni", nem is igazolható, és így kísérletezésre is alkalmatlan. A hipotézis alkotója hálás lehet mindenkinek, aki olyan új utat mutat neki, ahol hipotézise megdőlhet, mert az igazolás abból áll, hogy a hipotézis a cáfolattal szemben ellenállónak bizonyul. Ilyen igazolások kereséséből áll lényegében minden természetkutató munkája, ezért beszélünk munkahipotézisről, ami annál használhatóbb, minél több lehetőséget nyújt az ellenőrzésre: helyességének valószínűsége ugyanis növekszik a hozzáilleszthető, felkutatott tények számával.
Ismeretelméleti szakemberek között is elterjedt tévedés, hogy egy hipotézis véglegesen cáfolható egy vagy egypár olyan ténnyel, amely nem illeszthető hozzá. Ha ez így lenne, az összes létező hipotézis meg lenne döntve, mivel alig akad olyan, amely minden ténynek megfelelne. Valamennyi ismeretünk csak közelítés - még ha egyre javuló is -, a szubjektumon kívüli valósághoz, aminek a megismerésére törekszünk. Egy hipotézist sosem cáfol meg egyetlen ellentmondó tény, hanem csak egy másik hipotézis, amelyhez több tény illeszthető."
Természetesen bármilyen gondolat bizonyulhat tudományosan megalapozottnak, nincs is értelme azon vitázni, hogyan állítsa fel az ember a hipotéziseit, a fontos az ellenőrzés és a megerősítés, ez az, amiből nem engedhetünk. Amit nem tudunk alátámasztani, azt nem tudjuk, pont, bárki bármit mondhat, minden szó ugyanannyit ér.
Amúgy örülök, hogy mindannyian sikeresen túléltük a null síkot. ;)