http://piroslapok.blog.hu/2010/08/29/sumakol_az_lmp_a_kopogtatovasarlasrol
Dehogynem!
:)
Csakhogy a célja nem az igazság, hanem, az érdek képviselete ...
;)
A történet pedig, valóban átlátszó, nevetséges.
Hétköznapi mezitlábas ember nem ír így.
Ez absz kamu.
Nem kell kommentár:
"Erre ordít velem, hogy mit képzelek, hogy idejövök az ő országukba, és még héberül sem tudok, különben is tudja, hol van Magyarország, az a szar kis közép-európai állam, amit a befektetőik már félig felvásároltak..."
Láttam, az ürge Showder klubos humoralista.
Aszte jópofa lesz KOlgával, de Ő csak kínosan vigyorgott és néha enyhén fintorgott.
Az igaz, mélyen a bányászbéka segge alatt a politika és űzői, lehet humorra is venni, de akkor az legyen is az!
fotosop
Azaz kamu. Ennyire ne legyél naív.
Matagbbal általában messze különböző a véleményünk, de itt még ő is ezt mondja.
Nem ártana gondolkodni!
Ezt már korábban is írtam, sőt mások is.
Ez kb olyan, mint a cigány értelmiségi vagyok. Át akarjuk venni az uralmat Magyarország felett stb.
Annyi igaz belőle, hogy szaporodnak, mint a nyulak, de hogy ez tudatos lenne, vagy, hogy ezt a fajta levelet valóban cigány írta volna azt nem hiszem.
Nem vagyok "izrael párti", de ez nem tűnik túl hitelesnek.... koszos, mocskos, véres embert nem hinném, hogy csak úgy elengednek a bécsi reptérről...
Ez nagyon durva, olvassátok el !
Zsidó származású olvasónk levele: "Soha többé nem akarok visszamenni Izraelbe!"
Tisztelt Szerkesztőség!
Nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e önöknek, de úgy gondolom, ezen élményeimet semmiképpen sem hallgathatom el. Először is le kell szögeznem, hogy családom zsidó származású, de semmiképp sem vagyunk vallásos zsidók, mindenképpen magyarnak és hazafinak tekintjük magunkat, hiszen tudjuk, nem a származás számít, hanem a hazaszeretet...
Az antiszemitizmustól mindig is tartózkodtam, habár mindig rossz szemmel néztem Izrael állam agresszív politikáját, illetve az európai térségben meglévő felvásárlási tendenciát... Most azonban mégis arra ragadtatom magam, hogy kendőzetlenül leírjam azokat az élményeket, amelyek akaratom ellenére értek, mikor Izrael területére léptem. Egy kint élő rokonom hívott meg, eleinte húzódoztam, ám amikor olyan gáláns volt, hogy felajánlotta, fizeti a 200 ezer forintos útiköltséget oda-vissza, elfogadtam a meghívást. A meghívás csak nekem szólt, egy hét időtartamra.
Mivel tudatában voltam a Közel-Keleten uralkodó áldatlan állapotoknak, terrorveszélynek és fokozott biztonsági intézkedéseknek, utazásom előtt tájékozódtam az interneten. Több helyen olvastam, hogy sokszor ok nélkül zaklatnak, meghurcolnak és visszafordítanak külföldi állampolgárokat, de ezt nem vettem annyira komolyan, mivel mindig is szelíd, törvénytisztelő humánértelmiségi voltam, engem ugyan ellenőrizhetnek, nincs rejtegetnivalóm.
Augusztus elején indult a gépem Tel-Avivba, azaz pontosabban a Ben Gurion Reptérre, s mivel hívő református vagyok, optimistán vágtam neki a szent földnek... Rokonom, aki meghívott, egyébként apám anyai nagynénje, elvileg ott várt rám a reptéren, e-mailben azt írta, nincs mitől félnem. Annyira nem is féltem, csak akkor leszálltam a gépről és sor került a vám- és poggyászvizsgálatra, akkor kezdtem kicsit remegni. A hosszú sorból találomra emeltek ki 5-10 embert a biztonságiak, akiket zöld egyenruhás, huszonéves katonafiúk kísértek.
