Én így gondolom2

Milyen mantrát nyomok, hogy a szavaiddal éljek? A szüleim kora, egészségi állapota és anyagi helyzete egy tény. Azon 82 és 83 évesen nem tudnak változtatni. Én vagyok az egyetlen gyerekük, és az egyetlen ember, akit saját magukon kívül érdekel a sorsuk, és aki gondoskodik róluk. Apám egész életében egyetemi oktató és tudományos kutató volt, anyám könyvelő. Mindkettejüknek 1 munkahelyük volt, ott dolgoztak, abból éltek, onnan mentek nyugdíjba. Én ezt láttam otthon. Én is bérből és fizetésből élő alkalmazott lettem, és működött is az életem, amíg ki nem rúgtak. a munkám mellett másik egzisztencia felépítésére sem pénzem, sem lehetőségem nem volt. A munka kapacitásomat teljes egészében a munkám elvégzésére fordítottam, eszembe se jutott, hogy ez nem tart ki nyugdíjig, hisz az ott töltött 20 év alatt semmi jel nem mutatott arra, hogy meg kívánnának válni tőlem. És hidd el, ma sem valami nagyravágyó állásokra pályázom, de még így sem érek el semmit.