A Graphisoft Park tavaly novemberben jelentette be
először tervét, hogy egy szokatlanul nagy összeget, a cég teljes
kapitalizációjának közel negyedét fizetik ki a részvényeseknek. A
tranzakció most zárult le, a pénz napokon belül osztalék formájában a
részvényesek számlájára kerül. Ebből az alkalomból kérdezzük Bojár
Gábort, az igazagatótanács elnökét, hogy vonja le a többek számára
meglepő tranzakció mérlegét.
Sokakban felvetődött a kérdés, vajon mennyire tekinthető felelős cégvezetési politikának hitelből fizetni osztalékot?
Ennek
a hazai gyakorlatban valóban szokatlannak látszó lépésnek az indoka az
ingatlanállományunk értékéhez képest szokatlanul alacsony
adósságállományunk volt. Az ingatlanszakmában egy ilyen tőkeszerkezet
nem optimális, hiszen ez a nettó eszközértékre vetített nyereségességet
negatívan befolyásolja. (A nettó eszközérték esetünkben leegyszerűsítve
az ingatlanok forgalmi értéke plusz a készpénz állomány mínusz az
adósság.) Ez egyszerű számtan: ha jobban csökken a nettó eszközérték
mint a nyereség, akkor nettó eszközértékhez viszonyított nyereséghányad
nő. Márpedig, ha alacsonyak a hitelkamatok, akkor elérhető, hogy egy új
hitelfelvétel nyomán jobban csökkenjen a nettó eszközérték, mint
amennyivel az új kamatteher csökkenti a nyereséget, tehát a mutató
javul. A részvényesek pedig jól járnak, hiszen a nettó eszközérték
csökkenését készpénzben megkapják, miközben a jövőbeli nyereség csak a
viszonylag alacsonyabb hitelkamattal csökken. Egy felelős cégvezetésnek
kötelessége kihasználni egy ilyen lehetőséget a részvényesi érték
növelésére.
Számszaki szempontból igaza van, de osztalékot mégiscsak inkább a nyereség terhére és nem hitelből szoktak fizetni.
Ez
is nyereség volt, hiszen a hitel fedezete az ingatlanok piaci értékének
növekedése. A SzIT szabályai szerint ennek is ki kellene fizetni a
90%-át részvényeseknek, csak éppen a magyar szabályzás lehetőséget ad
ennek elkerülésére. Mégpedig azzal az elsőre logikusnak látszó
kitétellel, hogy a rendelkezésre álló készpénz korlátozhatja az elvárt
osztalékot, és ugye az ingatlanok felértékelődéséből származó nyereség
nincs meg készpénzben. De ez csak a magyar szabályozásban van így. A
SzIT mintájául szolgáló eredeti amerikai REIT (Real Estate Investment
Trust) nem engedi meg ezt a könnyítést, ott az adómentességért cserében
garantált osztalék a piaci felértékelődésből származó nyereségre is
kötelezően vonatkozik, ha ez nincs meg készpénzben akkor adjon el a cég
ingatlant, vagy vegyen fel rá hitelt. Mi ez utóbbit tettük.
Ennek
az összegnek a kifizetését eredetileg nem osztalékként, hanem saját
részvény vásárlás formájában tervezték kifizetni a részvényeseknek.
Miért?
Újra csak a nálunk fejlettebb nemzetközi
gyakorlatra tudok hivatkozni, ahol nem ritka, hogy a cégek
osztalékfizetés helyett saját részvény vásárlással juttatnak pénzt a
részvényeseknek. Ennek legfőbb előnye, hogy így csökken a kint levő
részvények száma, következésképp növekszik az egy részvényre jutó
jövőbeli nyereség. Ez esetünkben különösen fontos lett volna, hiszen így
egy részvényre vetítve ellensúlyozni lehetett volna az új hitel kamata
miatti eredménycsökkenést.
