Az ESG az Enviroment, Social és Governance szavakból áll, amely a Környezetvédelem, Társadalmi hatások és felelős Vállalatirányítás területeit takarja. Évtizedekig a nem közvetlenül mérhető pénzügyi hatásokon kívüli tényezőknek nem nagyon volt keresnivalója a részvényelemzés, portfólió- és alapkezelés szakmai berkein belül.

Egy nagyon szűk réspiac már a kilencvenes években létezett a környezeti hatások figyelembe vételére, ezek közé tartozott például az Amy Domini nevével fémjelzett cég. Ő a Társadalom- és Környezettudatos Befektetések úttörője, aki az elsőként mutatta meg az alapkezelőknek és befektetési tanácsadóknak, hogy koránt sem csak a száraz hozam és kockázat adatok kell nézni egy-egy részvény vásárlási döntés előtt. illetve a shareholder activism már a hetvenes években reflektált olyan problémákra, mint a Dél-Afrikai apartheid rendszer.

Ezeken a területeken apró sikereket fel lehetett mutatni, de a mainstreambe még intézményi szinten sem szivárgott be nagyon sokáig ez a szemlélet. A világ azonban változik, és egyre többen ébredtek rá, hogy a klímaváltozás és általában a környezetszennyezés mostanra olyan súlyos problémává vált, hogy mindannyiunknak vállalásokat kell tenni a változás érdekében. Ez különösen finanszírozási szempontból fontos és hatásos.

• TARTALOMJEGYZÉK
• Honnan indultunk?
• Az ESG nem ugyanaz, mint az SRI
• Adatok tengere
• Hatásunk a környezetre vagy a környezet hatása ránk
• ESG Tilt vagy ESG Momentum?
• Mi az ESG jövője?

Amikor először komolyabban foglalkozni kezdtem a befektetések környezeti és társadalmi hatásaival 2014-ben, akkor még ezzel a területtel szinte senki sem törődött. Sőt, még a kontinentális Európában is szinte teljesen ismeretlenek voltak az ezzel kapcsolatos fogalmak. Csak az angolszász országokban volt érdemi mozgás az impact hatások számítását tekintve.

Mivel szerettem volna minél többet tanulni és a tudásomról idővel igazolást is kapni, ezért kénytelen voltam egy angol szervezethez csatlakozni, illetve a kapcsolódó szakmai vizsgát egy amerikai intézménynél, később pedig egy nyugat-európai szövetségnél tettem le. Akkoriban a teljes területet még nem ESG névvel illették, helyette

AZ SRI KIFEJEZÉST ALKALMAZTÁK, AMELY A SOCIALLY RESPONSIBLE INVESTING BETŰSZAVA, ÉS AMI SZÓ SZERINTI FORDÍTÁSBAN TÁRSADALMILAG FELELŐS BEFEKTETÉST JELENT.

Mivel ebben a környezetvédelem jelentősége egyáltalán nem jelenik meg, szívesebben alkalmaztam a Társadalom- és Környezettudatos Befektetés kifejezést a magyar anyagokban. Az ESG akkor még csak azt a módszertani keretrendszert jelentette, amelynek segítségével az SRI vonulat igényeit ki lehet elégíteni a jobb döntéshozatalra.

Azt, hogy a név a diskurzust és a fejlődést eltérítette, egyáltalán nem túlzás. Az etimológiának van jelentősége. Bár mindez általában még az alapkezelők fejében is tudat alatt zajlik, nagyon nem mindegy, hogy a befektetési stratégiánk alapvető része, hogy társadalom- és környezettudatosan választjuk ki a portfólió elemeit, vagy csak figyelembe vesszük az adott vállalat hatásait. Az a tény, hogy maga az elemzési keretrendszer került a központba és adott nevet egy alapvető változásra hivatott rendszerben, a felelősség alóli felmentés ideális eszköze.

