Re: Antimagyar

Kicsit hosszú lesz a kitérő, de a végére ígérem, összeáll a válasz.

A költői kérdésedre már megadtam a választ, mert az pont végtelenül egyszerű: Belerúgni a magyarokba, avagy roberta kicsinyes, piti rosszindulatú lelépése a színről, mert nem bírta elviselni, hogy nem ő uralkodik és duhajkodik a MAGYAR Nemzeti Színházban.

Ebből mérhető le igazán roberta jelleme, hiszen teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy olyan, mint a hozzá hasonlóak: Kicsinyes, pitiáner, bosszúálló és gyűlölködő, engesztelhetetlenül magyarellenes - akinek ráadásul halvány fogalma sincs a magyar kultúráról, ősiségről, érzésekről, merthogy mélyen megveti azoknak a lehetőségét is - inkább tagadja és alázza azokat.

Azt ugyanis egyáltalán nem lehet robertára mondani, hogy tehetségtelen lenne, mert az nem igaz: A probléma az, hogy egy középszerű niemand, akinek valójában nincs sem egyedi ötlete, sem látásmódja, mint rendező - egy egyszerű profi kontírozó könyvelő, akit kizárólag az tesz ""naggyá"" például a hivatkozott előadásra meghívott libajnai és a híveik szemében, hogy "nyilt színen, Magyarországon, a magyarok pénzéből gyalázza a magyarokat". És semmi más. Ezzel külföldön sehová sem jutna, ezzel külföldön semmi lenne, egyszerűen azért, mert ilyen kategóriájú emberből is Dunát lehetne rendezni, de arrafelé a valódi tehetségekben is bővelkednek.

Ezért nem mennek az ilyenek sehová, ezért nem tudják megtenni azt, amit a tehetségesek, hogy elhúzva máshová, ott mutatják meg a tehetségüket és bizonyítanak - mert pontosan tudják, hogy középszerűségükkel csak itt tudnak valamit mutatni azoknak, akik erre fogékonyak. Arról pedig kétsége ne legyen senkinek, hogy nagyon sokan vannak azok, akiknek az az érzése, hogy "gyűlöli a magyarokat", illetve, hogy "gyűlöli azt, hogy nem gyarmat vagyunk", hogy "nem lehet felvásárolni az országot", tehát MINDIG telt háza lesz Magyarországon (de csak Magyarországon!) robertának.

A történet szépsége pedig az, hogy ezt az előadást bizonyosan nem lehetne Csíksomlyóra elvinni, mert ott nemes egyszerűséggel meglincselnék az előadókat és a rendezőt - de még csak máshová sem lehet elvinni, mert ahol nem értenek magyarul, mert ott meg ezzel a rendezéssel nem tudnának mit kezdeni a nézők.

És itt térek vissza a felvetésedre a művészet, esztétaság és egyebek témakörében, hogy ki, mit és minek ítél meg. Mert az lehet, hogy egy számunkra ismeretlen szerző művének az ára Amerikában érthetetlen, az lehet, hogy mi csak egy foltot látunk valahol, ahol másban valamely érzés fogalmazódik meg - de jelen esetben erről szó sem lehet, itt ugyanis világosan a magyargyűlölet érzését helyezte középpontba a rendező. Más országban, ahol nem értik a szöveget, csak a zenére lehetne figyelni, de a zenei minősége csapnivaló volt a darabnak, mondhatni, ha a képet nem figyeled, csak a zenét hallgatod, akkor ez a darab EBBEN a rendezésben nem áll meg a lábán, és ebben - kivételesen - még csak vita sincs.

Egyszerűen zeneileg ez értelmezhetetlen (erre már Szörényi is felhívta a figyelmet), de még csak a minimális szintet sem üti meg - és ha leveszed belőle a képi effektusokat, akkor csak zavaros óbégatásokat fogsz kapni, vagyis maga a zenei darab NYILVÁN LEGFELJEBB MÁSODLAGOS volt ebben az előadásmódban, csakhogy ez egy zenei mű esetében nonszensz. Ezt az előadást nem lehetne mondjuk CD-n kiadni, vagy egyes számokat rádióban leadni, mert hallgathatatlan lenne.