De ha ezen logika miatt saját
részvény vásárlás mellett döntöttek, miért ilyen bonyolult struktúrát
dolgoztak ki ahelyett, hogy a szabad piacon vásárolnak részvényt, ami az
árfolyamra is pozitív hatást gyakorolhatott volna?
Ennek
a mennyiségnek a szabad piacon történő vásárlása az alacsony likviditás
mellett gyakorlatilag lehetetlen, hiszen az erre allokált összeg kb.
kétmillió részvény visszavásárlását tette volna lehetővé, ami a korábbi
átlagos napi forgalomnak közel ezerszerese. Továbbá a részvényesekkel
szembeni korrekt eljárás azt is megköveteli, hogy minden részvényesnek
lehetősége legyen ebből az egyszeri viszonylag nagy összegből
tulajdonának megfelelő arányban részesedni. Ez pedig szabadpiaci
vásárlás esetén nem valósul meg. A kidolgozott struktúra viszont erre is
garantált lehetőséget kínált. Emellett arra is lehetőség nyílt volna,
hogy akik akarnak, azok a néhány óra alatt lebonyolítható aukció során
egymással versenyezve nagyobb részvénymennyiséget is el tudjanak adni.
Így elkerülhető lett volna, hogy a nagyobb mennyiségtől megszabadulni
kívánó részvényesek hosszabb távú negatív nyomást gyakoroljanak az
árfolyamra. Ilyenek pedig nyilván lehetnek, hiszen egy részvényalapnak
például egy bizonyos szintű nyereség elérése után szinte kötelező
realizálni a nyereséget. Hogy André Kosztolányi ismert szavait idézzem
„azon gazdagodtam meg, hogy mindig túl korán adtam el.” Azt pedig jól
láttuk, hogy az utóbbi néhány évben – még a tranzakció bejelentését
követő rali előtt is – szépen emelkedett a Park árfolyama, várható volt
tehát, hogy néhány olyan alap, amely már több éve nagyobb pakettel
rendelkezik, előbb utóbb realizálni szeretné nyereségét. Az alapok
ritkán szokták néhány évnél tovább tartani egy cég részvénypakettjét, az
a normális működésmódjuk, hogy adnak, vesznek.
Ha
ennyi előnye lett volna a tervezett aukciónak, akkor végül miért
kellett a járványhelyzetre hivatkozva mégis visszalépni ettől?
Erre
a kisrészvényesek érdekében lett végül szükség. A tranzakció tervének
meghirdetése után derült ki ugyanis, hogy néhány retail bank, ahol a
kisrészvényesek többsége vezeti számláját, nem akarta vállalni, hogy
kisebb részvénycsomagokkal is részt vegyen egy ilyen viszonylag ritka
aukcióban, amit az automatizált kereskedési rendszereik nem kezelnek,
munkatársaik többsége pedig nem ismer. Néhány nagyobb ügyfél nagyobb
részvénycsomagjára még megérte volna nekik ezzel külön foglalkozni, de a
kisebb csomagoktól húzódoztak, erről több bank esetében is kaptunk
visszajelzéseket kisrészvényesektől. Amikor pedig beütött a járvány és a
home office, a bankok többsége – tisztelet a kivételnek – végképp
elzárkózott attól, hogy a csak kézi beavatkozással működő aukción való
részvételt otthonról dolgozó munkatársaival kisrészvényesek tömegei
számára vállalja. Azt pedig mi nem vállalhattuk, hogy a kisrészvényesek
nehezebben juthatnak hozzá ehhez a pénzhez, mint a nagyok.
Tehát ha jól értjük, a
kisrészvényesek érdekében léptek vissza az aukciótól, és maradtak az
osztaléknál. A fórumot nézve viszont úgy látjuk, hogy a kisrészvényesek
egy része mégis csalódott. Miért?