Én is beleestem a szúrópróbába, egy fiatal, huszonöt év körüli lengyel lánnyal együtt egy biztonsági őr és két katonafiú beterelt minket egy apró, ablaktalan szobába a poggyászunkkal együtt. Még ekkor sem féltem annyira, hiszen nem volt mit rejtegetnem. Az idősebb biztonsági őr feltúrta a táskámat, aztán megkérdezte, mit keresek Izraelben. Angolul kérdezett, angolul válaszoltam, hogy egy rokonomhoz jöttem látogatóba, egy hétig szándékozom az országban tartózkodni. Közben mellettem túrta fel a két fiatal kiskatona a lengyel lány táskáját, majd ráparancsoltak, hogy vetkőzzön, motozás lesz.
Én igyekeztem elfordítani a tekintetemet, a fiúk szemmel láthatólag élvezték a lány megalázását. Mikor a melltartóját nem akarta levenni, az egyik katonafiú a géppisztolya tusával vállba vágta és letépte róla. Engem közben a biztonsági tiszt minősíthetetlen hangnemben, kezdetleges angolságával arról faggatott, miért nem tudok héberül, ha él itt rokonom és a nevem alapján zsidó származású vagyok...
Nem tudtam mire vélni a dolgot, mondtam, hogy magyar vagyok - a lány közben felöltözhetett, miután a fehérneműjét is levetették vele, félig már sírt -, magyar az anyanyelvem és keresztény vagyok... Erre ordít velem, hogy mit képzelek, hogy idejövök az ő országukba, és még héberül sem tudok, különben is tudja, hol van Magyarország, az a szar kis közép-európai állam, amit a befektetőik már félig felvásároltak... Értetlenkedem, kérem, hogy ne szidja az országomat, mire úgy orrba vágott, hogy eleredt az orrom vére. Megszédültem, a két kiskatona emelt fel és fogott közre. A biztonsági tiszt a szemembe vágta, hogy biztos magyar kém vagyok és a palesztinokkal működöm együtt. A lengyel lányt közben a vetkőztetés után egy-két angol szitokszó (pl. bitch - ****) kíséretében kidobták a helyiségből, úgy tűnik, ő nem volt gyanús, csak szórakoztak vele. Én feleltem, hogy nem vagyok kém, szakmámra nézve tanár vagyok, és semmi közöm semmiféle titkosszolgálathoz. A biztonsági őr rám parancsolt, hogy ne hazudjak, majd elővette jókora pisztolyát és közölte, hogy az ilyen embereket a hatályos törvények szerint helyben agyonlövik, fogjam be, én, büdös magyar. A pisztolyt a fejemhez tartotta, gondoltam, le azért nem lő, de megijedtem, végül megfordította és a markolatával fejbe vágott. Megint megtántorodtam, vérzett a halántékom, újra a két kiskatona állított talpra.
Még magamhoz sem tértem, mire a biztonsági őr cinikusan közölte, hogy ha már összevéreztem az ő szent irodáját, takarítsam fel. Ennek vonakodtam eleget tenni, mire intett a kiskatonáknak. Az egyik gyomorszájon vágott a fegyverével, földre kerültem, legalább két-három percig rugdostak. Mindenem fájt, bár éreztem, hogy csontomat nem törték, erre nyilván vigyáznak. Végül is felállítottak, aztán a biztonsági tiszt közölte, hogy a kihallgatás véget ért, a vizsgálaton nem mentem át, kémkedés gyanújával haladéktalanul kitoloncolnak, és örüljek, hogy ennyivel megúszom, mert a kémeket az izraeli bíróság jellemzően halálra ítéli, és itt nem szórakoznak, mint Európában, hanem bizony az ítélet után egy héttel főbe lövik az embert és jelöletlen sírba dobják, mint valami állatot.
Nem értettem semmit, de szólni már nem mertem, nem akartam újabb verést. Rájuk hagytam, legyek kém, legyek bármi, csak jussak innen el. A két kiskatona egy bűzös, kétszer két méteres zárkában vitt, majd szó nélkül rám zárták az ajtót. Megkérdeztem, mi lesz velem, mire az egyik röhögve azt felelte, úgyis lelövünk és meggyalázzuk a hulládat, a másik viszont lecsitította és azt mondta, nyugodjak meg, nem lesz semmi, kitoloncolnak, nemsokára felraknak az első budapesti gépre, vagy bármelyikre, ami a térségbe tart.