Lemaradás az ETF-eknél is

A KLD 400 indexet még 1990-ben indította el Amy Domini, amely 2010-ben az MSCI védőszárnyai alá került. A módszertan alapján elsőként negatív szűrés révén kikerülnek a fegyver gyártók, dohánycégek, szerencsejáték szervezők, majd a 3000 legfontosabb amerikai részvény közül jellemzően kerül kiválasztásra, a legfontosabb, már pozitív szűrésű kritériumok alapján.

Az indexet követő ETF-ben, amely 2007 óta létezik, mindössze 4,2 milliárd dollár kezelt tőke van, amely kevesebb mint az 1%-a a legnagyobb tőzsdén jegyzett alap hasonló adatának. A valódi társadalom- és környezettudatos befektetések területén az igazi áttörés a mai napig nem valósult meg.

Az, hogy a megfelelő kapacitásokkal rendelkező intézményi befektetők előtt az SRI nyitva áll, nem jelentette azt, hogy a folyamatba teljes gőzzel be kellett volna vágniuk, hiszen ez a befektetési filozófia és annak szakmai keretei már eleve lehetővé tették azt, hogy bárki különböző módon és szinten induljon el a folyamatban. Vannak különböző mélységű és jellegű stratégiák és megközelítési lehetőségek a teljes módszertanon belül, és természetesen ezeken belül is rengeteg a mozgástér. Nézzünk meg ebből néhányat!

• Negative screening: Amikor a portfóliókezelő az SRI szempontból leggyengébb cégeket kiszűri a portfólióból. Például azokat, amelyeknél kiugróan magas az üvegházhatású gázok kibocsátása, vagy egyáltalán nincs női tag az igazgatóságban.
• Exclusion: Hasonló a negatív szűréshez, de itt már konkrét ágazatok, tevékenységi körök kizárása történik meg a folyamatból. Erre tökéletes példa, ha egy befektetési alap, vagy alapkezelő az összes alapja esetén úgy dönt, hogy egyetlen centet sem hajlandó olyan részvényekbe fektetni, ahol a kibocsátó szén kitermeléssel, dohányiparral, szerencsejátékkal foglalkozik.
• Positive screening: Értelemszerűen a negatív szűrés ellentéte a pozitív szűrés, vagyis nem a legrosszabb részvényeket keresik, hanem a legjobbakat, és nem is azért, hogy kizárják őket, hanem éppen ellenkezőleg, hogy csak ezeket tegyék be a portfóliójukba.
• Best-in-class: Olyan részvények felvétele a portfólióba, amelyek a legjobb ESG értékelést kapják, a saját szektoruk, esetleg ágazatukon belül. Nagyon hasonló a pozitív szűréshez, de itt árnyalatnyi különbséget jelent, hogy nem általában, hanem a piac megadott szegmensein belül válogatja ki a cseresznyét.
• ESG integration: Ebben az esetben annyi történik, hogy a befektetési döntéshozatali folyamat előkészítésbe, a befektetési politika kialakításába, a stratégia megalkotásába és a folyamatos elemzési munkába bevonják az ESG faktorokat is. Hogy ezt milyen mélységig teszik, az teljes mértékben képlékeny, így a hatása ennek egy-egy adott portfólióra akár marginális is lehet.
• Divestment: Ennek a lényege az, hogy a meglévő befektetésektől teljes mértékben megszabadulunk, amennyiben az egy konkrét ágazathoz, tevékenységi körhöz kötődik. Tulajdonképpen az Exclusion ikertestvére, mégis egy önálló mozgalomról van szó, amelyik elsősorban egyetemeken terjedt el, ahol a diákok tüntetéseken próbálták meg elérni, hogy az intézmény a pénzét ne fektesse bizonyos vállalatokba.
• Community investing: Az SRI egy egészen apró, a fősodortól élesen eltérő alkategóriája, amikor egy nagyon fókuszált, adott lokációhoz köthető, konkrét cél megvalósítását szolgálja a for-profit befektetés. Példa rá egy környék lakáskörülményeinek javítása, vagy egy új üzem, farm létrehozása, illetve fejlesztése egy lemaradott, vidéki területen a munkanélküliséget javítandó. Értelemszerűen ez nem nyilvános piacokon keresztül történik.
• Impact investing: Olyan befektetés megvalósítása, ami mérhető eredménnyel jár a társadalomra vagy a környezetre. Ez is jellemzően egy kockázati tőke, esetleg private equity, és inkább reáleszköz kategória, vagyis egy-egy intézményi, vagy akár magánbefektető értékpapír portfóliója helyett egy sokkal időígényesebb, de fókuszáltabb folyamatról van szó, ahol az SRI nem kiegészítés, vagy akár pozitív szűrésben leledzik, hanem kifejezett és elsődleges cél, a részben vagy egészben meglévő for-profit jelleg mellett.
• Shareholder activism: ez a folyamat teljes mértékben megfordítja a hagyományos SRI logikát. Ahelyett, hogy igyekezne megszabadulni azoktól a részvényektől, kötvényektől, ezeket megtartja, netán még növeli is a befektető. A célja az, hogy a közgyűlésen olyan határozatokat harcoljon ki, amelyek az adott, a környezetre vagy a társadalomra nem kellő figyelmet fordító vállalatoknál pozitív folyamatokat indítson el.
• Thematic investing: olyan vállalatokba történő befektetés, amelyek egy bizonyos témakörhöz, technológiához kapcsolódnak, amely hosszútávú hatással lehet egy bizonyos ágazatra, vagy akár az egész világra. Ezen belül SRI kompatibilis akkor lesz, ha mindez valamilyen kimondott, pozitív kihatással is jár.

