Meg a fekete sereget nem kellett volna szélnek ereszteni... meg egy kompetens király, ami nem volt, mert egy kevésbé kompetens mellett jobban tudott gazdagodni az úraság...
Meg a fekete sereget nem kellett volna szélnek ereszteni... meg egy kompetens király, ami nem volt, mert egy kevésbé kompetens mellett jobban tudott gazdagodni az úraság...
Igen, tudok én is erről a történetről. Amellett az akkori 20e lovag az egyáltalán nem egy kis méretű szánalmas haderőnek számított az akkori világban.
Sok mindent elcsesztek előtte és a csata közben is, nemzetközi diplomáciában és itthon is.
A törökök meg az akkori világ egyik legfejlettebb hadserege, legerősebb hatalma volt.
Nem lettek volna a magyarok esélytelenek, de kellett volna hozzá egy új Hunyadi Mátyás vagy egy új Hunyadi János, akik nem voltak.
a magyar főnemesi családoknál ugyanez az elv volt vagy 600 év óta, De például az angoloknak szinte az összes főnemesi családja a normannokig tudja visszavezetni az ősét. (kb 1000 év)
Sajnos a történelem nem érthető meg a pénzügyi folyamatok vizsgálata nélkül.Ime Mohács rövid előtörténete:
"
Az 1525. május 7-ei országgyűlésen a rendek követelték Lajostól a Fuggerek kiűzését, mert azok az "ország kincseit kimerítik és kiviszik", de Szerencsés Imre alkincstárnok leváltását is. Ezek a követelések, a királyné közbelépése miatt is, végül nem valósultak meg, sőt az 1525. július 3-ai hatvani országgyűlés (amelynek végzéseit a király később nem volt hajlandó szentesíteni) már rehabilitálta Szerencsés Imrét.
A Fugger család – válaszul arra, hogy a király az általuk bérelt rézbányákat visszavette saját kezelésébe (mintegy államosította) – drasztikus eszközhöz folyamodott: pénzügyi blokádot vezetett be Magyarország ellen. Az általuk pénzelt Habsburg-uralkodó, aki el volt adósodva a Fuggereknek, nem tudott megfelelő segítséget nyújtani sógorának, a magyar királynak. A Fugger család éppen akkor, a „mohácsi csata előestéjén” tagadta meg az országtól a (pénzügyi–katonai) segítséget, amikor arra a legnagyobb szükség mutatkozott."
A fuggerek pénzügyxi blokádfja révén mohácsi csatához szükséges Ulászló számítása szerint a seregek felállításához és felfegyverzéshez kellő 200000 gulden helyett mindössze 40000 gulden jött össze Ezek után nincs semmi látnvaloi. mohácsnál elvertek minket, semmi esélyünk nem volt a papirforma szerint, Ez az igazi oka a vereségnek persze sok hiba is volt, de ez annyit számított mint mondjuk egy real fradi meccsen a kapushiba miatt bekapott gól. ha nincs akkor lett volna más...
igen , én a Hunyadi filmet nézem mostanában. Meg az egész magyar Árpádház ahogy küzdöttek egymással az maga a Trónok harca.
Széthúzás mindig volt, talán mi magyarok is ezért maradtunk fent, mert az ország egyik fele mindig az egyik nagy hatalmat támogatta, a másik a másikat. És hol az egyik szállt meg minket, hol a másik, de mindegyik megszálló talált cimbiket a magyarok között.
igen , én a Hunyadi filmet nézem mostanában. Meg az egész magyar Árpádház ahogy küzdöttek egymással az maga a Trónok harca.
Széthúzás mindig volt, talán mi magyarok is ezért maradtunk fent, mert az ország egyik fele mindig az egyik nagy hatalmat támogatta, a másik a másikat. És hol az egyik szállt meg minket, hol a másik, de mindegyik megszálló talált cimbiket a magyarok között.
zsidók általában így működnek. Ezért is tudtak fennmaradni az elmúlt 5000 évben - folyamatosan ellenséges környezetben vagy szétszórodva.
Mondjuk a folyamatos ellenséges környezetről is ők maguk tehetnek, ahogy viselkedtek az elmúlt 5000 évben.
Pl elég jellemző a zsidó családokban az, hogy a legtehetségesebb fiúra rááldoznak minden erőforrást , az vigye messzire és majd az valahogy csak gondoskodik a többi családtagról is.
Vagy nekem is van olyan zsidó barátom, akinek az anyja eladta önként a 2. kerületi nagy lakását, amikor a gyermeke ifjú titánná serdült, ő egy kisebb lakásba költözött és a gyerekének a maradékból vett egy belvárosi kecót, ahol utána a fiatalember éldegélhetett, tarthatta a bulikat , míg mi mehettünk haza a bulik után a külvárosi otthonokba, vagy fizethettük a drága albérleteket.
Jaja, betetted valamelyik topikba, az előzményekbe megvolt... amikor olvastam egyből beugrott, hogy erre gondoltál :)
Ahogy mondod, még osztrákia is a miénk volna egészen a fransziákig :P :D csak viccelek.. :)
Most olvasom a Rotschild család történetét, ami azzá tette őket, amik, az összetartás, kooperáció, gyorsaság, lehetőségek kihasználása... érdekes az egész család, hogy mennyire konzisztensen tudták generációról generációra tovább adni/vinni az elődeik döntését, amit nem hígítottak...
De biza!
Szerintem akkor talán felraktam valamelyik topikba is.
Kösz a kooperációt!
