Hozzászólás
Margaretta"Akkor feláltam és egyszer csak kisütött a nap a hegynek egy töréspontjánál és csak rám csak is rám sütött."
Megmég a 84-es hsz-emben írtam a szabadságérzéseddel kapcsolatban mikor a kocsin fügét majszolgattál. Ezek óriási dolgok.
Nem lehet egy dimenzióba hozni például egy diploma megszerzésével, vagy akármilyen tanulmányok, munkák során elért sikerekkel, pedig azok is nagyszerüek. Vagy a szerelemben megélt érzelmekkel. Ezek is fantasztikusan és eszementen jók bírnak lenni.
De, mikor én életemben először ültem az itthoni télkor egy homokos tengerparton fürdőruhában az odaérkezés után szinte "rögtön" és csak ott ültem, hallgattam a tengert, sütött rám a nap. Ez valami nagyszerű, az összes sejtem örült annak, hogy ott vagyok.
A másik, mikor először voltam Thaiföldön. Az még akkoriban volt, mikor még nem fedezték fel és árasztották el a turisták, különösen nem a mostanság iszonyú nagy számban lévő oroszok.
Ott is egyfolytában ezt éreztem.
Ezért is írtam neked, hogy az a mondatod király, mert én már az ilyen pillanatokat, helyzeteket nagyon sokszor megéltem és én is mindenkinek ezt kívánom.