Látható tehát, hogy SRI-n belül is számos alkategória, megközelítés található, amelyek helyenként és több dimenzióban átfedésben is vannak egymással, és gyakran maguk a definíciók sem eléggé konkrétak ahhoz, hogy át lehessen látni az egész térképet. Annyit azonban ki lehet venni, hogy a társadalom- és környezettudatosságnak eltérő mélységei vannak, és egy-egy alapkezelő más-más szinten veheti mindezt komolyan.

Az ESG pedig egy kiváló álcát jelenthet arra, hogy mélységet mutassanak a külvilág felé, ahol valójában inkább sekélyesség a jellemző. Különösen akkor, ha a mélyben minden zavaros és nem igazán nagy a látótávolság.

A nyilvános társaságokba fektető alapkezelőknek vagy akár magánszemélyeknek az ideális az lenne, ha eleinte a negatív szűrésből, vagy exclusion-ből folyamatosan átmennének pozitív szűrésbe, illetve best-in-class megközelítésbe. Azonban a legtöbben, akiket rákényszerít az idők szele arra, hogy legalább a látszatra adjanak a környezettudatosság és a társadalmi hatások kapcsán, azoknak a többsége az ESG integration adja a legkisebb ellenállással járó utat.

EBBEN SEMMILYEN KÖTELEZETTSÉGET NEM KELL VÁLLALNI, MÉG AZT SEM KELL AKÁR CSAK VALAMILYEN ZAVAROS ÉS NEHEZEN SZÁMON KÉRHETŐ KERETEK MELLETT VÁLLALNI, HOGY A LEGGYENGÉBB ÉRTÉKELÉSŰ RÉSZVÉNYEKET KIZÁRJUK.

Ehelyett némi egyszerűsítéssel elegendő csak azt az állítást megtenni, hogy az ESG az elemzési, döntés-előkészítési folyamat részévé válik. Hogy ez milyen mélységben, minőségben, jelleggel és ami a legfontosabb: objektív céllal történik, azt gyakran sűrű homály fedi.

Pedig éppen ez kellene, hogy legyen a befektetési stratégia kialakításának az első lépése. A stratégiát pedig Socially Responsible Investing-nek (SRI) hívják. Az ESG csak egy elemzési keretrendszer kellene, hogy legyen a fenti célok és stratégiák elérése érdekében. Egy letisztult hasonlattal élve: a tiszta környezet és minden érdekelt felé felelős és fair vállalatok az úticél. Az SRI az út, amin végigmegyünk. Az ESG a jármű, amit ehhez felhasználunk.

