Én sosem figyeltem az osztalékokat, ha épp tartottam valamit ami fizetett azalatt akkor megkaptam, de oszti miatt sosem tartottam semmit, így az osztalékok éves mértéke teljesen hektikus.
Kíváncsiságból én is csináltam egy ilyen grafikont, csak az utóbbi 7 évre.
Ez alapján ki nem lehetne találni, hogy az eddigi legjobb tőzsdés évem pont a 4 évvel ezelőtti 2020 volt, amikor véletlenül szinte semmi osztalék sem esett be :)
Ez csakis az osztalékbevételt mutatja :)
Nincs ösztönös reakció a kiadások miatt, mert van munkám, az bőven fedezi a kiadásokat.
Nem minden vásárlás, amit beírok. A bejegyzések többsége elmélkedés, rácsodálkozás egy egy megtépésre, vagy beadásra, hátha érkezik valami reakció. Persze, ahova odaírtam, hogy történt vásárlás, az megtörtént.
Osztalékportfóliómba amcsi cégeket már nem vásárolok kb fél éve, sőt! eladások voltak az adózási egyezmény miatt. Ezért idén stagnáló, vagy minimálisan csökkenő osztalékbevételre számítok. Majd meglátjuk, mert hosszú az év. Helyette európai cégekre vadászok, több, kevesebb sikerrel, de inkább kevesebb... persze, ha jön egy black swan jelenség, beadnak egy egy jó céget, simán vennék belőle..
NYESZ-R-t tolom én is mert az MNYP-k sokat eltesznek amikor szárnyalás van, de aminuszt szinte rögtön rádoblák az emberre....
Leszünk Unicumos osztalék részvényesek, amikor beesik a kamatkörnyezet. :D :D
Hát ez nagyszerű!
Így ugrottak meg a bevételeid vagy ez valami mást mutat? :-)
Egyébként úgy látom, hogy a magyar-amerikai adózási egyezmény felmondása óta még intenzívebben vásárolsz amcsi részvényeket.
Ez egy tudatos koncepció része vagy egy ösztönös reakció a megnövekedett kiadásokra?
Gondolkodsz, hogy miként állj hozzá ehhez a gondolkodás módhoz? :)
Érdemes, ha ésszel csinálja az ember, ez valamelyest védelmet ad az állás elvesztés esetére is, nemcsak nyugdíjas éveket könnyíti majd meg...
A grafikon 2019-től válik érdekessé, mert ez volt azaz év, hogy eldöntöttem belevágok úgy igazából, az egyre rosszabb nyugdíjkérdés miatt. A cél egy passzívbevételi forrás kiépítés volt a kezdetekkor... most már mondhatni többé vált számomra...
Valójában igen, de ez a gondolkodás még képlékeny.
Valahogy lehet ide kellene vennem a NYESZ problémakört is, de egyrészt most nincs időm ebben jobban elmélyedni, másrészt a Telekom olyan nagyon megindult, hogy már lehet, hogy késő is.
Önkéntes mellé, osztalékportfólióban nem is gondolkodsz?
Önkéntes nyugi van, de nyitott vagyok esetleges további gondolatokra.
Bár szerintem - ha nem lesz k.va nagy gazdasági világválság, akkor k.va nagy munkaerőhiány lesz, tehát az elsődleges, hogy az ember a munkaképességét megőrizze - just in case.
Ergo középpontban az egészség.
Durva :-/
Te miként készülsz a nyugdíjra? :)
szépen teljesítettek
https://www.portfolio.hu/befektetes/20231230/nyugd...
érdekes, a taglétszám csökken rendesen
nem annyira szexi a fiatalabb korosztály számára..
"2010-ben még 62 év volt, most már 65 év a nyugdíjkorhatár Magyarországon, ez megfelel az európai fősodornak. Néhány országban azonban már 67 évnél járnak, míg egyes skandináv országokban a teljes nyugdíjhoz 69 évesnek kell lenni. A briteknél már arról vitatkoznak, hogy 2040 körül csak 70-72 évesen lehessen nyugdíjba menni."
Az Európai Bizottság által elfogadott magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) egyebek között nyugdíjreformot is előirányoz, amelyet nemzetközi összehasonlításban elképesztően rövid időn belül, 2025. március 31-éig már törvénybe is kell foglalni. (A tét egyébként 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitel Magyarország részére.) A nyugdíjreform kapcsán írt sorozatommal csatlakozni kívánok egyebek között Simonovits András, Szalai Péter és Banyár József szakértői elemzéseihez.
