Re: Antimagyar

elöljáróban: nem vagyok esztéta

amikor megszületik egy mű (akár kép, szobor, színpadi alkotás, persze felkapott szerzőtől) mindig jelentkezik a "hozzáértők" sokaságának vélemény nyilvánítása, gyakran úgy, hogy nem is látták, mert nem is ez a lényeg, azaz nem a mű maga, hanem az, hogy mi a mondanivalója, főleg azok számára, akik ha ezt mégis megnézték, nincs is saját véleményük.

Pl.: (annak aki nem érti) kiállításon az egyik tábla híres festőtől: KÖD és fölötte semmi, csak egy szürke folt, kikiáltási ára 1.000.000,- $; rátok bízom a mondanivalóját (hajnali derengés; holokauszt; a festőnek gyorsan pénzre van szüksége; stb.)

Persze ez így túl egyszerű lenne, de előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból a sok szájtépő ellenére.

Ezt pedig (mondanivalót) megint nem maga a mű, hanem annak célja közvetíti, amely elég egzaktan nyilvánvalóvá válik, mert maga a mű (jelen esetben egy színpadi előadás) csupán egy eszköz.

Egy eszközre pedig ki kíváncsi, pláne ha nem is egy nagy durranás, mert látvány és színészi teljesítmény sem volt, már a nyitánynál is untam az egészet.

Most nehogy megkérdezze valaki, hogy akkor mi is volt az előadás célja?