Hozzászólás

pár napja meghalt egy húszéves lány a kórházban

Tüdögyulladás, tüdötályog

Abszolút gyógyítható, rutindolog.

Három osztályon át tologatták. Az elsö helyen nem volt szakképzett ápoló, aki megkezdje a szakszerü ellátás elsö lépéseit.

Az elégtelen létszám miatt mind a beteg átirányítása, mind átvétele sokáig tart.

Néhány órával késöbb

A második osztályon nem volt megfelelö képességü orvos, sem ápoló, aki kezelni tudja, mert már az ö képességeiken túl volt a beteg, olyan beavatkozásokra lett volna szükség, ami meghaladta a személyi és tárgyi lehetöségeiket. Az osztálynak elvileg képesnek kell lennie, papíron természetesen az is, de nincs olyan képzettségü és számú "humánerö", 1 orvos, 3 ápoló, 38 betegre, nem tudnak mindent megtenni az egyért. Ezért segítséget kértek más osztálytól. És tették, amit tudtak.

Azon a másik osztályon egy orvos volt éppen (bár minimum kettö kellene minden idöben)

Az az egy nem tudott a kérdéssel foglalkozni, más elfoglaltsága volt, de sebaj, néhány óra múlva fel fog szabadulni. Majd. Megnéz, áthelyez, ellát, segít, majd. Persze, ha lenne kettö belölük, mint ahogy a minimum feltétel is elöírja. De nincs.

Néhány óra múlva

A második osztály orvosa már nagyon aggódott, pánik, a beteg állapota gyorsan romlik, ezért megkeresett egy 4.-ik felet, orvost. Akinek amúgy nem dolga az eset, mert nem hozzá tartozik az ilyen ellátás, neki is megvan a maga feladata.

No, szóval

Újabb néhány óra múlva

Átlépve néhány ellátási vonalon, megeröszakolva a rendszert, summa summárum

A beteg végre olyan orvoshoz kerül, aki megfelelö ellátást tud nyújtani, el tudja végezni a szükséges beavatkozásokat.

Azonnal látja, hogy kritikus a helyzet. Látja a pár perces, friss eredményeket. pH 6,7. Hogy máris késö.

Egyidejüleg több beavatkozásra van azonnal szükség. Két perc alatt kell két db 5-10 perc alatt elvégezhetö dolog. Nekilátnak, villámgyorsan. 20 perc kellene, de csak 2 perc van. Tik-tak, tik -tak. Már csak 1 perc.

Ezeknek egy részét már korábban is megtehették volna, de nem volt hozzá személyzet. Ezeknek egy részére nem is lenne szükség, ha korábban egyszerübb dolgok történnek, amire nem volt személyzet. Így most az egy csapatra már túl sok minden hárul egyszerre. Nincs annyi kéz. Nincs idö. Letelt a két perc. Akkor is, így nem lehet. Sokáig küzdenek. Az akarat csodákat tesz. Sokan nem bírják, a sokat látott eü személyzetböl sem, elviselni a beteg körülményeit - részletek nem szükségesek. Sok pénzt elhasználnak a TB terhére. Pedig az elsö percben, a betegre és eredményekre nézve tudni, hogy itt csoda kellene

Aznap nincs csoda.

Húszéves lány. Büszke volt a friss tanulmányi sikereire. Ez foglalkoztatta a napokban. Neki nehezebb volt, mint másoknak, ezért nagyon büszke volt az eredményeire. Ez a szüleitöl tudható. Akik fel sem fogják, hogy este meghalt a lányuk. Az hogy lehet? Reggel vitték a sürgösségire, azt mondták, persze, hogy rendbe fog jönni. Nem értik. Köhögött, lázas volt, elesett volt. Most meg halott? Felfoghatatlan, derült égböl döbbenet.

Hogyan is érthetnék, mit jelent 6,7-es pH-jú vérrel haldokolni. Ahhoz órákon át kell fulladni. Konkrétan fulladni. Szenvedni. Hosszú órák kellenek ilyen tragikus eredményhez.

Hogyan is érthetnék, hány helyen kellett a rendszernek cserben hagynia öket? Hány pont adódott a 12 óra alatt, ahol ha csak eggyel több ápoló, vagy eggyel több orvos van, megfelelö tudással, akkor minden másképp alakul?

Hogyan is érthetnék, hogy semmilyen különleges, drága dologra nem volt szükség? Hogy ez rutin eset kell legyen a mai korban?

Hogyan is érthetnék, hogy ez a saját életükön kívül az eü személyzet életében is micsoda tragédia?

Hogyan is érthetnék, hogy ez nem egyedi eset?

Hogy holnap sem lesz több orvos, ápoló az osztályokon, csak mind egy tragédiával közelebb van a kiégés felé.

Hogyan is érthetnék, hogy róluk nem akar senki beszélni, a halottjukról nem akar senki hallani, senki nem akar megemlékezni?

Hogyan is érthetnék, hogy nem szabad az eü személyzet létszáma, és halálozások közötti összefüggésekre rámutatni. Számszerüsíteni.

Hogyan is érthetnék, hogy az ö szenvedésüket, ezeket a halálokat, ezeket a tragédiákat nem szabad együtt említeni a veronai buszbalesettel?

Hogyan is érthetnék, hogy újabb és újabb és újabb és újabb és újabb hasonló esetek történnek.

És nem változik semmi, de semmi de semmi de semmi.

De ne is említsük ezt, föleg veronával egy mondatban ne.

Még a végén történne valami. Ki tudja. Valaki, valahol elszégyelli magát. Az is valami. Lenne.