A gazdaságpolitikai, demográfiai, foglalkoztatási, technológiai, migrációs körülmények folyamatos változása miatt egy idő után minden nyugdíjrendszer reformja elkerülhetetlenné válik.
A rendszer fenntarthatóságát és a társadalom idős tagjainak létbiztonságát egyaránt szolgáló intézkedések professzionális előkészítése érdekében elengedhetetlen a külföldön már bevált eszközök, módszerek és jogintézmények beható tanulmányozása. Ciksorozatom utolsó két részében a sikeres külföldi reformelemek közül mutatok be néhány tanulságos európai uniós példát, különös tekintettel a svéd nyugdíjrendszerre, amelynek számos eleme egy érdemi magyar nyugdíjreformhoz is mintaként szolgálhat.
Az állami nyugdíjrendszerek jövőjéről folytatott politikai és szakértői vitákban világszerte előszeretettel hivatkoznak a svéd példára, akár a mellette, akár az ellene szóló érvekkel kívánnak csatasorba állni. A 2003-tól teljes körűen átalakított svéd nyugdíjrendszer több olyan innovációt is tartalmaz, amely számos ország nyugdíjreformjaihoz szolgál példaként. A leghíresebb újítást, az állami nyugdíjrendszer részeként bevezetett névleges egyéni számlák koncepcióját már átvette Norvégia, Olaszország, Lettország, Lengyelország és az Orosz Föderáció. Hasonlóan példamutatónak bizonyult a svéd automatikus kiegyenlítő mechanizmus, továbbá az öröklési nyereség rendszere, valamint a nyugdíjszámításhoz alkalmazott életjáradék-osztók bevezetése.
A svéd nyugdíjrendszer dióhéjban:
A reform alapvető oka a korábbi svéd nyugdíjrendszer rugalmatlansága és fenntarthatóságának megkérdőjelezhetősége volt, miután svéd megítélés szerint nem volt képes hatékonyan reagálni a demográfiai és gazdasági változásokra (a régi svéd ATP-nyugdíjrendszer hasonlított a mai magyar nyugdíjrendszerre.)
További fontos indokként szolgált az a törekvés, hogy erősítsék a rendszer pénzügyi méltányosságát és igazságosságát, vagyis a befizetett járulékok és az ezekért járó nyugdíjak összege közötti szoros korrelációt egyéni és nemzedéki szinten egyaránt.
A harmadik cél az volt, hogy a nyugdíjrendszer politikai és gazdasági függetlenségét erősítsék, vagyis biztosítsák, hogy nehéz években se szoruljon pótlólagos állami transzferekre, a járulékbevételeken túl semmilyen módon ne terhelje az állam adóbevételeit. E célkitűzések a küszöbön álló magyar nyugdíjreform céljaival teljes mértékben egybecsengenek.
A svédek a járadék-meghatározott (Defined Benefit, DB) nyugdíjrendszert ? ilyen a magyar is ? átalakították járulék-meghatározott (Defined Contribution, DC) rendszerré (ilyen volt például a magyar magánnyugdíjpénztári rendszer). Egyúttal
Ahhoz, hogy megértsük a svéd nyugdíjrendszer forradalmi újításait, dióhéjban érdemes tisztáznunk, melyek a DB és a DC rendszerek legfőbb jellemzői és különbségei. A Defined Benefit, DB, azaz járadék-meghatározott rendszer jellemzően a nemzedékek közötti jövedelmi transzfer (PAYG) alapján működik, vagyis a mindenkori aktív korosztályok teremtik meg a mindenkori nyugdíjas korosztályok nyugellátásának (járadékának) fedezetét. A járadék összegét törvényben foglalt nyugdíjképlet határozza meg (ez az állami nyugdíjígérvény).
A nyugdíjak megállapítása és kifizetése független attól, hogy az adott évben elegendő járulékbevétel folyt-e be a központi kasszába.
Miután a folyó finanszírozás rendszerében jellemzően nincs befektethető tartalék, ezért nincs befektetési eredmény sem, amely növelhetné a tartalékokat. Ennek következtében a teljes kockázatot az állam (vagyis az adófizetők közössége) viseli: hiány esetén az állam az egyéb bevételek terhére kiegészít, a nyugdíj összege nem csökkenhet amiatt, hogy nem folyt be elegendő járulék. (Magyarországon is éppen ez a helyzet.)