Nem tudtam, meddig leszek a zárkában, de a karórám szerint alig telt el négy-öt óra, mire értem jött két másik fiatal katona, és közölték, hogy készüljek, felraknak egy Bécsbe tartó gépre, onnét meg már csak hazatalálok, természetesen saját költségemre. Mivel követelmény a napi száz amerikai dollár költőpénz, volt nálam nyolcszáz dollár, amit persze nem akartam elkölteni. Egy irodába vittek, ahol egy unott arcú, középkorú férfi közölte, hogy 450 dollár, átszámítva olyan 95000 forint a visszaút költsége, ezt fizessem ki a nálam lévő pénzből. Az egyik kiskatona kivett a tárcámból öt darab százdollárost, meg sem szólaltam, aztán a kezembe nyomtak egy héber nyelvű cetlit mint elismervényt, amiből persze egy szót sem értettem. Még észbe sem kaptam, mikor az egyik katona kezembe nyomta az útlevelemet, karon fogtak és felvezettek egy Bécsbe induló repülőgépre, leültettek, és közölték, hogy a poggyászom már a csomagtérben, jó utat.
A gép felszállt, én mocskosan, véresen, mosdatlanul érkeztem meg Bécsbe, zúzódásokkal, hámsérülésekkel. Itt jegyet váltottam a maradék pénz euróra váltása után egy budapesti intercityre, így jutottam haza... Ennyit láttam tehát Izraelből, ami meggyőzött arról, hogy soha-soha ne akarjak oda visszamenni. Mert "ezek" ilyenek. Nyilván nem szabad hatmillió zsidó emberről kollektív ítéletet mondani, de az izraeli állam politikája paranoiás és idegengyűlölő, a nem-zsidó ember élete pedig egy fabatkát sem ér, de még azé sem, aki szegről-végről zsidó, mint én, csak mondjuk nem véresszájú cionista...
Rokonom e-mailben persze szabadkozott. Én elmentem orvoshoz, látleletet vetettem a sérüléseimről, amelyek bár nyolc napon belül gyógyulók voltak, mégis elégségesek ahhoz, hogy panaszt tegyek. Aztán hagytam az egészet a fenébe, végül is minek rohangáljak a sóhivatalba, kinél tegyek panaszt? Az izraeli nagykövetségen? Jó vicc, esetleg ott is lekevernek egy-két pofont. Meg aztán sok helyre elér a cionizmus keze, nem akarok bonyodalmakat, elveszteni az állásomat, a jó híremet.
De mégis megírtam önöknek mindezt, mert úgy vélem, a magyar embereknek, és általában az embereknek tudniuk kell, mire számíthat, ha Izraelbe utazik. Megverhetik, megalázhatják, saját költségén indokolatlanul visszaküldhetik...
Kérem, amennyiben levelemet közlik, azt névtelenül tegyék. Tanúságul szolgálhat ez a felháborító eset, amin én nagyjából már túltettem magam, minden jóhiszemű és tisztességes embernek, aki eddig azt hitte, az izraeli állam toleráns és ér ott valamit az ember, ha nem zsidó... Igyekszem nem elhinni azoknak az állításoknak a jelentős részét, amelyeket időről időre a Zsidóbűnözés rovatban olvasok, de ezek után úgy érzem, bármi megtörténhet...
R. D.
Hogy lecsapott ott mindenki az újabb "kétségbevonhatatlan" bizonyítékra, hogy SZDSZ = LMP. :)
Ellenben sikerült a kommentek közt találnom érdekességet, örülök, hogy végigolvastam őket.
"Hejőkeresztúr egy borsodi község a Tiszaújvárosi kistérségben, Miskolctól 12 kilométerre. A lakosság 20 százaléka roma, az iskolaköteles gyerekek szüleinek több mint a fele nem végzett 8 osztályt, sokan közülük analfabéták. Nincs megélhetés, feneketlen a nyomor. A kilátástalanság kellős közepén mégis működik itt egy iskola, méghozzá mesébe illő, reményt és valódi esélyt adó csodasuli.