És most gondolj csak arra, hogy egy tetszőleges operát mondjuk nem magyarul, hanem olaszul, franciául, németül énekelnének el eredetiben Magyarországon - ez még akkor is sikert aratna, mert a ZENE a lényeg, és akkor is érthetőek a művek, ha nem érted a szöveget. Mert ez a lényege ennek. A ZENE.

És most nézzük ezt a szempontot:

Ha valahová elviszed MAGYARUL az István a Királyt nem roberta rendezésben, akkor valószínűleg tetszést fog aratni, mert a zene jó, és látványos a darab is, vagyis a magyar nyelv ismerete nélkül is egészen jól lejönnek a konfliktusok, a háború, a győztes. Arról meg nem is beszélve, hogy ha írsz hozzá egy fél oldalas összefoglalót (a'la operák esete), hogy "A magyarok között 1000 környékén volt egy polgárháború, amely egyik oldalon Istvánt, a másik oldalán Koppányt szerepeltette, és ennek során a pogány magyarok felett győzött a kereszténység és onnantól megalakult a magyar állam, ami a mai napig fennáll", akkor ennyi elég is és mindenki érteni fogja a darabot. Hiszen ez nem prózai alkotás, ez egy zenei mű, ami a magyarság érzéseit mutatja be eredeti előadás alapján. És akkor most vidd el a roberta félét, és próbáljad meg elképzeni, hogy mi maradt a "magyarok érzéseiből". Semmi. Ki van lúgozva, meg van gyalázva az ÖSSZES.

És akkor most arra gondolj, hogy mi lesz erről a darabról a véleménye valakinek, aki nem ismeri a magyar aktuálpolitikát, nem ismeri a magyar történelmet, és zenei élvezetre vágyik.

Ezekből mit fog megkani? Semmit. Annyit fog látni, hogy vadállatok, eltorzult, mocskos, véres alakok rohangálnak, aztán bejönnek a nácik, meg a ku-klux-klán és lemészárolnak embereket, a zsidókat lelövik, mésszel szórják be a tömegsírt, majd mindenkit bezárnak egy madárkalitkába.

Látnak még análszexet, színes ruhákba bújtatott disznóként zabálókat, "sieg heil"-lel a csűrhét üdvözlő betépett kemény drogost óbégatni, indián népitáncot. Még az is elképzelhető, hogy felrémlik egy kis cigányzene a dobok miatt ha már látott ilyet, de egyébként mi maradna meg ebből bennük? Semmi, legjobb esetben a totális értetlenség.

A művészetnek pont olyannak kell lennie, hogy kortól, térben és időben független legyen. Pont az a lényege egy művészi alkotásnak, hogy valami olyan készüljön el, ami még soha nem volt, de a világ minden pontján ugyanazt a hatást váltsa ki ÉRZELMILEG. A kortárs műalkotások esetében ezt elég nehéz értelmezni, általában egy minoritás szubkultúrája mind zeneileg, mind alkotásilag, mind rendezésileg a "káosz kultúrája", és pont az emel ebből ki valamit, amikor ENNÉL TÖBBET tud mutatni, mondani. Azok kerülnek 1 mUSD-be. És azért kerülnek annyiba, mert különlegesek ÉS KÉSŐBB IS MONDANI FOGNAK VALAMIT.

Ez a darab viszont később, akár csak öt év múlva is értelmezhetetlen lesz, de mondjuk 20 év múlva végképp érthetetlen lesz, egyszerűen azért, mert semmire nem lehet hasonlítani, és az addigra felnövő generációnak legfeljebb ugyanaz az értetlenség lehetne az arcán, hogy "mit náciznak ebben a darabban?"

