a bessz folytatódik

Személyes tapasztalatokat tudok sajnos mondani az egészségügy témáról. Apámat ma vittem haza a kórházból. Tüdőembóliával bekerült karácsony előtt pár nappal belosztályra.

Az egész diagnózis amíg megállapították, először tüdőgyulladást diagnosztizált a háziorvos, antibiotikumot írt , és röntgenre küldte. Röntgen után is marad a tüdőgyulladás diagnózis. Szerencsére anyám 1 hét után rábeszélte menjen el egy tüdőgyógyászhoz. Aki azonnal embólia gyanúval kórház 1 lépést se tovább. Ct-re onnan sürgősségi, onnan belosztály.

Napi szinten láttam mi van ezen a belosztályon látogatások alatt. Hát egy diliház egy kutyafüle kb. Most csak ehhez a beteg kiugrott az ablakon történethez, volt több olyan beteg az osztályon akik trombózissal , cukorbetegséggel jó ég tudja mivel voltak ott, de mellette agyilag nem voltak képben hol vannak és mi van körülöttük. Ahogy mentem befelé az egyik kórteremből egy beteg mindig könyörgött engedjem ki az ágyból . Nővérek többször mentek oda hozzá csak a látogatási idő alatt is. Apám mesélte egyszer ki is jutott az illető akkor a folyosón gyűjtötték be éjszaka szegényt.

Apám egyik szobatársa egy idős bácsi pedig semmit nem tudott kb magáról, de olyan szinten trombózisa volt és feküdnie kellett volna, de állandóan elindult valahová, hogy ő hazamegy, vagy megy a büfébe, éjszaka. Vagy elkezdett telefonálni éjszaka végighívta a rokonait, nővérek éjszakánként többször kellett foglalkozzanak vele. Apám másik szobatársa úgy került abba a szobába szólt az orvosnak tegye át máshová mert ott is volt egy ilyen beteg és nem tud aludni tőle. Átrakták , pár nap múlva behozták ezt a bácsit és kezdődött ismét az éjszakai/nappali műszak.

Ez egy belosztály nem a pszichiátria, vagy hasonló.

Szerencsére ma kijutott onnan.