angol-magyar (magyar sportdiplomácia --> fekete pont)

A tegnapi meccs borzasztó kínszenvedésnek tűnt az elmúlt évek válogatott teljesítményének egyik mélypontja.

Ennyi eladott labdát nem is emlékszem, hogy láttam-e már valaha?!

A támadásaink 85%-a már a védelem és a középpálya között elhalt, a maradék 15% meg a támadó szektor és a középpálya között lett eladva.

Azt gondolom , hogy bár Nagy Ádámmal sem tudtuk volna legyőzni az angolokat - de most volt igazán szembetűnő, hogy az ő labdajáratásai, kritikus helyzetből történő jó passzai mennyire fontosak és mennyire nem csinálja ezt rajta kívül senki a válogatottban. Talán egyedül Schafer-nek volt egy két hasonló labdája, de elenyészően kevés ilyen volt összességében.

Emiatt folyamatosan védekezni kényszerültünk , emiatt többet kellett futnunk emiatt elfáradtunk, emiatt egyértelmű volt a 2. félidei összeomlás.

Szalai Ádámot egyáltalán nem értem továbbra sem, hogy mit keres még a válogatottban. De hogy az angolok ellen mit keresett taktikailag azt meg végképp nem értem. A taktika az lehetett volna, hogy az angolok beszorítanak minket és egy előre baszott labdával kiugrik egy gyors játékos (Sallai , Sallói vagy Varga K.) és azzal benyargalunk. De mondjuk ez nem rajta múlt.

A labda eladásokban az egyik döntő szerepe volt szerintem a magyar jobboldali védelemnek. Ez a Kecskés szörnyű gyenge volt, csak a haza gurításai mentek magyar játékoshoz, gyakorlatilag egy előre vagy oldalra irányuló passza sem volt pontos és mellette Bolla sem volt egy fél fokkal sem jobb. Az angoloknak egy dolga volt, úgy tolódni, hogy mi a jobb oldalunkon indítsuk a támadást és 5 mp-en belül már övék is volt a labda, még küzdeniük sem kellett érte. Nagyon hiányzott Botka és Nego. (Visszatérve, arra, hogy őket nem tudtuk pótolni hasonló minőségű játékossal, ezért próbáltunk elsőnek játszani az angolokkal).