AZ ESG ÁLTAL ELTÉRÍTETT FOLYAMAT AZONBAN OLYAN, MINTHA CSAK AZ AUTÓZÁS ÖRÖMÉÉRT VEZETNÉNK EGY SZERPENTINEN, MIKÖZBEN LÉTFONTOSSÁGÚ, HOGY EGY MÁSIK IRÁNYBAN LÉVŐ, KONKRÉT CÉLÁLLOMÁSRA ELJUSSUNK, KÜLÖNBEN UTOLÉR MINKET MINDEN IDŐK LEGNAGYOBB VIHARA.

Terjednek az ESG képzések

Az ESG bonyolult és hatalmas erdejében a szakmai közönség számára több képzés is segíti a tisztánlátást az elemzési keretrendszerben, még ha a fókuszt a valós célok kapcsán mindenkinek magának is kell megtalálnia.

A legjobb ezek közül a kontinensünkön a CESGA, amelye a Certified ESG Analyst rövidítése, és az EFFAS, vagyis az Európai Befektetés Elemzők Szövetsége adja ki. A kurzus nem olcsó, de magas szakmai színvonalú anyagot ad az azt elvégzők kezébe és online is elvégezhető, rengeteg videós anyag révén.

Az EFPA ESG Advisor (EEA) képzést az Európai Pénzügyi Tervezők Szövetsége fejlesztette ki, és szintén széleskörű belátást ad az elemzési területhez, de a befektetési filozófia kialakítását ez is a felhasználóra bízza.

Ám nem csupán ez az egyetlen baj az ESG folyamattal, legalábbis azzal, ahogy ma a legtöbb esetben kinéz. A problémák sokkal mélyebbek, és nagyban segítenek elfedni, elkenni, hogy a pozitívan indult mozgalom mára egyre kevésbé hatékonyan járul hozzá annak eredeti céljaihoz.

Az ESG egy nagyon összetett, bonyolult folyamat, ahol nemcsak rengeteg adatot kell tudni összegyűjteni és rendszeresen frissíteni, nemcsak ezek megbízhatóságát kellene valamilyen formában ellenőrizni, nemcsak világos és számszerűsíthető célokat szükséges kialakítani, de a rengeteg információt strukturálni is fontos, hogy egyáltalán legyen esély a tisztánlátásra. Hogy ez mekkora feladat, arra néhány példa:

• Ha csak a részvénypiacot nézzük, akkor is az OECD adatai alapján mintegy 41 000 tőzsdén kereskedett, nyilvános részvénytársaság volt a világon. Bár egy részük esetén a likviditás nem elegendő, illetve nem szolgáltatnak ESG adatokat, még óvatos becslések szerint is ennek a negyede alkalmas lehet befektetésre a két kritériumot figyelembe is véve. Ez 10 250 részvényt jelent.
• A legnagyobb nyers ESG adatszolgáltatásnál egy-egy vállalat esetén akár 850 adatpont is elérhető. Olyanok, mint a cég adott merítésű üvegházhatású gáz kibocsátásának a mennyisége, a halálos kimenetelű munkahelyi balesetek száma, vagy a fő döntéshozó testületben a független tagok aránya.
• Ezeket az adatokat legalább évente, de adott esetben akár negyedévente frissíteni kell. Az ESG adatszolgáltatás az előző évtized első felében kezdett igazán megjelenni, így egy jellemző 8 éves historikus adatbázisról jó eséllyel az esetek többségében beszélhetünk. Ez azért is fontos, mert az ESG értékelés változása gyakran fontos indikációt jelent a későbbi teljesítmény kapcsán is.

Mindez azt jelenti, hogy egy olyan rendszerben kell eligazodnunk, ahol mintegy 69 700 000 adat található, és ez folyamatosan nő. Ez hatalmas mennyiség, aminek a kezeléséhez fejlett algoritmusokra van szükség. Célok nélkül azonban minden kód talajt veszít, ezért egyre nagyobb lesz a káosz abban a tekintetben, hogy a rengeteg adatból mire is van igazán szüksége a befektetőknek, illetve melyiket mire is érdemes használniuk.

