Re: nincs cím

Ákos storyhoz:

"Kedves felháborodott emberek! Meddőséggel is foglalkozó szülész vagyok, a feleségem óvónő. Sok család és nő életébe látunk bele. Sajnos az a megállapításunk, hogy nagyon kevés nő van, aki képes igazán harmóniába hozni a karriert és a családot. És ez nem azért van, mert a nők gyengébbek, vagy tehetségtelenebbek lennének a férfiaknál. Hanem azért, mert biológiailag ők tudják kihordani, megszülni a gyermekeket, és a társadalom, a szokás és a jog tőlük várja el, hogy fel is neveljék. Mert az anya a biztos pont egy gyermek életében. Ez így volt és így is van. Hogy ez így lesz-e, az rajtunk is múlik. Nincs szomorúbb látvány, mint amikor egy nő sír a rendelésemen, mert kiderül, már nem lehet gyermeke, mert elkésett a szándék. Mert elpazarolta a fiatalságát a 3 diplomára, a komolytalan kapcsolatokra, az áhított egzisztenciára, a várva-várt jó állásra.

Majd amikor már a petefészke kimerült, a teste már nem képes befogadni és kiviselni egy terhességet, a csillagos eget is lehozná, hogy visszaforgathassa az idő kerekét. Nincs olyan hét, hogy ne fordulna meg a rendelőmben egy-egy ilyen hölgy. A meddőségi központok dugig vannak hasonló „idős nulliparákkal”. A feleségem sokszor ért késve haza, mert az utolsó gyermekért késve jött az anyukája a munkahelyéről. Volt olyan vezető beosztású nő, bankigazgató férjjel, aki az utolsónak elvitt gyermekét mindenféle különórára járatta, hogy nyerjen még pár szabad órát vagy vitte magával és lepasszolta a plázában egy játszóházban, amíg ő vásárolgatott, vagy fodrászhoz ment. De a kisfiú elmesélte, hogyan tologatta 1,5 óráig a matchboxát az edzőterem padján amig anyukáját nézte, míg ő edzett a sok nénivel. Közben nem vették észre, hogy a kisfiú beszédhibás, és komplexusai vannak."