Re: nincs cím

semmit. én soha, fiatal koromban sem akartam vállakozó lenni. tudom, hogy alkatilag alkalmatlan vagyok rá, akkor meg kár belefogni, mert úgyis bukásra van ítélve. Nincs kockáztatni való tőkém. Hitelt nem vettem fel soha, és nem is fogok soha felvenni. otthon sem ezt láttam, apám az egytetmi végzéstől kezdve nyugdíjig egyetemi oktató, tudós volt, professzorként ment nyugdíjba. Soha nem volt még gmk-ban sem, sőt a pénzhez sincs semmi érzéke. Anyám cégnél volt aklkalmazásban konyvelőként.A munkáját mindig elvégezte, de soha nem maszekolt. egyedól anyai nagyapám volt maszek kisiparos, de csak azért volt maszek, mert nem akart ktsz-ben dolgozni, mert szeretett maga lenni a műhelyében. Társulnom nincs kihez, mert az ismerettségi kötöm is csupa alkalmazott, nincsnek vállalkozó ismerőseim. Én úgy nőttem fel, hogy iskolától kezdve a munkahelyig megmondta a főnök - legyen az tanár, vagy munkahelyi főnök - hogy mit kell csinálni, hogy érettségi bizonyítványt diplomát, doktorit vagy fizetést kapjak. megvolt a feladat, elvégeztem, ezért megkaptam ami jár. Mint egy katona, vagy rendőr vagy bármilyen alkalmazott. Én soha nem voltam elégedetlen alkalmazottként, nem mondtam sose, hogy vállalkozóként mi lehetne így vagy úgy anyagilag vagy egyébként. A társadalomnak nyilván alkalmazottakra is szüksége van, én ismervea magam korlátait, erre vagyok képes. Munkaképes állapotban minden reggel megjelenni, amit elém tesznek azt megcsinálni, aztán hazamenni. Én a világot is mindig szervezett túrák keretében jártam, soha nem indultam el a magam szakállára, mert én az életben mindig igyekeztem a biztos megoldást választani, mert abban éreztem jól magam. És mivel nem vagyok mazochista, ezért a számomra belső nyugalmat adó megoldásokat választom.