A csoda abban áll, hogy bekerülnek a környező településekről az iskolaköteles gyerekek, akik a kompetenciavizsgálatokon jóval az országos átlag alatti teljesítményt nyújtanak, majd 8 évvel később, végzősként eredményeik az országos átlag fölé emelkednek. Matematikából például a hetedikesek maguk mögé utasítják a budapesti és a megyeszékhelyi iskolák azonos évfolyamát. A továbbtanulási arány 100%-os, a gyerekek az elsők között jutnak be a választott középiskolákba, sőt az egyetemisták száma is örvendetesen nőni kezdett. „A gyerekeink sorsát nyolcadik után is követjük: megállják a helyüket. Vállalják magukat, van véleményük, és ki is állnak az érdekeikért. Nem egy volt diákunk a diákönkormányzatban vállalt szerepet.” Kovácsné dr. Nagy Emese igazgató, aki érdemei elismeréseként tavaly november végén a Magyar Tudományos Akadémián vehette át az év legkreatívabb tanítójának járó Mentor-díjat, joggal büszke az iskola neveltjeire."
http://www.evamagazin.hu/letkerdes/10205_a_hejokereszturi_csoda.html
http://nol.hu/archivum/20091123-_quot_konnyu_nektek_ennyi_hatranyos_gyermekkel_quot_
Kíváncsi leszek, hogy vajon az rtl klub leadja-e ezt az egész LMP-s csalás ügyet.
Hiába hogy elismerte, a Jobbik már tett is feljelentést ez ügyben :D. Ma mondta Dúró Dóra a Hír tv-nek .
"Az LMP vizsgálatot indított csalással vádolt jelöltje ellen
Az LMP elismerte, hogy hibázott az egyik jelöltjük, amikor szabálytalan feltételekkel ajánlott munkát egy ajánlószelvények gyűjtésére jelentkező személynek."
http://nol.hu/belfold/az_lmp_vizsgalatot_inditott_csalassal_vadolt_jeloltje_ellen
A vasútnak sem ártana egy VEKÉ-hez hasonló szervezet.
...és akkor nem volt arról az esetről szó, amikor a szárnyvonalról érkező, a fővonalra csatlakozó vonat lekési a fővonaton közlekedő vonatot, mert annak indulása után pár perccel ér be.
Az a baj, hogy itt a vasút tudatos rombolása zajlik 20 éve kormányoktól függetlenül, így nem csoda, hogy meglett az ok számos vonal bezárására. Nem mondom, hogy nem kellett volna zárni, mert vannak jogosan bezárt szakaszok, de azért vannak benne bőven olyan is, amiket nem lett volna szabad megszüntetni.
"Lassan szoknak vissza az utasok a MÁV július elején megnyitott mellékvonalain közlekedő vonatokra. A peronokon nemhogy tömeg nincs, a vonatok utasai a kisebb buszokat is alig töltenék meg. Az utazási kedv élénkülését a vasútnál az iskolakezdéstől és a megújuló menetrendtől várják."
http://nol.hu/gazdasag/20100828-ujranyitott_szarnyvonalak_keves_utassal
Ez történik, ha a "megfelelő" emberek tervezik a menetrendet. Biztos "sok" iskolás fogja tudni használni a vonatokat, akik mondjuk 10-15 óra közt járnak iskolába...
Hogy legyen valami szép is, a múlt héten volt 60 éves a Gyermekvasút.
http://galeria.index.hu/belfold/2010/08/18/60_eves_a_gyermekvasut/
Én örülnék neki, hogy a sok lehetséges célpont közt minket választottak. Aztán persze kedvesen ajtót mutatnék nekik. :)
Ami Magyarország irányába billentheti a mérleget: nyugatabbhoz képest olcsó, keletebbhez képest megbízható, kellemes a környezet, és végül de nem utolsósorban a döntéshozók könnyen olajozhatók némi pénzmaggal.
Én is éltem Londonban, hivatalosan most is ottani lakos (is) vagyok. Hidd el, ott sem szeretik azokat a külföldieket, akik lazán betelepednek, s csinálják a maguk kis piszkos üzleteit. Persze nem csóró K-Eu-i bevándorlókról van itt szó, hanem inkább orosz, meg Kkeleti milliárdosokról.
