a mi világháborúnk

Haverom orosz szakos tanár. Anno szerzett valami nyelvi ösztöndíjat. Kint volt fél évig. Mesélt. Hozták az almát zil platón ömlesztve a boltba. Megállt a zil, lenyitották az oldalt és szívlapáttal lelapátolták a bolt elé. A népek nekiestek válogatni, saját szatyorba. Lepték, mint a legyek. Boltos kihozta a mérleget az utcára. Saját szatyorból kiöntötték a mérlegre, majd mérés után vissza a szatyorba. Lehet ki kéne próbálni itt is. Megspórolnánk egy rakás zacskót. :)

Értem a problémát, de nincs megoldás. Te a nyugati fogyasztó, igényes vagy és hajlandó vagy ezt megfizetni. Nem akarsz főzéssel molyolni. Mosogatni. Nem cipeled magaddal az ételhordót se, hogy hazafelé kínait vehess magadnak. A sérült árút nem veszed át, a hús és a koviubi se jó már Népszabadságba csomagolva. Tudsz mondani valami konkrétat, hogy te személyesen mit teszel a csomagolás őrület ellen? Egyetlen megoldás erre a hiánygazdaság. Ha örülsz, hogy egyáltalán kapsz valamit, akármibe csomagolva. Engem speciel sokkal jobban dühít, a legyártott árúk (bármilyen ok miatt) megsemmisítése.