A kortárs művészet ugyanis pont azért kortárs - mert elmulik. Egy adott korban adott helyen és időben egy adott szubkultúra élvezni tudja, egyébként pedig volt, nincs. Az István a Király mint műalkotás azonban nem ilyen, és itt kell arra gondolnod, hogy jelen esetben az, amit felvetsz, hogy "a mondanivalót nem maga a mű, hanem ANNAK A CÉLJA KÖZVETÍTI" azért nincs értelme, mert a mű jelen esetben ez a rockopera, aminek VAN CÉLJA, a magyarság konfliktusát, a választás nehézségét bemutatni. EHHEZ természetesen eszköz az előadás, csakhogy ha így nézed, akkor megint zsákutcába jutsz, mert ezt az érzést nemhogy nem viszi át ez az előadás, hanem egyenesen megtagadja, sőt mi több, NINCS VÁLASZTÁS formába torzítja el, ugyanis jelen műben nincs választás, mert egyértelmű, hogy "a magyarok nácik, akármit is mondanak".

Ha tehát innen közelítjük meg, akkor is csak oda érkezünk, hogy ez a darab csak azt tudja közvetíteni, hogy "undorodj a magyaroktól, mert mind náci és vérszomjas barbár".

Mert művészileg, kortól, térben és időben elszakítva a darabot az aktuálpolitikától - egyszerűen nem marad más. És ha betesszük a mai viszonyok közé - nos, akkor sem marad belőle más.

NEKIK JOGUK VAN ÍGY ELŐADNI A DARABOT.

DE MÉG SENKI SEM INDOKOLTA MEG, HOGY MIÉRT ÍGY ADJÁK ELŐ A DARABOT!

Valójában a roberta védők nácizásával van tele minden, az orbánfóbia magyarázásával van tele minden, de valójában arról, amiről te értekezel, azaz arról, hogy:

"Ezt pedig (mondanivalót) megint nem maga a mű, hanem annak célja közvetíti, amely elég egzaktan nyilvánvalóvá válik, mert maga a mű (jelen esetben egy színpadi előadás) csupán egy eszköz."

Arról egyetlen esztéta sem írt semmit. Mert akinek van erről véleménye, az inkább kussban van, mint hogy lenácizzák, ugyanakkor azok, akik robertát imádják és istenítik, azok sem tudnak ESZTÉTAILAG mit írni erről a darabról, hiszen ha nem mondod el az igazat, akkor nem lehet rá mást írni, csak azt, hogy "kortárs rendezés", amiről viszont már megmutattam, hogy félelmetes bullshit. Mert egyebekben az az érdekes ám, hogy egy zseniális kortárs rendezés - az bizony évtizedek múlva is megnézhető lesz.

Ez viszont nem lesz, mert már most sem az.

És egyszerűen azért nem lesz az, mert ha valóban egy orbánfóbia, akkor az Orbánnal el is mulik, ideértve azt, hogy egyszerűen már nem ő lesz a miniszterelnök. És akkor mi marad belőle? Mit fog bemutatni? Gondolkodtál már ezen?

Azok, akik mondjuk most lesznek 14 évesek azoknak 10 év múlva mit fog ez a darab mondani, amikor már nem Orbán lesz a miniszterelnök?

Tedd fel ezeket a kérdéseket és megláthatod, ez a darab valóban fog 10 év, sőt száz év múlva is mondani valamit, mert az benne van. De az nem tetszhet a magyaroknak, mert addigra csak az marad belőle, hogy:

"a magyarok vérszomjas barbár nácik, akiknek pusztulnia kell, beverni a fejét és tömlöcbe vetni őket all inclusive".

Mert ez megmarad. És ezt még esztéták is tudják értékelni.

De biztos, hogy ezt a gondolkodást, ezt a rendezést védeni kell, vagy megmagyarázni, amikor annyira átlátszó és világos, ha lefejted róla a vékonyka kis felső aktuálpolitikát?