Az euróövezet néhány gyengébb tagállam távozására szorítkozó részleges felbomlása nem okozna világgazdasági katasztrófát, és a Lehman Brothers amerikai nagybank csődje után elhatalmasodott globális pénzügyi válsággal ellentétben hosszabb távon akár kedvező gazdasági hatásai is lehetnének - vélekedtek új forgatókönyvükben londoni pénzügyi elemzők.
Az egyik legnagyobb citybeli gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics közgazdászai átfogó elemzésükben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ha például Görögország és Portugália távozna a valutaunióból, annak azért nem lenne katasztrofális hatása a világgazdaságra, mivel erre a fejleményre a piaci szereplők széles köre számít.
A Lehman négy évvel ezelőtti összeomlásának a Capital Economics elemzői szerint éppen azért voltak rendkívül súlyos globális következményei, mivel a bankot mindenki túl nagynak tartotta ahhoz, hogy csődbe mehessen, egészen addig a pillanatig, amíg a csőd végül mégiscsak bekövetkezett. Ezt jelezte, hogy a Lehman kötelezettségeinek törlesztéskockázatára kínált piaci biztosítási cseretranzankciók (CDS) árazásai néhány héttel a csőd előtt is mindössze 300 bázispont környékén jártak. Belgium - az egyik leggazdagabb eurótagállam - szuverén törlesztéskockázatának CDS-középárfolyama az elmúlt évben járt 400 bázisponton is.
Mindemellett a kis perifériális eurótagállamok részaránya a világgazdaság összteljesítményén belül "elenyésző".
A ház londoni elemzői közölték: központi forgatókönyvük az, hogy Görögország, valamint esetleg Portugália és/vagy Írország előbb-utóbb elhagyja az euróövezetet, a valutauniós gazdaságpolitikai döntéshozók ugyanakkor várhatóan mindent elkövetnek Spanyolország és Olaszország távozásának megakadályozására.
A Capital Economics szakértőinek számításai szerint Görögország, Portugália és Írország egyenként 2 százalékkal vagy ennél kevesebbel részesedik az euróövezeti gazdaság összesített kibocsátásából, a világ teljes GDP-értékén belül pedig hozzávetőleg 0,3 százalék a részarányuk.
Ha azonban e kis eurógazdaságok távozása nyomán olyan nagy déli tagállamok is kilépnének az euróövezetből, mint Spanyolország és Olaszország, annak már sokkal súlyosabb tovagyűrűző globális hatása lenne.
A cég szakértői kimutatták, hogy Spanyolország, Olaszország, Görögország, Portugália és Írország együtt már 6,4 százalékkal részesedik a globális GDP-értékből, az euróövezet hazai össztermékének 34 százalékát adják, összesített bruttó külső adósságuk a világgazdaság éves össztermékének 10 százalékához közelít, és 1900 milliárd eurós együttes nettó küladósságuk is csaknem a 4 százaléka a globális GDP-értéknek.
Ehhez képest a Lehman Brothers kötelezettségállománya, amely 600 milliárd dollárt tett ki az összeomlás pillanatában, csekélynek volt mondható: ez mindössze az 1,1 százalékát tette ki a világgazdaság GDP-értékének, vagyis az öt perifériális eurótagállam jelenlegi bruttó külső adósságállományának 11 százalékával volt egyenlő.
A Capital Economics londoni közgazdászai szerint valószínűleg ezek az aránypárok magyarázzák azokat az elemzői becsléseket, amelyek alapján az euróövezet felbomlásának hozzávetőleg tízszer súlyosabb világgazdasági hatásai lennének, mint a Lehman Brothers bukásának.
A ház szakértői szerint azonban ez - még a nagy déli eurótagállamok távozásának feltételezése esetén is - "túlzottan borúlátó" előrejelzés, elsősorban azért, mert a Lehman végzetével ellentétben az euróövezet részleges felbomlása nem lenne hatalmas meglepetés. A Capital Economics elemzői e véleményüket egy grafikus modellszámítással támasztják alá, amely több befektetési eszköz kockázati felárainak összevetésével kimutatja, hogy a piaci szereplők az idei év legnagyobb részében legalább 50 százalékos eséllyel árazták az euróövezet valamilyen formában 2013 végéig bekövetkező felbomlását.
A cég szerint emellett valószínűleg azért sem járna olyan súlyos következményekkel az euró részleges felbomlása, mert a döntéshozók most felkészültebbek a vészintézkedésekre, mint a pénzügyi válság előtt voltak. A globális pénzügyi válság ugyanis "kemény kiképzésben" részesítette a kormányokat és a jegybankokat egyaránt - fogalmaznak a Capital Economics londoni elemzői.
A ház szerint az euróövezet részleges szétesésének a kezdeti sokk után potenciálisan több kedvező következménye is lehetne. A cég ezek közé sorolja, hogy a távozó eurótagállamok új, saját valutájuk leértékelésével erősíthetnék versenyképességüket. A központi eurógazdaságok számára a részleges felbomlás ugyan felértékelődéssel járna, de ez belső fogyasztásösztönző intézkedések meghozatalára ösztönözhetné a döntéshozókat, és így ezek a gazdaságok is egyensúlyosabb helyzetbe kerülhetnek. A Lehman Brothers összeomlásának semmiféle ilyen kedvező mellékhatása nem volt - fejtegetik forgatókönyvükben a Capital Economics londoni elemzői.
Más nagy londoni házak ugyanakkor korántsem ennyire derűlátók.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) egy korábbi elméleti szimulációja szerint például ha a valutaunió összeomlik, a jelenlegi euróövezeti országok hazai összterméke a legutóbbi csúcsértékhez mérve legalább 10 százalékkal zuhanna, de az így számolt visszaesés mértéke elérhetné a 25 százalékot is.
Az EIU e katasztrófa-forgatókönyve alapján a munkanélküliség a legtöbb eurótagállamban 20 százalék fölé emelkedne, de a legsúlyosabban érintett országokban megközelítené az 50 százalékot.
Az EIU szerint ezek a hatások idővel enyhülnének, de mindenképpen évekbe telne az európai életszínvonal visszatérése a válság előtti szintekre.