Mindezek következtében egy öregedő társadalomban robbanásszerűen nő az implicit, vagyis a törvénybe foglalt nyugdíjígérvénybe rejtett államadósság.
Mint e sorozatom korábbi részeiben is utaltam rá, emiatt teljes a rendszer politikai kiszolgáltatottsága, az állam számtalan módon beavatkozhat a nyugdíjjogosultságok szabályozása, a nyugdíjmegállapítás képletének módosítása vagy a megállapított nyugdíjak növelési mechanizmusának alakítása révén.
Ezzel szemben a Defined Contribution, DC, azaz járulék-meghatározott, tőkefedezeti rendszer a rendszerben részes magánszemély egyes életkorai közötti egyéni jövedelmi transzfer alapján működik, vagyis a ?fiatal én? a befektetése révén jövedelmet csoportosít át az ?idős én? számára. A rendszerben nincs előre megígért nyugdíjváromány, a nyugdíj összege a járulékokból és a befektetés eredményéből felhalmozódó nyugdíjtőkétől függ.
A kockázatot az egyén viseli, így az esetleges veszteség csökkenti, a nyereség (hozam) viszont közvetlenül növeli a nyugdíj összegét.
A DC rendszer egy öregedő társadalomban sem érzékeny közvetlenül a demográfiai folyamatokra, hiszen egyéni, nemzedéken belüli, nem pedig közösségi, nemzedékek közötti pénzügyi transzferekre épül.
Közvetve ez a rendszer is érzékeny lehet az öregedésre, miután a befektetési környezet a biztonságra törekvő alapkezelői filozófia erősödése miatt jelentősen változhat. Ha a DC rendszer a részes magánszemélyek adózott jövedelméből finanszírozott befektetésekre épül, politikai kiszolgáltatottsága minimális, nem úgy, mint abban az esetben, ha kötelező járulékok áramlanak a DC rendszerben vezetett egyéni megtakarítási számlákra (emlékezzünk a magyar magánnyugdíjpénztári rendszer hányattatásaira). Természetesen megfelelő garanciákkal ez a kiszolgáltatottság is csökkenthető.
A svédek zseniális csavarral oldották meg a két rendszer egybeépítését az előnyeik maximalizálása és a hátrányaik minimalizálása mellett.
Ez a csavar a névleges egyéni nyugdíjszámlákban testet öltő virtuális tőkefedezeti rendszer feltalálása és ennek egy valódi tőlefedezeti rendszerrel való összekapcsolása. A svéd rendszerben teljesen megszüntették a nyugdíj összegének a biztosítási idő hosszától való függőségét (teljesen mindegy, hány évig dolgozott valaki), a mai svéd nyugdíj összege kizárólag
Ezzel két szinten is teljesül a rendszerszintű igazságosság követelménye: magasabb nyugdíjra számíthat, aki több járulékot fizetett, és az is, aki később igényli a nyugdíját ? és persze vice versa.
A rendszer fenntarthatóságát és önfenntartását számtalan automatizmus segíti, a biztonsági alapok rendszerétől a kiegyenlítő mechanizmus kifinomult megoldásain és az öröklési nyereség sajátos intézményén át a rendszeresen újraszámolt várható élettartamokat tükröző járadékosztókig. A jogosultságok és kötelezettségek számításához bevezettek két viszonyítási alapot: az egyik az áralap összege (pba), a másik a jövedelmi alap összege (iba). Az áralap összegét évente az infláció mértékével (árindex), a jövedelmi alap összegét a nemzetgazdasági átlagbérnövekedés mértékével (bérindex) korrigálják. Az összes svéd állami ellátás és közteherviselési kötelezettség összegét e két viszonyítási alap mértékeiben határozzák meg. Az egyéni nyugdíjjárulék fizetésnek mind alsó, mind felső jövedelmi korlátja van. (Magyarországon felső korlát nincs, a járulékplafon 2013. január 1-jétől megszűnt.)
A névleges egyéni nyugdíjszámlára kerülő összeg nem az érintett személy későbbi saját nyugdíját finanszírozza, hanem az adott évi keresetinyugdíj-kiadások fedezetére szolgál (ezért felosztó-kirovó finanszírozású ez a nyugdíjpillér).
A valódi egyéni nyugdíjszámlákra kerülő összeg természetesen az érintett személy saját nyugdíjtőkéjét gyarapítja.
