Re: nincs cím

Semmi kedvesség nem volt benne :)

Aki öreg trottyként annyit se fog fel, hogy ha a fiatalok életét tönkreteszi plusz fél kiló farhátért, akkor előbb utóbb egy gramm farhátot nem fog neki összeadni a maradék dolgozó nép. De persze erre magasról xarnak, mert arra a kis időre már nem terveznek. Könnyű életük volt, a seggük alá volt tolva a nyugdíjas állás, produktivitás nulla, lopták amit lehetett, ment a fusi a közvagyonnal és halálukig elvárják, hogy a nulla teljesítményük után mi fizessünk. Az MSZP szavazó nyuggerek azonnal pusztuljanak, ne árulhassák el sokadszorra is a hazát.

Puzsér megint jó történetet írt, benne van minden ami miatt rühelljük a nyuggereket. Megjegyzés: nem a te szüelidről van szó, nem az én nagymamámról van szó, nem konkrét Marika néniről van szó, hanem a jelenségről. Nehogy nekem valaki elkezdjen hőzöngeni, hogy ki akarom irtani a szüleit. Kösz!

Barátom, Z a fejébe vette, hogy légkondicionálót szereltet a garzonlakásába. Ismerőseinek egy része azt tanácsolta, hogy meg se próbálja, mert soha nem kap rá engedélyt a Lakógyűléstől, míg mások azt mondták, hogy a legjobban azt teszi, ha kirakja szó nélkül. Esetleg valami védődobozban, hogy ne lehessen megrongálni.

Gangos ház, belső udvar, de Z talált egy olyan műszaki megoldást, hogy a készülék hangja ne legyen zavaró, sőt még szem előtt se legyen a doboz. Így aztán a közös képviselő elvi támogatásával a kérelem a lakástulajdonosok elé került.

Ekkor lépett színre a nyugdíjas frakció. Sz-né - aki az egyik legtávolabbi, földszinti lakás tulajdonosa, és arról hírhedt a házban, hogy míg nappal üvölteti, éjjel csak hangosan hallgatja az MR1 Kossuth Rádiót - szinte sírva könyörgött, hogy ne tegyék tönkre az itt élők életét azzal a klímaberendezéssel. T-né - aki az I/3-ban lakik, de egy III/III-as rutinjával gyűjti a pletykákat - megölelte Sz-nét, és biztosította arról, hogy soha nem lesz légkondicionáló abban a házban. Néhány idősebb lakó az MSZP lakossági fórumairól ismert egyetértő mormogással támogatta a lelki terrort, de a szemük egy-egy villanásán jól látszott, hogy akár egy rögtönzött békemenetet is képesek lennének összedobni a klímakészülék ellen.

A szavazás még így is szoros volt. A nyugdíjas blokk a várakozásoknak megfelelően együtt voksolt, a fiatalabb tulajdonosok viszont velük ellentétesen, így végül egyetlen szavazaton múlt, hogy elbukott a kérelem. A jegyzőkönyvbe ennek ellenére nagyobb arányú különbség került, mert Sz-nének sikerült pár neki nem tetsző véleményt levadásznia a szavazást követő zűrzavarban, így két lakó végül támogatásról tartózkodásra váltott, nyilván nem akarták kockáztatni az örök haragot a házban élő szépkorúakkal.

Mint kiderült, ennek sem volt semmi jelentősége, rövid számolás után a közös képviselő eredményhirdetéséből ugyanis világossá vált, hogy még az eredeti nyolc-hetes eredmény is fölényes volt, ugyanis tulajdonhányad alapján a végeredmény hatvanöt-harmincöt arányú elutasítás lett. Fény derült arra, hogy a légkondicionáló felszerelését ellenzők átlagosan majd' dupla akkora lakásokban élnek, így csaknem kétszer annyit ér a szavazatuk, mint a támogatóknak. Így az is egyértelmű lett, hogy az ügy Sz-né és T-né támogatása nélkül már a kezdet kezdetén reménytelen volt.

Ahogy az említett társasházban, úgy magában az országban sem a korrekt hozzáállású, szociábilis mentalitású emberek szándéka érvényesül. Aki Magyarországon kap egy portásfülkényi hatalmat, az azzal reflexszerűen visszaél. Ha valakinek csupán egy csekély esélye van kibaszni a másikkal, az szinte biztos, hogy meg fogja próbálni. Ezek Nyuggerisztán vastörvényei.

A kép nem lenne teljes, ha nem jegyezném meg, hogy a társasház külső falára történetünk idején már fel volt szerelve két engedély nélküli légkondicionáló berendezés, melyek máig töretlenül üzemelnek. Az egyik tulajdonosa ott is volt az ellenszavazók között. Később ezt úgy magyarázta, hogy ő idős, és egészségügyi okokból kellett telepítenie a készüléket.

Z azon gondolkodik, hogy eladja a lakását. Nem a légkondicionáló miatt, hanem mert azóta a régebben ott lakóktól megtudta, hogy az idősebbek semmilyen felújításba vagy modernizációba nem mennek bele. A hőszigetelés ellen az volt az érv, hogy minek beruházni arra a kis időre, ami nekik még hátra van. A tetőt azért nem csináltatták meg, mert Sz-né férje, Sz - aki régebben lakatos volt - váltig állította a II/1-ben lakó mérnöksráccal vitába szállva, hogy kibír az még legalább húsz évet. Igaz, hogy azóta folyamatosan áznak a felső lakók, és állandó a küzdelem a biztosítóval, de Sz már legalább nem jár lakógyűlésre.

Ahogy a közgyűlés, úgy az est végére lassan a nyugdíjas frakció is feloszlott. Z már csak fél füllel hallotta, ahogy egymásnak esnek a rezsicsökkentés kapcsán. Egyikük azt bizonygatta, hogy mennyivel kevesebb pénze van most neki, mint Gyurcsány alatt, a másikuk meg azt, hogy mennyivel több. De Z-t ez már nem érdekelte. A nagyapjára gondolt, aki még nyolcvan évesen is fát ültetett, hogy egyszer majd az unokái ott hűsölhessenek alatta. Azzal biztatta magát, hogy nem az öregek ilyenek, csak ez egy eléggé terhelt generáció.