elmélet = gyakorlat = tény!
majd megtanulja!
Próbálom mindig megtanulni ezt az elméletüket mackó úr.
"A vevők azok mindig kamuk"
Az az igazság itt elég sokan feltankoltak 43-53között kitörésre számítva, és 190.000darabok álltak a könyvben azokon a szinteken egymás alatt, azokat szedegették ki, adogatták el.
Ott sok kisbüfi felszívott szép pakkot, amit még tartogat.
továbbra is az a sejtésem, hogy valamelyik bennfentes adogatja szép csendben
de ezt már írtam
nem, 6 db személy volt, összesen 9 millió feletti mennyiséggel.
nem lesz itt olyan... majd lesz felszorzás meg újabb haveri apport
Innen lesz szép az 50 Ft-os részvénykibocsájtás.:-))))
Köszi a cikket!
Valóban sok a "ha" és addig kell lépni, amíg mások meg nem valósítják azt...
kicsit sok a "ha"... és ezt már tapasztaltuk mit jelent...
HVG Hetilap
Menü helyett a la carte
2013. április 24.
Bedő Iván
A számítógépesedő és internetre kötött tévék előbb-utóbb átalakíthatják a tévétársaságok és a kábelszolgáltatók megszokott kínálatát.
Az okostévé majdnem olyan, mint az okostelefon, csak ezt nem mindenki veszi észre. Különbség persze, hogy a tévék nem érintőképernyősek – össze is maszatolódnának –, de ha az ilyen kategóriás mobilok fő definícóját tekintjük, megvan a hasonlóság: mindkét fajta készülékre alkalmazások (applikációk, appok, mint nyitóképünkön) tölthetők le, akár gyárilag, akár utólag. Az alkalmazások többsége pedig – a tévé esetében talán még inkább, mint a mobilnál – az internetről szerez be adatokat. Ezzel az okostévé ugyanúgy a felhőben működik, azaz távoli számítóközpontokból táplálkozik, mint a számítógépek, táblagépek, telefonok egyre nagyobb hányada.
A felhő a tévé esetében nem csak azért nem tűnik föl annyira, mert az antennák kezdettől fogva a szó szoros értelmében az égből fogták a műsorokat. Azért sem, mert a korai számítógépektől – vagy közelebbi, szórakoztatóelektronikai példával élve: a lemezjátszótól, a videomagnótól – eltérően a tévé eleve nem helyben tárolt tartalmakat mutat, hanem alapfunkciójában a műsort mindig is távolból szerezte be.
Az okostévé – a kezdetben leginkább a dél-koreai Samsung által népszerűsített, de ma már általánosan használt angol néven: smart tv – most még nem nagyon különbözik a kevésbé okosaktól abban, hogy főképp hagyományos úton kapja a néznivalót, leginkább kábelhálózatokról vagy műholdról. Ennek megfelelően a műsorok többsége a tévétársaságok program szerinti adása, amit a szaknyelv lineárisnak nevez, merthogy az idő vonala mentén, egymás után következnek a filmek, híradók és a többi néznivaló. Egyelőre inkább a számítógépek, táblagépek, mobiltelefonok privilégiuma a nem lineáris tévézés, vagyis egyes műsorok, videoklipek lehívása a néző kedve szerint. De éppen ez az, amit az okostévékben lévő alkalmazások immár a nappaliban is a képernyőre tudnak varázsolni. A nagyobb és jobb képernyő talán odacsábítja – igaz, a billentyűzet és egér nélkül egyelőre nehézkesebb kezelhetőség talán mégis a számítógéphez ragasztja – a műsorújság helyett az internetes kínálatból mazsolázó nézőket.
A kábelhálózatok egyelőre nem különösebben aggódnak amiatt, hogy mellettük, netán helyettük internetes applikációkból is szerezhetnek műsort az előfizetők. Hazai szakmai szövetségük elnöke, Ökrös Gergely szerint a nézők többsége számára passzív időtöltés marad a kikapcsolódás, inkább csak a fiatalokat érdekli az internetes kínálat, ők viszont elsősorban számítógépen vagy táblagépen videóznak, legföljebb emellett háttértévéznek. A kábelszolgáltatók mindazonáltal figyelnek ezekre a fejleményekre, és Ökrös szerint már most is vonzó lehet olyan tévés archívumok gazdag, letölthető tartalma, mint az MTVA (a magyar közszolgálati rádió és tévék archívumát is kezelő alap) vagy a német köztévék műsortára.
Mégis bizakodik az egyik magyarországi okostévés applikáció szállítója, a Fuso Ecosystem Nyrt. elnöke, Lázár Csaba. A Fuso Tv nevű alkalmazás gyakorlatilag minden, Magyarországon forgalomba kerülő okostévében ott van, mert a cég (amely korábban HybridBox és HomeSys néven is szerepelt) szerződést kötött a nagy tévégyártókkal. 45-50 ezerre becsülik a nézőik számát. A cég – Lázár szerint „virtuális kábeltévé” – egyelőre veszteséges, szolgáltatása pedig ingyenes, mert az alkalmazáson keresztül olyan filmeket, műsorokat lehet elérni, amelyek az interneten amúgy is ott vannak. Annyi bizonyos, hogy mivel a tévé nem számítógép, kényelmesebb az app használata, mint a kutakodás az okostévéken egyébként meglévő internetböngészőben.