A névleges egyéni nyugdíjszámlára érkező 16% járulékot a kereseti nyugdíjak havi kifizetését teljesítő négy állami nyugdíjalap között egyenlő arányban osztják szét. Az állami nyugdíjalapok összesített vagyona jelenleg közel öt évi (!) nyugdíj kifizetését tenné lehetővé abban a hipotetikus esetben, ha leállna a járulékfizetés. (A svéd nyugdíjrendszernek ez az ága tehát folyó finanszírozású ugyan, a régi és az új nyugdíjrendszer közötti átmenet és az új nyugdíjrendszer okos tervezése miatt mégis hatalmas tartalékokkal rendelkezik ? ebben eltér a legtöbb európai felosztó-kirovó rendszertől. A magyar rendszerben nincs tartalék.)
A prémium nyugdíjra fizetett 2,5% járulékot a biztosított által több száz befektetési alap közül választott öt befektetési alap között a biztosított által választott arányban osztják szét. Ezt az összeget ténylegesen befektetik, a tőke- és pénzpiaci hozamokat ténylegesen jóváírják a biztosított valóságos egyéni nyugdíjszámláján.
Jelenleg a prémium nyugdíjhoz választható alapokban ezer milliárd SEK nagyságrendű összeget kezelnek.
Magyar szempontból különösen tanulságos példa lehet, hogy
A fedezetet a svéd állam által fizetett nyugdíjjárulék teremti meg, az ennek alapjául szolgáló névleges jövedelmet háromféle számítási módszer szerint állapíthatják meg, ezek közül a szülő számára legjobb eredményre vezető névleges jövedelem alapján határozzák meg a nyugdíjjóváírást:
A szülők dönthetik el, hogy melyikük nyugdíjszámláin írják jóvá a gyermeknevelés alapján járó nyugdíjjogosultságokat. Ezek a nyugdíjjogosultságok attól függetlenül járnak az érintett szülőnek, hogy van-e egyéb jövedelme vagy más szülői ellátása. A megosztás utólag (például válás esetén) nem módosítható.
A 16% nyugdíjjárulékból finanszírozott felosztó-kirovó állami nyugdíjpillér önfenntartását a hosszú távú egyensúly biztosítását célzó kiegyenlítő mechanizmus segíti, amely
Az állami keresetinyugdíj-pillérben az adott évjáratban az átlagos várható élettartamnál rövidebb ideig élő biztosítottak nyugdíjjogosultságait ? az öröklési nyereséget - szétosztják az adott évjárat még élő tagjai között. (Évente átlagosan az öröklési nyereség 15 milliárd SEK körül ingadozik.)
Ez az eljárás a nyugdíjfolyósítás megkezdése után is tovább működik az életjáradéki osztók újraszámítása révén. A névleges nyugdíjszámlán felhalmozódó virtuális összeg így természetesen a biztosított örökösei által nem örökölhető. Minden évjárat tagjai biztosítási kockázatközösséget alkotnak e rendszerben, vagyis a rövidebb ideig élők halálukig felhalmozott nyugdíjjogosultságai hozzájárulnak a hosszabb ideig élők nyugdíjjogosultságainak fedezetéhez.
A járulékbefizetések mint nyugdíjcélú megtakarítások halmozódnak az évek során mind a virtuális, mind a valóságos egyéni nyugdíjszámlán.Mindkét számla egyenlegéről, az előző évi befizetésekről, az öröklési nyereségről, a ?kamatról? és a hozamról, valamint a költségekről, és a mindezek alapján várható nyugdíj összegéről minden biztosított minden év február/március folyamán részletes kimutatást kap kézhez a svéd nyugdíjhatóság éves ?Narancs borítékjában? (feltűnő narancssárga csíkozású borítékban küldi a jelentést a svéd nyugdíjhatóság a címzetteknek).
Ennek révén minden biztosított minden évben pontosan látja, mi történik a nyugdíjszámláin és hogyan alakul a nyugdíjjogosultsága.
A svéd nyugdíjrendszerben nagyon rugalmas a nyugdíjigénylés lehetősége, szigorú nyugdíjkorhatár nem érvényesül. Jelenleg a biztosított 63 és 69 éves életkora között bármikor igényelheti - akár részletekben is és egymástól függetlenül is - a kereseti és a prémium nyugdíját, illetve 65 éves korától szükség szerint a garantált nyugdíját, de erre természetesen nem köteles, a nyugdíjigénylés bármeddig halasztható. A nyugdíjjogosultságok mindaddig gyűlnek az egyéni nyugdíjszámlákon, amíg az érintett személynek van járulékalapot képező keresete
A nyugdíj mellett is teljesen szabadon lehet tovább dolgozni, ezzel is növelve a nyugdíj összegét. (A tényleges nyugdíjbavonulási kor 65 év körül ingadozik Svédországban.)