ARRÓL NEM IS BESZÉLVE, HOGY MI VAN AKKOR, HA EGYMÁSNAK ELLENTMONDÓ TENDENCIÁKAT LÁTUNK?

Amennyiben egy vállalat scope 3, vagyis a legszélesebb merítésből vett üvegházhatású gáz kibocsátása alacsony, legalábbis a tevékenysége jellegéhez képest, ám közben a munkavállalókkal kapcsolatos adatok, például a nők aránya a menedzsment pozíciókon belül meglehetősen, akkor az ESG szempontból egy pozitív, vagy negatív cégnek számít? A Tesla, ahol éppen egy ehhez hasonló helyzet állt elő, része kell, hogy legyen egy társadalom- és környezettudatos portfóliónak? Az ESG erre önmagában nem tud választ adni. Egy gondosan összeállított SRI stratégia keretei viszont erre adnak esélyt.

Hogy a helyzet még inkább bonyolultabb legyen, az ESG értékeléseket végző cégek enyhén szólva is hadilábon állnak a transzparenciával. Nem tudjuk, hogy az MSCI, a Bloomberg, a Refinitiv és a Sustainalytics pontosan mi alapján számolja ki rating értékeit, maximum csak az elmélet és a háttér egy részét osztják meg a szakmai nyilvánossággal. Ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezeket ne lehetne használni, de egyre nagyobb a bizonytalanság abban a kérdésben is, hogy az eredmények mennyire megbízhatóak és ennek tükörben, még inkább a légüres térben mozog, hogy mit lehetne referenciapontként használni adott esetekben.

Ennek az a következménye, hogy az egyes ESG ratings szolgáltatók között néha egészen nagy eltérések merülnek fel egy-egy ágazat, vagy konkrét vállalat megítélése kapcsán. Ez nem mondható el más, de hasonló okból végzett besorolások kapcsán. Amíg az olyan credit rating-gel foglalkozó vállalatok esetén, mint a Moody’s vagy az S&P 0,9 feletti a korrelációs együtthatót láthatunk az egyes pontszámok között ugyanazon kiértékelt cég esetén, addig ugyanez az ESG értékelések esetén jellemzően csak 0,4-0,5. között található. Van tehát összefüggés, de ez meglepően gyenge. Másképpen megfogalmazva:

AZ ESG ÉRTÉKELÉSEK NEM VÉLETLENSZERŰEK, VAN ÉRTELME CSINÁLNI ÉS HASZNÁLNI ŐKET, DE MÉG FÉNYÉVEKRE VAGYUNK ATTÓL, HOGY EZ IGAZÁN JÓL ÉS HATÉKONYAN MEG LEHESSEN TENNI.

Az elitek kiváltsága

Egy valóban jól összeállított, karbantartott és hatékonyan kereshető ESG adatbázis ma ennek széleskörűségétől és minőségétől függően 9 000 és 90 000 euró között érhető el évente. Világos, hogy ez nemcsak a lakossági befektetők, hanem számos kisebb professzionális piaci szereplő számára elérhetetlen. Ezért ők jobb híján kénytelenek vagy nyilvános ESG rating-ekre támaszkodni. Így nemcsak szinte teljesen vakon repülnek, hiszen ahogy fent láthattuk, az értékelések mögötti módszertan nem ismert, de az egyes területekre sincs esélyük fókuszálni, hiszen nincs lehetőség arra, hogy egyes kulcsindikátorok irányába folytassanak drill-down-t, vagy egyedi keresést.

Az ESG folyamat azonban még ennél mélyebb szinten is súlyos belső válsággal küzd, ami már a gyökereket érinti. Adott esetben az adatok már nem is a vállalatok környezetükre gyakorolt hatását vizsgálják, hanem a korábbi logikát teljesen meg is fordítják. Cam Simpson, Akshat Rathi, és Saijel Kishan cikkükben rámutattak, hogy a legnagyobb ESG ratings cég, az adatok elemzésének koronázatlan királya, az MSCI sokkal inkább azt szeretné prezentálni és értékelni, hogy a világ miként hat az adott vállalatra és annak pénzügyi eredményességére.