Ha nagyjaink a Mohácsi vész előtt akár csak fele ennyire együtt tudtak volna működni, akkor talán kis országunk ma nagyhatalom lenne.
Ha belegondolsz az oktatási rendszerünkbe, akkor ott teljesen individuális feladatmegoldásra helyezik a hangsúlyt. Sőt a csapatmunkát (ha súgsz megoldást felelet vagy dolgozat során), azt még büntetni is szokták.
Nincsenek (legalábbis nem általános) az olyan típusú feladat, hogy csapatokban dolgozzatok együtt, oldjatok meg egy problémát, vagy vitassátok meg , hogy kinek mi a véleménye valamiről.
A tanár(nő) elmondja amit el kell mondania a tanterv szerint (a költő ekkor született, aztán ezt írta, közben erre gondolt és ekkor halt meg) és amelyik gyerek 2 héten belül ezt szépen vissza tudja büfögni neki szó szerint az jutalmat (ötöst) kap.
Persze, hogy nem alakul ki a kooperatív együttműködés képessége, legalábbis az iskolában egyáltalán nem így tesznek.
Néhány hete volt fent a YouTube-on egy videó a magyar néplélekről, ahol a hölgy arról beszél, a magyarok hol és miben tudnak együttműködni, mikor nem tudnak kooperálni, miben jók és hol vannak a gyengeségek.
(Sajnos per pill nem találom a videót.)
Lényeg a lényeg, hogy talán a legfontosabb közlése az volt, hogy a magyarok a kooperatív csapatjátékban nagyon gyengék.
Tehát olyan versenyhelyzetekben, ahol közben a közösségnek egymással együttműködőnek kellene lennie ahhoz, hogy az egész közösség sikeres lehessen.
(Szerintem pl. az olimpiai csapatsportok ezt a hiányosságot tényleg alátámasztják.)
nyilván a rikiki egy erősen kompetitív játék, ami szinte csak úgy élvezhető, ha a játékostársak is komolyan veszik, ők is kompetitívek.
Egy passziánsz az nyilván más.
Én alapvetően társasági ember vagyok- mint a férfiak többsége is- ezért a versenyeket , játékokat egymás elleni küzdelmet jobban szeretem, izgalmasabbnak tartom, mint a kooperatív játékokat vagy a passziánsz féle játékokat (ellenpélda van persze, mert számítógép függőnek mondanám magam, ahol egyedül FIFÁzom, de még jobban szeretek mások ellen számítógépezni).
Egy kisgyerekkel nyilván jobbak a kooperatív játékok, hogy rászkojon a játék ízére, közösen örüljünk a győzelemnek, vagy olyan játék, ahol ő maga is sikert ér el, a felnőtt max asszisztál neki a sikerekhez.
De sztem 5-6 éves korukra a fiúkban kialakul a kompetitív hajlam, győzni akarnak. És én pl persze néha engedem nyerni a gyereket, de imádom, hogy sakkban már alig lehet megverni. (még nem iskolás, de összead, kivon, szoroz (!) és most rájött, hogy ő már tud olvasni is, pedig nem "tanítottuk" , nem foglalkoztunk vele célirányosan , hogy tudjon ilyeneket.).
Mondjuk az egyik fajta játékhoz kell bizonyos fifika, a másikhoz meg inkább monotónia tűrés.
Nyilván van köztük átfedés is, hiszen pl. koncentráció és kiegyensúlyozott figyelem mindkettőhöz kell.
Tehát az állaspontom támadható is lehet :-)
A gyerekneveléshez talán inkább monotóniatűrés kell, bár valamennyire korfüggő is.
Adtam elég támadási felületet.
Támadj! :-)
"a gyerekneveléshez pont nem ez a fajta gondolkodás kell."
Mármint melyik?
írtam privát üzenetet! (De kva rég írtam itt ilyet! :-) )
A Riki-tiki a legjobb! :-)
Viszont nagyon sok nő szereti a gyűjtögetős játékokat, pl. rabló-römi és hasonlók.
Nyilván egy tőzsdei fórumon az olyan némileg hasonló gondolkodást elváró játékok, mint a Riki-tiki népszerűbbek, mint a 'teljes populációban'.
Egyébként pl. a gyerekneveléshez pont nem ez a fajta gondolkodás kell.
Van az enyémnél fiatalabb(7) gyereked? Amúgy hány van? Rég találkoztunk.. :-)
Ehhez nagy pszichológiai tanulmány nem kell.
Amikor rikiki partykat csinálunk, akkor férfiak között megy az adok kapok, utolsó körig vérre menő küzdelem folyik, folyamatos egymás zrikálása , lelki egyensúlyból kilendítésre való törekvés.
Ha nők is játszanak, akkor egykedvűen teszik bele a lapokat , mégha szeretnek is kártyázni és ha elkezdenek vesztésre állni, akkor könnyen elmegy a kedvük a játéktól, látszik, hogy elvesztik a figyelmüket és ha nem nyernek az abszolút hidegen hagyja őket.
6 éves fiam viszont ha kikap bármilyen játékban azt tragédiaként éli meg, hisztizni vagy tombolni kezd, agresszívvá válik- na ő a másik véglet.
Pszichológusok kimutatták, hogy ha kislányok játszanak, akkor a játék a játékért van különösebb cél nélkül és minden előzmény nélkül egyik pillanatról a másikra véget ér, ha viszont kisfiúk, akkor a játéknak van célja, még pedig a győzelem és addig nem lehet abbahagyni, amíg nincs meg a győztes.
Ez ugye már alapvető különbséget takar.