A kereseti és a prémium nyugdíj számításánál egyaránt vezérlő elv, hogy a nyugdíjigénylő várható további átlagos élettartamára szétterítik a névleges és a tényleges egyéni nyugdíjszámláin felhalmozott nyugdíjjogosultságát. Ezért minden születési évjáratra előre meghatároznak egy életjáradék-osztót, amely az adott évjárat várható átlagos élettartamát fejezi ki. Az életjáradék-osztó előzetes kamatot is tartalmaz (mértéke 1,6%), amely azt fejezi ki, hogy milyen feltételezett éves mértékben nő majd a bérindex. Emiatt
A magyar reform előkészítése kapcsán érdemes megvizsgálni az állami alapnyugdíj megteremtésének lehetőségét és nemzetközi példáit is.
A svéd garantált nyugdíj olyan nyugellátás, amelyet azok a Svédországban élő és 65 éves életkorukat betöltött személyek vehetnek igénybe, akiknek nincs vagy alacsony összegű az állami kereseti nyugdíja. A garantált nyugdíj fedezetét a svéd állami költségvetés külön biztosítja. A garantált nyugdíj akkor jár, ha az érintett személy felnőtt élete során legalább 3 évig Svédországban lakott. A teljes összegű garantált nyugdíj 40 évi Svédországban tartózkodás esetén igényelhető. Ha ennél kevesebb ideig élt a garantált nyugdíj igénylője Svédországban, akkor annyiszor 1/40-ed résszel csökkentik az ellátás összegét, ahány évvel a 40 évnél rövidebb ideig tartózkodott Svédországban. Önálló ellátásként akkor jár a garantált nyugdíj, ha az érintett személynek nincs állami kereseti nyugdíja. Ha az érintett személynek alacsony összegű kereseti nyugdíja van csak, akkor a garantált nyugdíj top-up jellegű, vagyis kiegészíti az állami kereseti nyugdíjat. A garantált nyugdíj évente az infláció mértékével nő.
Itt is, csak itt az összeomlás kicsit gyorsabb:
A korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő és e rendszeres pénzellátásuk mellett dolgozó személyekre továbbra is vonatkozik a kereseti korlátozás szabálya. Az éves keretösszeg változatlanul a mindenkori minimálbér 18-szorosa, 2023-ban 18 x 232.000 forint = 4.176.000 forint. Ha a tb-járulék alapját képező (bruttó) kereset ezt az összeget az év valamelyik hónapjában meghaladja, akkor a következő hónaptól az év végéig (de legfeljebb a nyugdíjkorhatár betöltéséig) felfüggesztik az ellátás folyósítását, ami csak a következő év januárjában indulhat újra az akkor érvényes összeghatár eléréséig.
A közszférában dolgozó és a fenti ellátásokban részesülő személyekre ugyanúgy vonatkozik az ellátás szüneteltetésének a szabálya is, mint a nyugdíjasokra.
Az ő esetükben a közszolgálati jellegű jogviszony létesítésére vonatkozó bejelentési kötelezettsége alól nem mentesít, ha korábban az elért kereset nagysága miatti szüneteltetés érdekében már bejelentés történt.
Ezt a korlátozást is ideje lenne teljes mértékben megszüntetni, ha a cél az, hogy minden magyar munkaerőforrást optimálisan ki lehessen aknázni.
A korhatár előtti típusú ellátások mellett végzett munkával szolgálati idő és nyugdíjalapot képező kereset is szerezhető (hiszen az ilyen ellátás mellett szerzett kereset nem járulékmentes), viszont ennek alapján csak akkor kérheti az érintett személy a nyugdíjkorhatár betöltését követően bármikor a nyugdíja újraszámítását, ha a korhatár előtti típusú ellátásban részesülés ideje alatt legalább 365 nap szolgálati időt szerzett. (A korhatár előtti típusú ellátások a korhatár betöltésének napjával az esetleges levonások nélküli teljes összegben átalakulnak öregségi nyugdíjjá.)
A rokkantsági vagy a rehabilitációs ellátás mellett időbeni és pénzbeni korlátozás nélkül lehet keresni a versenyszférában és a közszférában egyaránt. A rokkantsági ellátásban részesülőnek nincs ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettsége sem, a rehabilitációs ellátásban részesülőnek pedig csak a keresőtevékenység kezdetét, illetve megszűnését kell 10 napon belül bejelentenie a rehabilitációs hatóság részére.