Én is látom, napi szinten követem a Fórumot,
érdekel a kisrészvényesek véleménye. Sajnos azt kellett látnom, hogy
néhányan még az első oldalát sem olvassák el a jelentéseinknek, ezért
rövid távon alaptalan reményeik vannak. Pedig a tranzakció részleteinek
bejelentését követő beszámolóink első oldalán külön felhívtuk a
részvényesek figyelmét arra, hogy ez az egyszeri nagy osztalék nem egy
ingyen ajándék. Az új hitelfelvétel bő 15 százalékkal csökkenti a nettó
eszközértéket (amit persze most megkapnak a részvényesek készpénzben), a
hitel kamata pedig, ennél kisebb mértékben ugyan, de csökkenti a
jövőbeli nyereséget és így az osztalékot is. Utolsó jelentésünkben pedig
még a válság várható hatását is számszerűsítettük és a teljes
átláthatóság kedvéért két éves pro forma eredmény és osztalék
előrejelzést is adtunk (a pro forma eredmény 90%-a), pedig ez mostanában
kockázatos, hiszen két év alatt sok minden történhet. Ehhez képest
láttam alaptalan várakozásokat.
De hangsúlyozni szeretném, mi
csak saját üzleti teljesítményünkért vállalhatunk felelősséget, nem a
részvények árfolyamáért. Nem hiszem, hogy jó gyakorlat egy tőzsdei cég
részéről az un. „árfolyam karbantartás”. Húsz éve, még a Graphisoft
szoftver cég frankfurti tőzsdei szereplése idején megpróbáltunk ilyet,
de csak nagyon rövid távon volt hatása. Arra a konklúzióra jutottunk,
hogy nekünk egyetlen feladatunk van, a jó üzleti teljesítmény. Más módon
nem szabad megpróbálnunk befolyásolni az árfolyamot. Ezt ugyanis nagyon
sok, a mi üzleti teljesítményünktől független tényező is befolyásolja,
nem utolsó sorban részvényeseink saját helyzetüktől függő üzleti
döntései, ki mikor, mennyi részvényt, milyen áron kínál eladásra vagy
vételre.
Ez utóbbival kapcsolatban az keltett most
elégedetlenséget, hogy az osztalékfizetés körüli szokatlanul nagy
forgalomban voltak olyan részvényesek akik nagyobb paketteket kínáltak
eladásra, többek által nyomottnak ítélt áron. Volt, aki azt is
feltételezte, hogy én vagyok az, pedig a tranzakció részletes tervének
meghirdetésekor az igazgatótanács tagjai nyilvánosan kötelezték magukat
arra, hogy a tranzakció során nem fog változni tulajdoni hányaduk.
Jelentéseinkből az is világosan látszik, hogy én sok sok éve nem vettem
és nem adtam el egyetlen részvényt sem a piacon, ilyet nem is tervezek.
Többen reklamálják a fórumon miért nem veszek még, ha alacsony az ár.
Szeretném, ha megértenék, hogy én nem spekulálok a Park részvényeivel,
részvénycsomagom mérete elég egyértelműen kifejezi bizalmamat a cég
jövőjében. Ami pedig más nagyobb részvényesek viselkedését illeti, azt
is tudomásul kell vennünk, ha valaki esetleg az eladható mennyiség
érdekében alacsonyabb árral is megelégszik. Ez pedig nyilván nyomást
gyakorol az árfolyamra. Ezt tudtuk volna elkerülni, ha meg tudjuk
csinálni a tervezett aukciót. De mint mondtam, erről éppen a
kisrészvényesek érdekében kellett lemondanunk, pedig több igazgatósági
tagnak, köztük nekem is, jelentős adóelőnyünk is származott volna abból,
ha árfolyamnyereségként és nem osztalékként kapjuk meg ezt a pénzt.
De
reméljük, hogy a mostani nagyobb forgalomban a nyereségüket realizálni
akarók el tudtak adni annyit, hogy ez a nyomás hosszabb távon már
csökkenni fog, és így előbb utóbb újra remélhetjük az árfolyam
emelkedését. A mellettünk hűségesen kitartó kisrészvényeseknek pedig
köszönöm bizalmukat, jó üzletmenettel igyekszünk megszolgálni azt.
https://www.portfolio.hu/uzlet/20200603/bojar-gabo...