ja a 2. világháború kapcsán a koncentrációs táborok dogmáját, illetve az ott bemutató tragédiákat bemutatni létkérdés.
Azt, hogy hasonló táborok voltak a vilgáon mindenütt (a demokrácia fellegvárának számító USA-ban is), arról már jóval kevesebbet beszélnek. Az orosz katonák polgári lakossággal szemben elkövetett kegyetlenkedéseiről úgyszintén nem láttam még dokumentumfilmet.
Azt sem nagyon hangsúlyozzák, hogy Németo-ban már ugye a 30-as évektől voltak táborok, de mégis a halálesetek 99%-ban 1944-ben és 45-ben következett be, miután a szövetségesek szétbombázták a német ellátóhálózatot és ipart (azaz ha nincs élelmiszer és gyógyszertermelés, és nincs vasút ami a maradék készleteket elvigye azokba a táborokba ahol tömegeket őríztek, akkor a tömegek könnyen legyengülnek a zord fizikai körülmények miatt, és könnyen járványok törnek ki).
Azzal az aprósággal sem foglalkozik jellemzően a média, hogy egy alapvetően végletekig feszített munkaerőhiányos gazdaságban miért ölné halomra a potenciális rabszolgamunkaerőt az adott irányítási rendszer, meg technikailag hogyan volt kivitelezheteő az, hogy az embereket ciklon B-vel elgázosították és utána a képek szerint a német katonák gázmaszk nélkül hatoltak be a helyiségekbe (illetve a túlélők is a szenvtelen és kíméletlen arckifejezéssel a hullákat egymásra dobáló németekről beszélnek, gázmaszk mögött elég neház az arcvonásokat felismerni), ahol alig 20 perce még halálos koncetnrációjú méreg volt...
Az áldozatok számát azt nem vitatnám az egy más kérdés, hogy a háború után nyilvántartott 1 millió emberből hogyan lett 6 millió.
Egy ember halála is sok, 1 millióé is rengeteg, 20 millióé meg borzasztó.
Háború volt, ártatlan emberek tömegei szenvedtek, nélkülöztek haltak meg.
Én gyomorforgatónak tartom, hogy ebből a 20 millióból önkényesen kiválasztanak néhányat, akikről még 60 év elteltével is nap, mint nap megemlékezünk, míg a Leningrádban 1 millió éhenhalt civil emberről nem, a 800.000 Sztálingrádnál elpusztult besorozott katonáról nem, a Don kanyarban, vagy a Kárpátokban meghalt magyar katonák tömegéről nem, az újvidéki szerb tömeggyilkosságokról véletlenül sem emlékezünk meg.
A Hiroshima és Nagasaki polgári célpontok ellen ledobott atombomba bűnöseit nem ítéljük el, a német és magyar városok elleni terrorbombázások kiagyalóit sem ítélik el.
És Sztálint sem , sőt ő ugye Budapest díszpolgára a mai napig is, pedig néhány tízmillió ártatlan ember meghalt a döntései következményeként.
Nincsenek elítélve azok akik Malenkij robotra vitték el a magyarok és németek százezreit és nincsenek elítélve a háború utáni kitelepítéseket kiagyaló emberek sem.
Nem kérek elnézést senkitől és mindenkit egyformán sajnálok aki szenvedett a háborúban és mindenkit egyformán elítélek akik a szenvedést okozták.
Háború volt.