A nyugdíj melletti munkavállalás persze nem csak az érintett nyugdíjas elhatározásán múlik, hiszen mindenekelőtt szükség van olyan munkáltatókra, amelyek hajlandóak a nyugdíjas munkavállalók alkalmazására. A rejtett életkori diszkrimináció azonban erőteljesen nehezítheti a nyugdíjasok munkavállalását.
Az idősek elleni előítéletek kialakulását magyarázó modernizációs elmélet szerint az állandó növekedésre és folyton erősödő versenyre épülő modern kapitalizmusban az idős ember nem kellően gyors, nem kellően produktív, így egyre fölöslegesebbé váló tehertétel a társadalom részére.
Emiatt el kell tüntetni őket a szem elől, vagyis nyugdíjba kell kényszeríteni őket.
Nyugdíjasként a társadalmi státuszuk az aktív kori helyzetükhöz képest leromlik. Alacsonyabb státuszú polgárokkal viszont nem szívesen vállal közösséget a magasabb társadalmi státuszban lévő aktív dolgozó - ami megágyaz az öregekkel szembeni további előítéleteknek. A csoportidentitás kapcsolódó elmélete szerint a társadalom különböző életkori csoportokra bontható:
az egyes csoportok koruk szerint hierarchikus viszonyba rendeződnek. Ebben a világszemléletben a fiatal jó, az öreg rossz.
A fiatal egyszerűen többet ér, mint az öreg, mert a fiatal előtt álló lehetőségek többet nyomnak a latban, mint az öregek idejétmúlt tapasztalatai. Az önbesorolási elmélet szerint az életet szakaszoljuk, az egyes szakaszhatárokat azok a jellemző életkorok alkotják, amelyek életünk meghatározó eseményeihez kötődnek.
Az öregkor ebben a szemléletben a nyugdíjkorhatár betöltésével kezdődik, így a nyugdíjba vonuló ember automatikusan besorolja magát az öregek közé.
Ebben a szemléletben az öregek homogén szürke tömbnek látszanak, mintha a 65 éves fővárosi mérnök, a 75 éves tanyasi őstermelő, a 80 éves kisvárosi titkárnő és egy vidéki idősotthon 90 éves demens lakója között semmilyen különbség nem lenne.
Ennek a nyilvánvaló képtelenségét azonnal belátjuk, mégis természetesnek fogadjuk el, hogy a 65 fölötti korosztályok minden tagja hasonló: öreg.
Ez a velejéig hazug általánosítás az életkori diszkrimináció legsiralmasabb és legáltalánosabb megnyilvánulási formái közé tartozik.
A nyugdíj melletti munkavállalás önmagában is képes gyöngíteni ezeknek az előítéleteknek a káros hatását, ráadásul a dolgozó nyugdíjas a nemzetközi felmérések szerint minden esetben boldogabb, elégedettebb, egészségesebb, mint a nem dolgozó kortársai, hiszen nem szakadnak meg a munkahelyi, közösségi kapcsolatai, nem érzi magát fölöslegesnek, éppen ellenkezőleg, azt érzi, hogy továbbra is szükség van rá.
A nyugdíj melletti munka így egyaránt érdeke a nyugdíjasnak és az őt alkalmazó foglalkoztatónak. Az öregedés új munkahelyi narratívája lehet, ha az összes érintett fél belátja, hogy a nyugdíjas munkavállalók olyan tudást, érzelmi és gyakorlati tapasztalatot képviselhetnek, amely egyedülálló módon járulhat hozzá a munkáltató sikeres működéséhez.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20230526/egeto-k...
".. az érintett nyugdíjak arányaiban nem jutnak megfelelően kifejezésre az aktív korban szerzett a szolgálati időben meglevő különbségek (az első húsz év kétszer annyit ér a mai napig, mint a második húsz év, miközben az egyes évek értékének intenzív változása továbbra is fennáll), ráadásul az érintett nyugdíjak arányaiban - a járulékfizetési plafon korábbi eltörlése következtében - túlságosan is kifejezésre juthatnak az aktív korban elért, járulékfizetés alapjául szolgáló keresetekben meglevő különbségek, amelyet a degresszió 2013 óta változatlan keretrendszere semmilyen módon nem tud kordában tartani.."
------------------------------------
Ezt vajon hogy értik, hogy az első 20 év kétszer annyit ér, mint a második 20 év?
???