Jó példa volt erre a McDonald’s, amely az ellátási láncokon keresztül évente mintegy 54 millió tonna üvegházhatású gázt ereget indirekt módon a levegőbe. Ez nagyjából éppen Magyarország teljes kibocsátását takarja, igen komoly mennyiségről van tehát szó. Az MSCI tavaly áprilisban annak ellenére emelte a gyorsétterem lánc mögötti vállalat besorolását, hogy az négy év alatt további 7%-kal növelte a problémás gázok mennyiségét. Az ok bántóan egyszerű: a vállalatra a klímaváltozás az új számítások szerint nem jelent sem komoly kockázatokat, sem lehetőségeket. Ez utóbbi szó használata pedig már a cinizmus magasiskoláját jelenti, és kétség nem fér hozzá:

ITT MÁR FEL SEM MERÜL AZ SRI, MINT FILOZÓFIA, ÉRTÉK, VAGY CÉL, CSUPÁN EGYFAJTA TECHNOKRATA SZEMLÉLET AZ ESG KÖNTÖSÉBEN.

(Hozzá kell tenni, hogy a három újságíró éppen a konkurens Bloombergnél jelentette meg a cikket, amelynél elvileg ugyan el van zárva egy tűzfallal az adatszolgáltatási és a szerkesztőségi részleg, de a gyakorlatban akár fel is merülhet az érdekütközés gyanúja. Mindez azonban nem változtat az általuk feltárt, nem feltétlenül optimális irányt jelentő MSCI gyakorlattal kapcsolatos aggályokon.)

Nem csoda tehát, ha a végső következmény pedig az lesz, hogy a teljes társadalom- és környezettudatosság iránti elkötelezettségbe vetett bizalom kerül aláásásra. Ez pedig igazi katasztrófa lehet a teljes mozgalomra, egy olyan több évtizedes folyamatra nézve, amely alapvető a klímaváltozás és a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemben. Ha a befektetők, az állami és helyi szintű döntéshozók, a beszállítók, a munkavállalók és a fogyasztók nem hisznek többé az eléjük tett számokban, és egy kusza, átláthatatlan dzsungelt látnak a szemükkel, akkor könnyen fel is adhatják.

AZ ELVESZETT BIZALMAT PEDIG MINDIG SOKKAL NEHEZEBB, HA NEM LEHETETLEN VISSZAÉPÍTENI, MINT ELEVE KIÉRDEMELNI - AMI SZINTÉN NEM EGY KÖNNYŰ FELADAT.

Súlyos tévedések

A Volkswagent az indexet üzemeltető társaság a RobecoSAM ESG elemző cég adatai alapján nemcsak a Dow Jones Sustainability Indexbe tették, de 2015 szeptemberében még egy külön fenntarthatósági díjjal is jutalmazták. Éppen abban a hónapban, amikor számos környezetvédelmi hatóság bejelentette, hogy az azóta elhíresült és elismert Dieselgate csalás kapcsán vizsgálatot indít az autógyártó ellen. Ez a példa is szemlélteti, hogy a jelenleg használt ESG megközelítés és annak módszertana egyelőre még nem képes valódi változást elérni, vagy a legjobb gyakorlatokat megtalálni.

Szintén nehezíti az ESG és az SRI-vel kapcsolatos diskurzust, hogy az sem világos a legtöbb esetben, hogy mennyire egy statikus vagy dinamikus képet szeretnénk kapni, és melyik is ér többet. Melyik a fontosabb: az, hogy egy eleve jól álló cég magasan tartja az ESG értékelését, vagy egy korábban rosszul teljesítő vállalat viszonylag gyorsan zárkózik fel a társadalom- és környezettudatosságból elvileg már a mezőny elején járó szereplőkhöz.

