Bux Jani
Lázár János tőzsdézett. Amit természetesen semmilyen törvény nem tilt, sőt még bevételre is szert tett, ami - mondhatnánk - dicséretes cselekedet. De csak mondhatnánk, hiszen néhány szépséghibája van a pénzügyi szakzsargon szerinti „carry trade” ügyletnek.
Elsőként az, hogy amit nyert a réven, azt elveszítette a vámon, hiszen el is bukta a parketten megjátszott pénzt. Másodszor Lázár úr egy nagyváros polgármestereként tette mindezt és erre még az sem mentség, hogy a város képviselő-testülete felhatalmazta őt erre, hiszen aki ismeri a magyar közigazgatást és a vonatkozó törvényt, az tudja, hogy manapság bárki lehet önkormányzati képviselő, sőt polgármester, semmilyen minőségi - horribile dictu szellemi(!) - követelményt nem támasztanak a közösségek politikai vezetőivel szemben.
Egészen durván fogalmazva: ha valamelyik településen az ólból kivezetett disznót megválasztják, akkor ő lesz a polgármester.
Ez van, ez jelzi sajnos a mai magyar közállapotokat. Magyarán, az egyszeri politikus, polgármester emberi kvalitásaira, műveltségére, szakmai felkészültségére és egyéni tisztességére, erkölcsi érzékére van bízva, hogy megállja-e a helyét a polgármesteri hivatalban. Jó, persze, embert nem ölhet, nem lehet büntetett előéletű, de hát ismerve a magyar politikai „elitet” - ahogy ezt a viszkis rabló keresetlen szavakkal megfogalmazta - az országgyűlés és a pártok tagjai közül bizony sokaknak mellette lett volna, vagy lenne a helye kenyéren és vízen...
No, de vissza az emberi tényezőhöz és a lézerező Lázár úr egyéni erkölcsi felfogásához. Merthogy az erkölcs e kérdésben kardinális kérdés meglátásom szerint, és messze túlmutat a véleményvezér frakcióvezetőn. A polgármester fejéhez ugyanis senki nem tartott revolvert, hogy vigye tőzsdére a mások, tehát a város polgárai által megkeresett pénzt, és közgyűlési határozat ide vagy oda, mondhatta volna azt is, hogy ez merőben kockázatos ügylet, és tartozik annyi felelősséggel az általa képviseltekért, hogy nem bocsátkozik ilyen kétes ügyletekbe. De nem tette. Sőt, most, hogy elbukta a pénzt - a gazdasági krízisre, a svájci frank árfolyamváltozására, és az önkormányzaton kívül álló okokra hivatkozva -, nagy hanggal a vele szerződésben álló banktól követeli a kockázatmegosztást.
Az egy dolog, hogy a magyarországi rabló bankokat már régen ki kellett volna szorítani az országból, de ha már itt vannak, és a hiteleiket igénybe veszi valaki, akkor ép erkölcsi érzékkel rendelkező ember nem mondhat erre mást csak azt, hogy a pofátlanság és az erkölcstelenség netovábbja, hogy az elbukott pénzt a bankon követeli a frakcióvezető. Teszi ezt ráadásul úgy, hogy akkor, amikor nyert az ügyleten, nem kopogott az Erste ajtaján, hogy megköszönje a segítséget és felajánlja a nyereség megosztását is.
Nem a bank védelméről van tehát szó, hanem arról a farizeus, szemforgató magatartásról, amit a Fidesz és politikusai rendszeresen folytatnak a parasztvakítás közepette. Ugyanezt művelik ugyanis az EU-val szemben, amikor szabadságharcot hirdetnek az uniós elnyomás ellen, utána pedig fület-farkat behúzva lábhoz tette fegyverrel végrehajtják a félhülye, degenerált, aberrált, buzeráns brüsszeli vezetés diktátumait. A fideszes fiúk a mai napig nem tudnak A-t vagy B-t mondani, nem tudják levetkőzni a beléjük vert szolgalelkűséget, nem tudnak egyértelműen és elkötelezetten a nemzet mellé állni.
