Végy egy dolgozót, aki szorgalmas, szeret dolgozni (de nemcsak azt, amihez kedve van, hanem mást is), olyat, akit elsősorban a jól elvégzett munka öröme motivál, és nem a pénz, ő az, aki folyamatosan keresi a munkát (és meg is találja).

Legyen ez a dolgozó nagy energiájú, gyors (és ha a cég érdekében szükséges, önálló) döntéshozó, erős akaratú és kitartó, koncentráljon csak a munkájára, nem árt, ha munkaalkoholista, ha lehet választani, akkor inkább ne legyen családja.

A szaktudás sem mellékes, a szakmáját magas szinten ismerő gyakorlott szakemberre van szükség, aki képes folyamatosan fejlődni és nyitott más területekre is.

Alapfeltétel, hogy munkaadójához legyen a végletekig lojális, hűbérúrként, de legalábbis atyaként (alázattal) tisztelje cége tulajdonosát (vagy közvetlen főnökét), és szolgálja feltétlenül (még akkor is, ha esetleg az messze nem ér fel hozzá).

Lehetőleg ne akarjon ez az ember sokat keresni, fontos, hogy türelmesen várja, hogy egyszer majd (soha) anyagilag is elismerik kimagasló képességeit és teljesítményét.
A tökéletes recepthez az is kell még, hogy igen kreatív, kockázatvállaló és vállalkozószellemű legyen (hozzon létre valódi tőkeértéket is!), képes legyen önállóan és csapatban is dolgozni, bírjon jó szervezőkészséggel, pontosan, tisztán dolgozzon, munkájára és önmagára is igényes, rendszerető, kulturált-tiszta-ápolt megjelenésű legyen, jól tűrje a nagy stresszt, a monotonitást, a nagy társaságot és az egész napos egyedüllétet, a légkondicionálást, hölgy esetén a férfi kollégák és ügyfelek szexista megjegyzéseit is.

Ha kell, kerülje a konfliktusokat, de ha szükséges, kezdeményezze azokat, (érdekeit kizárólag a cég érdekében képviselje, de akkor maximális hatékonysággal) hétvégén is bármikor bevethető legyen, lakjon nagyon közel a munkahelyéhez, ne igyon, ne cigizzen, ne drogozzon (ha igen, akkor kizárólag azért, hogy többet tudjon dolgozni, a nem produktív drogozás nem támogatandó) és ne akarjon szabadságra menni soha. Több idegennyelv legalább középszintű kommunikációképes ismerete nem hátrány, de ekkor irtózzon a külföldi munkavállalástól.

Nagyjából ennyi, remélem, nem hagytam ki semmit.

Gondolom, egy cégvezetőnek már beindult a nyálelválasztása, olyan guszta ez munkavállaló, de sajnos el kell keserítenem, valószínűleg nem létezik ilyen ember, de ha esetleg (ideig-óráig) mégis, akkor sem maradna sokáig ilyen, hiszen erőforrásainak kizsákmányolása idővel felemésztené őt. (Pont azok tennék tönkre, akiknek a legnagyobb hasznára lett volna.)

Ja, hogy nem biztos, hogy kizsákmányolnák ezt az alkalmazottat?