-- gondolatkísérlet --

Itt akkor gyorsan válaszolok 2-3 posztodra:

Természetesen munkahelyen óvatosabbnak kell lenni, mint a magánéletben, viszont a médiában simán el tudom képzelni, hogy vannak olyan munkakörök, ahol valaki szinte éjjel-nappal a munkaköre vonzásában él. Ő lehet, hogy nem tud óvatos lenni.

"Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja az egész életét! "/Seneca/

Igen, a másik fél véleménye pont olyan lényeges, mint az egyik félé. De függhet-e egy zaklatási per csupán az egyik fél véleményétől, annak egyéni érzékenységétől? Kellenének objektív kapaszkodók is a megítélésben. Te sem tudtad megmondani, hogy az adott eset zaklatás vagy sem. Nos mi legyen? Pereljünk vagy sem? Á, hagyd, nem éri meg a hajcihőt! Várjál! Ennek van pénze! Nos akkor mégis perelünk!!!

Így mégsem működhetne ez a dolog.

Az adott esethez hasonló helyzetek egy nagyvárosban szinte napi szinten fordulnak elő. Viszont nem lesz sikoltás a végén és a hölgy finoman tudja szabályozni a dolgot: Két kiegyensúlyozott ember között ebből nem lesz ügy.