Kit szeretünk jobban? A jó fiút, aki mindig is szófogadó volt, és rendszeresen megkapta a fejsimogatást, vagy a család fekete bárányát, akinek rengeteg csínytevése van, de végre hazatér, megjavul és a szülei könnyek között megbocsátanak neki? Ha az előbbi, akkor a dinamikát értékeljük alul. Ha az utóbbi, akkor pedig az igazságtalan lenne a legtöbbet, legjobbat teljesítőkkel szemben, és egy bizonyos szint elérése után nem motiválná tovább a vállalatokat.

Ennek azért is van jelentősége, mert a két megközelítésnek nemcsak filozófiai szintű, hanem komoly anyagi vonzatai is vannak. A magas szintű ESG értékeléssel rendelkező cégeket az MSCI elemzői által bevezetett fogalmak szerint ESG Tilt kategóriába sorolják, és ezen részvények felülsúlyozását ESG Tilt stratégiának hívják. Az elmúlt években folyamatosan és sziginifikáns mértékben javuló ESG besorolású vállalatokat pedig ESG Momentum kalapba lehet tenni, és értelemszerűen ugyanez az ezekre alapozó stratégia megnevezése is. Az MSCI is sokkal inkább azért tartja fontosnak a megkülönböztetést, mert eltérő hozamokat és kockázatokat láthatunk ezektől.

Ám, ha nem ESG, hanem SRI szemüvegen keresztül vizsgáljuk a kérdést, akkor fel sem merül bennünk, hogy nem az ESG Tilt a fontosabb, hiszen ez jelentheti egyáltalán azt, hogy alacsony környezetterhelés és akár pozitív társadalmi hatást ért el a befektetési célpont - és akkor még nem is beszéltünk a fenti aggályokról, miszerint mennyire jók is a következetetéseink. Ha gyermekünk egy jó iskolába szeretne bekerülni, akkor sem azért fogják felvenni, mert a 2-es jegyét 4-es alára javította, hanem azért, mert stabilan hozta az 5-ös jegyeket az iskolából. És itt nagyon is szükség lenne a legjobb jegyre, mert a valóságban rengeteg cég és ország van, amelyik mind a mai napig simán megbukna a klímaváltozás elleni küzdelem vizsgáján.

VALÓBAN ÖRÜLÜNK A FEKETE BÁRÁNYNAK, AKI MEGJAVUL ÉS HAZATÉR, DE IGAZÁN AZT A BÁRÁNYT SZERETJÜK, AKI A LEGTISZTÁBB LELKŰ ÉS MINDIG IS KÖZEL ÁLLT HOZZÁNK.

Magyar szakemberek

Az ESG adatok és azok felhasználásának terjedéséért több magyar szakember is sokat tett, annak ellenére, hogy hazánk jellemzően csak kullog az angolszász világból érkező trend után.

Dr. Ács Barnabás több, mint egy évtizedig volt a Thomson Reuters ESG szolgáltatásainak üzletfejlesztési menedzsere, majd az adatszolgáltatási üzletág kiválása után a vonatkozó részleg vezetője a Refinitivnél. A Londoni Értéktőzsde akvizíciója után itt is a globális értékesítést irányítja ESG területen.

Nagy Zoltán az MSCI-nál foglalkozott egyéb modellek fejlesztése mellett ESG stratégiákkal, többek között kutatta az ESG Tilt és Momentum stratégiák közötti teljesítmény és kockázat eltéréseket is, több tanulmányt is publikált a témakörben.

Mindezek a problémák nem azt jelentik, hogy a folyamatot le kell állítani. Éppen ellenkezőleg: át kell alakítani, majd alaposan fel kell erősíteni. Sőt, tulajdonképpen vissza kell térni az alapokhoz. A klímaváltozás miatt ez a teljes társadalom érdeke, és még ha nem is vesszük figyelembe, hogy az alapkezelők befektetési bizottságában is emberek ülnek, akkor is elmondhatjuk, hogy a súlyos gazdasági hatások miatt befektetői érdekekről is beszélünk.

