Re: nincs cím

Röviden leírom, ha esetleg elsikkadna a perpatvarban:

---

AT:

"köszönöm, pontosan ezt szerettem volna kiprovokálni. (...)

hogy arra hányjon a T. társaság, aki nem pont azon a véleményen van, mint ők. Az az igazi ellenség, akinek saját véleménye van. Az ugyanis veszélyes, mert sem meg nem vehető, sem meg nem fenyegethető, az ilyet kell elsőnek elpusztítani, hogy az egyvélemény megkérdőjelezése fel se merülhessen.

És ha valaki beszélgetni akar a témáról, az lesz az, aki "rombolja a hangulatot".

megvárom még a szokásos egymásra találásotokat, amelyben uszítatok még egy kicsit ellenem, hátha van még valakinek értelmes hozzászólása, utána pedig lépek innen "

---

Szegénykém szeret mártírkodni, meg szereti ha "igaza van" és előre megmondja a tuttit. Hogy majd őt bántsák majd.

Tehát elmegy provokálni és ingerelni, aminek a végén a dühi topikban kötünk ki.

Miután - hatalmas meglepetésre - sokan fellépnek ellene, ezt ő úgy mutatja be, mintha az ő véleménye ellen lépne fel valaki, és ő volna a mártíriusz.

Majd, mint aki jól végezte a dolgát, "lelép".

Hiszen megint nem akart semmi mást, csak provokálni egy jót, és utána verni a nyálát látva a felidegesített "társakat".

Mert ugye megmutatta, hogy "ezek" nem viselik el a véleményszabadságot.

Mondja ő, aki minden ellenvéleményt moderál, és egy kortárs alkotói műnek szerinte természetesen egyetlen értelmezése létezhet, hiszen művészetről van szó :)

Szegénynek nem esik jól, ha képesek hangulatrombolásnak értékelni egyesek, ami szerinte is provokáció.

Legfeljebb annyiban közösségépítő az ilyen ember, amennyiben maga ellen összekovácsolja a közösséget (egyébként meg rombolgatja szorgalmasan), de tényleg muszáj?

Hetente összekapni, és cirkuszolni hogy egy beteg szerencsétlen éhsége kielégüljön?