Hozzászólás
walex"Tudom, hogy ez sokakat fel fog zaklatni... de akkor is.. az élet, az idei év, nem csak szép tájképekből állt.
Ettől a fotótól például hetekig nem tudtam szabadulni. Ahogy a Bangladesben összeomlott "bérrabszolga házban" átöleli egymást a napi 3 dollárért dolgozó férfi és nő... 1127-en haltak meg áprilisban, Savar-ban, ennyi "cheap labort" (olcsó munkaerőt) temetett maga alá az a statikailag rosszul (mert olcsón felépített) toronyház-gyár, ahol a Magyarországon is jelenlévő nagy nemzetközi cégek közül sok ruhát varratott.
Ettől a képtől hirtelen arca lett az olcsó termékeknek. Kínai, pakisztáni, indiai, vietnami, bangladesi, stb, stb Nem csak egy szám, hogy hány millióan is dolgoznak ott valahol Keleten, hogy legyen háromezer forintos nadrág Nyugaton. De aztán persze szép lassan elfelejtettük.
Mi magyarok is, bár valójában mi ezzel nem is nagyon foglalkoztunk. Alig olvastam róla. Mert nálunk, a második világban, a harmadik világ nyomora nem zaklat fel sokakat. Azt az első világ okozza...legyen nekik lelkiismeret-furdalásuk. Ugye?
Mi is megvesszük persze ezeket az olcsó termékeket, de nekünk van indokunk, olvasom is sokszor itt, a saját oldalamon az érveket. Hogy kevés pénzből, a nem "nyugati fizetésekből" Magyarországon nincs is más választás.
Amikor vásárolunk, mindig van indokunk, hogy miért nem a magyar termékeket vesszük. Csak a vasárnapi ebédlőasztaloknál folytatott heves politizáláskor lesz mindenki "korrekt". De aztán elfelejtjük, hogy ha például volt és van nagy ÁFA ügy Magyarországon, és az esetleg valóban sokszáz milliárd forintra rúg, akkor ahhoz nem csak a NAV kellett, egy nagy összeesküvés, a politikai elit, hanem magyarok milliói is. Hiszen például évekig sok sok vásárló vette le a "gaz multik" polcairól Magyarországon az olcsóbb szlovák cukrot.. és nem a kicsit drágább magyart...
Stb
Messze vezet ez a kép, az én fejemben mindenképp. "Shopping is politics" - mondta Bono. A "vásárlás politika". Nem csak négyévente szavazunk arról, hogy milyen legyen az életünk, a minket körülölelő világ, hanem minden nap. Minden döntés egy kiló cukorról, perui paradicsomról és bangladesi ZARA szoknyáról egyszer majd visszaüt....valószínűleg...és valószínűleg fájni fog.
Nem úgy mint nekik, ezen a képen, ennél mi szerencsésebbek vagyunk...de fájni fog, azt hiszem"