A gyermekekért

Jó legyen, kb tízszer többet harcolt egymással a magyar nemesség, mint hódítókkal, egy Árpád-házhoz képest Shakespeare kutyaf.za, föleg ezért cserélödtek le, és nem volt semmilyen kiválasztódás, mert nem a király emelte fel a tehetségeseket, hanem egyik árpád-házi lenyomta a másik árpád-házit (vagy anjou a bárókat, vagy sok más kombináció), és az egyik vazallussereget lecserélte a másikra. Emiatt az állandó belviszály miatt is a legföbb kiválasztódás, evolúció a lojalitás lett, nem a tehetség.

Tehetség elöször az abszolutista monarchiákban jön elö, ahol az uralkodó hatalmát nem fenyegeti a nemesség (mert visszanyeste öket) és átalakulnak kvázi bürokratikus réteggé, illetve a polgárságból emelkednek fel hivatalnokok, olyan pozíciókba amelyek nem örökletesek.

Ahol a tehetséges nemesek sem tudnak hatalomra törni, illetve nem tart tölük a szuverén, és nem fogja öket tudatosan visszahúzni ö maga az elsö adandó alkalommal (vagy a többi báró egymást, vagy az öröklésmenetben utána következö jelölt a saját családtagját)...

Feudális viszonyok között borítékoltak az örökösödési viszályok, mindent a származás határoz meg, nem érdekes a tehetség.

Hunyadiról sincs lövésed, de legalább elgondolkodnál, vagy utánanéznél, dehát egy fenét :)

Igen, úgy szokott lenni, hogy a krónikák nem is említenek egy hadapródot 1433-ig, ahol hirtelen a császár legfontosabb eseményén bukkan fel, a legfontosabb emberének oldalán tanulva a stratégia tudományát, mert az az alap az apródoknál...ez így szokott lenni a középkorban, az apród megmutatja csata nélkül, hogy milyen fasza gyerek, és a császár nekiadja a hétkrajcárját is jutalmul... :)

Na további jó puffogást :)