"Eszembe jutott régi professzorom, Töttössy Csaba, olyan speciális területen tanított, hogy nem hinném, hogy sokat ismerik, pár szót róla.
Nekem latin mondattant tanított, hihetetlen töményen és intenzíven, a fejem fájdult bele az addig soha nem tapasztalt mennyiségű tanulnivalóba, egzakt, pontosan számonkérhető tények iszonyú tömegébe, tiszta matematika az egész. Valójában azonban nem tárgyi tudást tanított, hanem általános gondolkodni tudást, ami az élet minden területén hasznosítható. Igazi különc volt, mindig öltönyben, mellényben és nyakkendőben, a legforróbb napokon is, sosem engendte kinyitni az ablakot, és kizárólag este tartotta az óráit. A csajokat állandóan froclizta, nagyon szerette nőket, háromszor nősült és nem múlt el óra, hogyne tett volna elég kemény szexista megjegyzéseket... A csajok teljesen ki voltak akadva tőle és állandóan zavarban voltak az óráin. Csak egy pár beszólása:
"Ugye nem haragszanak a hölgyek, ha "édes"-nek szólítom őket? Tudják, ez rövidebb, mint a kisasszony meg a többi."
"Ha azt mondom Szilágyi édesnek, hogy "Ne legyen nekem náthás!", ez alatt nem azt értem, hogy ne rám fújja a taknyot."
(Töttössy a dativus commodi moralis, azaz "erkölcsi előnyt kifejező részeshatározó" magyarázása közben)
"Kollegina, ne szopjon"
(Töttössy annak a csajnak, aki a szájába vette a tollat. Óránként ötször.)
"Már az elején tudtam, uram, hogy négyest fogok adni. Mindig mindenkinek a jegyét tudom előre. De hagyom őket megszenvedni érte, én ugyanis nem fizetek előre. Előre csak az utcanőknek fizet az ember."
"Ha szexuális tevékenységet folytat egy pasas - vagy lehet nem pasas is, de nőként még nem folytattam - és csengetnek, az bizony nagyon zavaró tud lenni."
"A latin nyelvnek van egy nagy hibája: mivel én az ókorban még nem éltem, szegény rómaiak sok mindent rosszul vettek át a szanszkritból és a görögből. Én tudom az igazat, de a rómaiak nem tudhatták, hiszen nem ismertek engem."
"Hidegben lefagynak a testrészek, az orr és a fül nagyon érzékenyek. Egy bizonyos testrész viszont a jó vérellátás miatt megmarad, az egész II. világháborúban egy ilyen lefagyásos eset volt."
"Amikor megszúrják az embert egy gombostűvel, felkiált, hogy `jaj', és nem gondolkozik előtte, hogy mit mondjon. Én is így vagyok a latin és szanszkrit declinatiókkal, coniugatiókkal."
"Ezt a pedagógiai módszert alkalmazta kiváló elődöm, Szókratész is. De van egy különbség is köztünk: ő homokos volt, én meg nem."
Ez persze csak a felszín volt, alatta egy iszonyú okos, mindig tökéletesen felkészült, állandóan maximális koncentrációjú ember, életemben nem találkoztam közel hasonlóval sem, aki 50 évig végig tanított az egyetemen, fejben szorzott háromjegyű számokat, ha kellett, bevágta a telefonkönyvet, az összes holt nyelvet ismerte, szerintem jobban tudott latinul, mint maguk a művelt rómaiak (nem viccelek), határtalan tárháznak tűnt az agya, és senkitől nem fogadott el gyatra teljesítményt, a butákat, lustákat mélységesen lenézte. Zéró tolerancia volt benne a felkészületlenséggel szemben, iszonyú megalázóan bánt azzal, aki felsült. Senkinél nem tanultam annyit, mint nála, mivel meg akartam felelni neki, persze nem sikerült, viszont volt pár hónap, amikor magamhoz képest nagyon felfokozódott a tanulási, memorizálási képességem, egész könyveket vágtam be úgy, hogy szinte lefényképezve ott voltak az oldalak a fejemben és csak fel kellett lapozni az egyes oldalakat - megtanított tanulni. Egyszer két nap alatt egy lengyel nyelvű tanulmányt kellett elolvasnom.
- De tanár úr, egy szót sem tudok lengyelül!
- Kollega úr, ez engem nem érdekel. Aki tud latinul, az bármilyen európai nyelven elolvas egy tanulmányt.
Elolvastam... A korábbi memorizálási képességem úgy az ötszörösére ugrott Töttössy hatására. Aztán ez a képesség elmúlt, mert nem volt rá szükség ilyen intenzíven, viszont a chartok memorizálásban még ilyen csökevényes módon is használható az effajta képi memória, hogy az ember emlékszik arra, hogy ilyet vagy hasonlót már látott. (Aztán, hogy ebből lesz-e profit vagy sem, már egészen más kérdés, egy dolog jól látni az analógiát, és egy másik dolog a pozíciómenedzselés, sőt, az a fontosabb. Ott nagyon sokszor sikerül elrontani, fájó, visszatérő kudarcélmény, hogy "jól láttad, mégis rosszul csináltad".)
Visszatérve Töttössyre, egyszer úgy 1988 körül láttam az Andrássy úton, hihetetlen jelenség volt, sosem felejtem el a képet, majdnem földig érő hosszűszőrű vörös (!) bundában, kalapban vonult a Írók Boltja előtt, mögötte úgy 10 méterre egy nő, talán egy tanársegéd, cipelt utána két hatalmas bőröndöt. Úgy vonult végig az utcán, mintha 1930-at írnánk, vagy mintha valami maharadzsa volna. Mindezt a még komenista Pesten...
Egy interjút is találtam vele.
"Csalni sem tudok, mert kizárólag a tökéletes megoldások érdekelnek, a csalás pedig nem az."
Micsoda mondat, ilyen ember, iszonyú szerencse, hogy ismerhettem."
Az interjú linkje: http://www.mno.hu/portal/530220