-- gondolatkísérlet --

Képzeljük el a következő helyzetet:

Valamely félhivatalos eseményen veszünk részt.

Lehet ez egy hétvégi megbeszélés a munkahelyünkön az asszisztensünkkel túlórában vagy egy vidéki munkahelyi összetartáson ketteseben maradunk egy kolléganővel egy teremben vagy akár egy gyógymasszázs, amelyet a fájós hátunkra rendeltünk (ugyanis a sok stressz miatt beállt a csuklyás izom).

A program hivatalos részének lezárultával a hölgy kicsit váratlanul elégedetten elnyújtózkodik az egyik ülőalkalmatosságon, kinyújtózik, a lábát mutatja, a haját igazgatja és összességében egy doromboló cicára emlékeztet.

Picit meglepődünk, de nem akarunk udvariatlanul egyből kifordulni az ajtón, no meg a hivatalos eseménysor után ez a helyzet érdekesnek tűnik.

Közelebb lépünk, a tekintetek egymásba mélyednek. Történik egy érintés. Majd adunk egy puszit, végigsimítjuk a hölgy lábát és a ruhán keresztül finoman a mellét masszírozzuk.

Kezdenénk lendületben jönni, egy csókot lehelünk és kezdjük keresni a lehetőséget, hogy kigomboljunk néhány gombot.

Amikor előrehaladnánk, a hölgy elvörösödik, sikít és kitépi magát helyzetéből, elrohan.

Valamely idő múlva (legyen az 1 nap vagy 20 év) valamely fórumon (legyen az munkahelyi grémium vagy állami erőszakszerv) zaklatás vádjával kell szembenéznünk.

Történt-e zaklatás?