Később az alkalmazás fizetős filmeket, csatornákat is kínál majd. Ebben a konstrukcióban, a kábeles vagy műholdas előfizetéssel szemben, a néző csak azt fizeti ki, amire kíváncsi, azaz egy-egy kedvenc csatorna vagy sorozat miatt nem kell egész kábeltévés csomagra, esetleg épp a legdrágábbra előfizetnie – magyarázta Lázár Csaba a HVG-nek, arra az amerikai példára is hivatkozva, hogy ilyen alapon az USA-ban a nézők egy része már – ottani kifejezéssel élve – „elvágja a kábelt”.
Három lábon állna a Fuso Tv, ha beindulna az üzlet. Főképp arra számítanak, hogy személyre szabott, akár interaktív – például nyereményjátékos, kuponbeváltós – reklámokat zúdítanak a tévénézőkre. Az alkalmazás a tévéknél szokatlan, de az internet világában minden vita ellenére általános módszerrel figyelné és nyilvántartaná a néző szokásait. Ennek megfelelően ajánlana műsorokat, de ezen az alapon válogatná a reklámokat is. Különbség, hogy az érdeklődésüket regisztráló szoftvereket a nézők nem tudnák kikapcsolni, mint tudatosabb számítógépezők a sütiket (cookie-kat) az internetes böngészőkben.
Az okostévés alkalmazás másik jövedelemforrása az lenne, hogy a nézők fizetnének a filmek és egyéb látnivalók megtekintéséért. Szerényebb bevétel lehet az alkalmazás licence, de erre már van is példa: a Sony kizárólagossági díjat fizet azért, hogy csak az ő táblagépein van ott a Fuso Tv. Igaz, az okostévék esetében ilyesmi nem várható.
Az okostévés alkalmazások üzleti modelljei máris sokfélék – avatta be a HVG-t Szöllősi János, a Samsung Electronics Magyar Zrt. szakértője. A közszolgálati tévéarchívum például jellegénél fogva ingyenes alkalmazás formájában tűnik föl a cég okostévéinek kezdőképernyőjén. Ugyancsak ingyenesek az internetről megszokott videomegosztók, elsősorban a Samsung mérései szerint az okostévéken is a legnépszerűbb YouTube, amelynek megvannak a maga bevételei a reklámokból. Akadnak műsorelosztók, amelyek az egyébként előfizetéses szolgáltatásaikat ingyenes alkalmazásban helyezik el, mert hasznosnak tartják önmaguk reklámozását az újmódi tévékben. Ilyen például a Music Channel, amely alaphelyzetben a Digi Tv kínálatához tartozik, vagy a Moziaréna, amely a T-csoport szolgáltatása. Nem kérdéses az üzleti modell az olyan alkalmazásoknál, mint a megrendelésekre is alkalmas SmartTravel utazási iroda.
Színesítik a kínálatot a tévé árában már megfizetett néznivalók. Ilyen a Chef a családban című főzőcskézős műsorsorozat (Stiller Tamás szakács a tulajdonosa az alkalmazásnak, amely reklámokkal is hoz valamit a konyhára), vagy a Samsung saját felhőjéből a Kids gyerekcsatorna, a mozgásérzékelővel összekapcsolt Fitness edzőprogram, a 4–12 éveseknek szóló, videókon kívül interaktív játékokat is kínáló Story.
A mobiltelefonokkal való hasonlóság az is, hogy az okostévés alkalmazásokat több változatban el kell készíteniük a fejlesztőknek. Ahogyan a telefonoknál az eltérő operációs rendszerekhez (például az Androidhoz vagy a Windowshoz) kell idomítani a programokat, a tévéknél a gyártók rendszerei különbözőek, még ha az LG és a Panasonic hozzá is látott egy közös szabvány kidolgozásához. Az alkalmazásoknak egyébként csak egy része való tévézésre vagy zenehallgatásra: megtalálható szinte minden, ami a mobiltelefonokon vagy a számítógépeken szokásos, például a közösségi hálók, az internetes videotelefon, a fotó-, sőt file-megosztás, a böngésző, a híroldalak. Más kérdés, hogy ezek egy részéhez jól jönne a billentyűzet vagy az egér. Ezek (illetve egér helyett a távirányítóba épített tapipad) léteznek tévéhez is, de használatuk nem túl jellemző a fotelban hátradőlve, a nappaliban.
Nem elhanyagolható műszaki kérdés, hogy az okostévés alkalmazások – főképp a filmnézés – megkövetelik a gyors, zökkenőmentes internetkapcsolatot, ez pedig az ország egyik-másik részén csökkentheti az örömöt, amelyet a több százezer forintos készülék okozni tudna. Mivel kevés nappaliban lehet internetkábelt húzni a tévéhez, szükség van wifikapcsolatra is. Lehetséges a régebbi tévék okossá tétele is, ha megfelelő dobozt csatlakoztatnak hozzájuk. Több cég blu-ray lejátszói például ilyenek, de tervez efféle készüléket a Fuso is egy magyar gyártó, a WayteQ közreműködésével.
Az okostévék másban is hasonlítani kezdenek a számítógépekre: készülékcsere nélkül korszerűsíthetőek. A szoftver aktualizálása több más, hálózatba kötött berendezésben sem ritkaság, például épp a tévék közelében lévő kábeltévés vagy műholdas digidobozoknál. A Samsung azonban hardvermegújítást is kínál. Az új okostévékben kis nyílást hagynak, amelybe akár évente be lehet csúsztatni egy kis dobozka legújabb kiadását, ami nagyjából azzal egyenértékű, mintha egy számítógépben alaplapot cserélnének és memóriát bővítenének.
BEDŐ IVÁN
még talán nem, majd hétvégére :-)
ez viszont remélhetőleg megtalálta az alját egy időre megint
kiderül. kíváncsi vagyok, ma bezúzzák-e a médiást? erősen érik már a 13 odaát