Eltapsolni - csakúgy mint a börtönérett másik oldal - el tudják a nemzet pénzét, miközben bennünket, a lassan a mindennapi megélhetés biztosításába is belepusztuló embereket kárhoztatnak azért, mert túl sokat fogyasztunk, mert felelőtlenül vettük fel az egyébként megtévesztésen és hazugságokon alapuló hiteleket - amiből természetesen ők már hasznot húztak és nyereséggel léptek ki csókos, VIP-ügyfelekként. Lázár erkölcsi felfogását - ha lehet ezt annak nevezni - az is jól jelzi, hogy magától értetődően nem pusztán polgármesteri, hanem a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetőjeként is fellép, sőt megfenyegeti a bankot, hogy annak a törvényhozásnak a segítségét kéri majd ellene, aminek mellesleg ő az egyik oszlopos tagja és amelynek patkójában ő vezényli a narancsos szavazógépet.
Igen, gyalázatos, elvtelen rablóbanda a bankvilág, ezt minden épeszű magyar tudja, csakhogy a fideszes fiúk ugyanúgy pozícióba emelték majd azóta is kiszolgálják a karvalytőkét az elmúlt több mint húsz esztendőben, mint ahogy a bolsevik kommunisták, és a liberális zsidó oldalbordáik.
Talán nem erőltetett a párhuzam : ha egy ember így vezet egy várost, akkor hogyan dönt országos ügyekben, a mi mindnyájunk sorsáról? Nincs tehát kit hibáztatni, hacsak nem önmagukat, akik képtelen átlépni az árnyékukat, azt hiszik, hogy még mindig az a mérvadó, amit a tengerentúli janicsárképzőkben a gengszterváltás hajnalán, tanítóik beléjük programoztak és nem veszik észre, hogy több millió emberben élesztették fel megint hamisan az abbéli reményt, hogy valaha is jobb sorsunk lesz és éltetik változatlanul az utcára is vonulókban azt az illúziót, hogy ők kivezetik az országot a totális csődből, amibe jutottunk.
A „zemberekre” hivatkoznak lépten-nyomon, miközben a”zembereket” szakmányban gyilkoltatják le a cigánysággal, a „zemberek” kényszerűen megürülő ingatlanjait játsszák át az új hazába készülő zsidó hordáknak, a „zemberekre” akiktől még az önvédelem jogát is megtagadják - hiszen az írott szó, máris malaszt maradt -, a „zemberekre”, akiknek lassan a napi betevő falat megkeresése is gondot okoz, többek között a „fiúk” által is elkövetett kapitális hibák miatt.
Rendkívül gyenge, kizárólag a pártfegyelem által vezérelt kádereket ültetnek pozícióba, a gondolkodó hazafitól félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, és ameddig a „svájci emberük”, Simicska Lali kasszakulcs-tartójára van felfűzve az egész Fidesz, addig nem is várható tőlük érdemi javulás. Ebben a helyzetben persze sajnos tényleg nincs más út ,mint előre, velük, hiszen elérték amit akartak: csak ők maradtak a páston, senki nem képes őket leváltani, hacsak brüsszeli és tengerentúli kiképzőik meg nem gondolják magukat és új garnitúrát nem ültetnek a nyakunkra. Ráadásul ma már minden képviselőnek addig tart az esetlegesen a „mainstreamtől” eltérő felfogása, ameddig be nem kerül az Országgyűlésbe és meg nem ismertetik vele a belterjes „játékszabályokat”. Ameddig ki nem derül számára, hogy kinek, mi a szabott ára, ameddig a kezdeti kapálózás tart.
És sajnos mi is, a nemzet is hibásak vagyunk: ne áltassuk magunkat, több mint húsz éve beletörődünk abba, hogy folyamatosan megvezessenek bennünket, egymást öljük, mint Wass Albert Magyar Cirkuszában, ahelyett, hogy a porondról a rajtunk röhögő, vesztünkre fogadásokat kötő és azokból hasznot húzó mocskok közé ugranánk és kardélre hánynánk őket. Ezzel szemben a mindennapi megélhetésért küzdünk, mindenkitől magunkra hagyatva, nem születik egy második Horthy vagy egy Hunyadi János, nincs egy tisztességes, makulátlan, saját érdeke helyett valóban a nemzet boldogulását szem előtt tartó, és azért tűzön-vízen keresztül tenni akaró vezérünk.
Levezethetjük a feszültséget az interneten, okoskodhatunk, de ameddig nem a „Tízparancsolat” betartása lesz a kormány- vagy a választási program, addig is, kedves testvéreim: térdre imához!
Szabolcsi Bence