Az ESG felemelkedésében azért vannak pozitív folyamatok, hiszen ma már a felelős befektetések alapelveit 4 375 vállalat ismeri el világszerte, amelyek közül sokan a vagyonkezelői szakma részei és együttesen mintegy 121 000 milliárd dollár kezelt vagyon felett rendelkeznek. A többségük az ESG hiányosságai miatt csak keveset tesznek, de legalább némi tudatosság és a nyilvánosság oldaláról némi nyomás kialakult feléjük, amire a későbbiekben is lehet építeni, még akkor is, ha a bizalomból az igazán nem is ismert módszertanok miatt már valamennyi elszivárgott.

HA A TÁRSADALOM- ÉS KÖRNYEZETTUDATOSSÁGOT KOMOLYAN GONDOLJÁK - ÉS ÚGY TŰNIK, HOGY NEM LESZ MÁS VÁLASZTÁSUK - AKKOR A MOZGALOMNAK VISSZA KELL TÉRNIE A GYÖKEREIHEZ.

A következő években akkor láthatjuk majd, hogy a folyamatok ismét a pozitív irányba fordultak, ha minél többet észlelünk. majd az alábbi lépésekből.

• SRI előtérbe helyezése az ESG helyett. Ha sokkal többet halljuk a régi kifejezést, már biztosan tudhatjuk, hogy jó úton vagyunk. Egyelőre ennek még nem látni a jeleit.
• Világos és számszerűsíthető célok. Nem ad hoc, hanem egységes rendszerek megjelenése abban a tekintetben, hogy mi az ESG szerepe és mit szeretnéne a vagyonkezelők elérni általa.
• Egységes reporting, nyers adatokat tekintve pedig díjmentes, mindenki által elérhető adatbázis, hogy a lakossági befektetőknek is legyen esélye megalapozott döntéseket hozni.
• Transzparens algoritmusok felé történő elmozdulás az ESG ratings cégek oldaláról. Persze az üzleti titkok és a szellemi javak védelme miatt arra nem számíthatunk, hogy a többségük, vagy akár bármelyikük nyilvánosságra hoz mindent, de többet megérthetünk a folyamatról és ami még fontosabb: ők is egymáséról.
• Számonkérhetőség a vállalatok reporting-ja felé. Ez nyilván jogszabályi változásokat is jelent, ami ugyan már elindult, de nem szokott gyorsan menni.
• Számonkérhetőség az ESG ratings cégek felé, talán ez a legkeményebb dió és a legkevésbé valószínű változás, ha mégis megtörténik, az nagyon jó jel.
• A peer group szemlélet elvetése, vagyis olyan értékelések közzététele, amely egy integrált olajcéget vagy egy dohányipari vállalatot nem az ágazaton vagy szektoron belül, hanem egy általános spektrumon belül fog elbírálni, és nem éppen valószínű, hogy pozitívan.
• Központi szabályozás az adatok kötelező közzétételével kapcsolatban a kibocsátók felé.
• A valós ESG és pénzügyi, társadalmi, környezeti hatások kimutatásának a megkövetelése.
• Integrált rendszerek létrejötte, egy fontos, kiemelt indikátorral, az időbeli, földrajzi, cégek közötti összehasonlítás érdekében.
• Több és átfogóbb oktatás a piaci szereplőknek, szakmai szervezetek és egyetemek részéről. Jó hír, hogy ezen a téren már most is számos változás zajlik le hazánkban is.

MINDEZEK EGYÜTTESEN ÉS NAGY ERŐVEL SZÜKSÉGESEK AHHOZ, HOGY VALÓDI ÁTTÖRÉS SZÜLESSEN A BEFEKTETÉSI SZAKMAI TERÜLETEN IS A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS EGYÉB EMBERI KÁROS TEVÉKENYSÉGEK HATÁSAI ELLENI KÜZDELEMBEN, AMINEK SAROKKÖVÉT JELENTI A FINANSZÍROZÁS. HA A VAGYONKEZELŐK ÉS BEFEKTETŐK KÉPESEK LESZNEK VISSZATALÁLNI A KEZDETEKHEZ, AKKOR ÉS CSAK AKKOR VAN ERRE REMÉNY.